A lévai magyarság joggal büszke a gyermekkorában néhány évet Léván töltött költőre, Reviczky Gyulára. Tiszteletüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1913 és 1919 között az ő nevét viselte a Reviczky Társaság, s 1997-ben a társaság szellemi utódjaként megalakult, mai napig működő, Reviczky Polgári Társulás egyaránt. S most, ennyi év után, Istennek és a művésznek hála, a lévai Reviczky Házba belépve, Reviczky Gyula szobra fogadja elsőként az oda érkező vendégeket.
A művész, Túri Török Tibor keszthelyi szobrász már több alkotását is a lévai magyarságnak adományozta. Így került többek kötött Kittenberger Kálmán vagy Koháry István mellszobra a városba. A művész elmondása alapján
örök hálával tartozunk történelmi nagyjainak, s ő, tehetségének köszönhetően, ily módon tiszteleg emlékük előtt.
Szeptember 19-én került sor Reviczky Gyula domborművének felavatására a lévai Reviczky Házban. Az ünnepség kezdetén a Lévai Magyar Dalárda a költő egyik megzenésített versével tisztelgett Reviczky emléke előtt, majd Wirth Jenő, a társulás elnöke, és Tolnai Csaba, Léva városának alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. A költő verseit a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai és a Juhász Gyula Irodalmi Színpad szavalói tolmácsolásában hallhatta a közönség.
Ezután Kiss Beáta, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatónője mutatta be Reviczky életútját, műveit, költészetének jelentőségét.
Ki is volt Reviczky Gyula?
A költő 1855-ben látta meg a napvilágot egy arisztokrata férfi és egy cselédlány törvénytelen gyermekeként. Ezt ő maga sokáig nem tudta, hiszen apja felesége a sajátjaként szerette és nevelte. Viszont a szerető nevelőanya korán meghalt, könnyelmű apja pedig elfelejtette fiát törvényesíteni. Mikor magára maradt, kiderült, hogy apja elherdálta az örökséget, s még csak nem is Reviczky, igazi neve Balek Gyula.
Ott állt szegényen, magára maradva, nemesség nélkül, a tőkések és nemesurak Magyarországában.
Tehetségéből akart megélni a kiegyezés utáni Magyarországon, tanítónak szegődött úri családokhoz, miközben újságírással is foglalkozott, s továbbra is Reviczky néven szerepelt és írt.
Versei, melyben szakít az akkori divatos népnemzeti hangvétellel, kezdetben alig kapnak helyet az újságokban, folyóiratokban. Bár költeményeivel sokszor ellenszenvbe ütközik, ő büszkén vallja a kozmopolitizmust. Ekkor már a fiatal, másra, újabbra vágyó generáció elkezdi benne látni a vezérét. Vidéken ismerkedik meg szerelmével, az arisztokrata származású Bakalovich Emmával. De szerelmük akadálya a költő bizonytalan származása. Ez a sok csalódottság, társadalmi, szerelmi, megélhetési reménytelenség adja meg versei alaphangját.
Szomorú hangú költőként tér vissza vidékről Budapestre. Megírja Apai örökség című regényét, melyet az első modern magyar regényként tart számon az irodalomtörténet. A költő kezd érdekessé lenni. A fiatalok valami újat várnak a költészettől, s Reviczkyben kezdenek reménykedni. Élete kezd elviselhetővé válni, anyagi biztonságba kerül, versei sorra jelennek meg, s népszerűségnek is örvendenek. De fiatalkori nélkülözései, csalódottsága rányomták bélyegét költészetére és az egészségre is.
Költészetében alázatos szeretettel fordul minden elesett felé, magához emeli még a utcasarkok bűnös lányait, a perditákat is.
Szerelmes verseket ír hozzájuk, és szeretni akarja őket, mivel látja, hogy lehet valaki még nála is szerencsétlenebb sorsú. A költőt fiatalon utoléri a végzetes betegség, amikor a fiatal költők már szellemi vezérükként tekintenek rá.
S ekkor köszönt be életébe a nagy szerelem is, a kor híres színésznőjével, Jászai Marival. A színésznő tette oly híressé részben a Pán halála című versét, melyet sok budapesti színpadon előadott. A harmincas éveibe lépő költő az irodalmi élet középpontjában áll. Szeret élni, alkotni. De már menthetetlen, s a szerelme is elhagyja. Ezzel a szomorúsággal hal meg, harmincnégy éves korában.
Ha a klasszikus magyar irodalom Arannyal zárul, akkor a modern nemzeti irodalom Reviczkyvel kezdődik. S bár voltak mellette vele egyenrangú, sőt, nála nagyobb költők, mégsem túlzás azt mondani, hogy Arany után és Ady előtt a magyar költészetnek ő a fő alakja.
Az előadás után az ünneplő közönség a dombormű előtt meghallgatta Sándor Ágnes tolmácsolásában Reviczky Magamról című költeményét. Majd Újvári László, a Reviczky Társulás alapítója és tiszteletbeli elnöke, valamint Wirth Jenő leplezték le a márványtáblára függesztett Reviczky Gyula mellszobrot, melynél a lévai magyar intézmények és szervezetek elhelyezték az emlékezés virágait.
Reviczky Gyula írt egy verset Katona József emléktáblájának avatására. A vers utolsó versszaka az ő szoboravatásán is elhangzott, eképpen:
„ Jó magyarok, kik ide gyültetek.
Tisztelni Léva fiát, a holtat:
Gondoljátok meg, mennyit szenvedett!
Intő példája légyen ő e honnak,
Hogy majd, ha még egy Reviczkyje lészen:
Ne csak igy feltámadjon, igy is éljen! „
