Május első napjaiban adták át a felújított történelmi sétányt Léva belvárosában. A köztemető mellett a kálváriára vezető ösvény önkéntesek hathatós több éves munkájának az eredményeként újult meg, ezáltal visszaadva az egykori polgári város ismert korzójának hangulatát.
A néhai alpolgármester Tolnai Csaba vezette Lévai Városszépítő Egylet 2017-ben kezdte meg a történelmi sétány felújítását. Az első munkálatok még 2017 tavaszán elkezdődtek és több szakaszban egészen 2022 végéig tartottak.
A város önkéntesei és a középiskolák diákjai közösen tisztították meg a buja növényzettel benőtt területet. Apránként tárták fel a történelmi korzó még meglévő darabjait. A munkálatokhoz hozzájárult a Pontis Alapítvány és a Szlovák Villamosművek által meghirdetett Mi városunk pályázatban való sikeres részvétel. A területet fokozatosan megtisztították az invazív növényfajtáktól. A Lévai Városszépítő Társaság pénzadományokból kezdte meg a járdák felújítását.
Fokozatosan padokat és szeméttárolót helyeztek el a sétány mellett. A város felöli bejáratnál látható Matúš Jančura szobrászművész fémkonstrukciós alkotása, amely a lévaiak vasárnapi és ünnepnapi korzózási hagyományaira kíván utalni.
Ugyancsak elhelyeztek egy tájékoztató táblát is, amelyen a magyar közösség örömére magyar nyelven is olvasható a sétány története.
Az avatáson az ünneplő közösséget korhű öltözékbe bújtatott hölgyek és urak várták a promenádé egyes állomásain. Egyesek piknikeztek, mások olvasgattak avagy tereferéltek, természetesen csakis a polgári neveltetéshez méltó módon.
A napokban átadott történelmi sétány része annak a gyalogúthálózatnak, amely a Hősök terétől indul ki a kálvárián át a szakrális hely melletti parkerdőig. Ehhez a körúthoz csatlakozik még a Kereszt-hegyi tanösvény.
Mint Novák Mezőlaky Margaréta, helytörténész, a magyar nyelvű szöveg szerkesztője a Felvidék.ma-nak elmondta: „Léván a sétálóutcát az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, körülbelül a XIX. század második felében alakították ki. Létrehozásában nagy szerepet játszott a városszépítő bizottság, amelynek elnöke 1876-ban dr. Brach Ferenc, megyei főorvos, tudós volt (1821-1894). A bizottságban helyi képviselők, városi tisztviselők, üzletemberek, azaz lokálpatrióták tömörültek, akik szívügyüknek tekintették a növekvő város köztereinek szépítését.”
„A sétány, ill. sétakert, ahogy nevezték, volt az egyetlen zöld terület, járdákkal átszőve, padokkal és orgonabokrokkal szegélyezve. Pihenőhelyül szolgált a város lakóinak, de ide jártak a diákok, gyermekes családok is. Fokozatosan parkká alakult, amelyben a ritka növényzet telepítésében a Tanítóképző Intézet hallgatói is segédkeztek”
– folytatta.
A sétány menti fasorban számos egyedi, egzotikus fafajta volt. Ezek közül néhány a mai napig is megtalálható a promenádé mentén. A legismertebb közülük a japán akác, az ostorfa, a közönséges júdásfa.
A csodás sétány a második világégést követően kezdett pusztulni, a polgári réteg eltűnésével a vasárnapi korzózások is elmaradoztak. Hamarosan szinte teljes terjedelmében visszahódította a természet. A város új vezetése az egykori Schoeller-kastély magánkertjéből alakította ki az új közparkot. A városi parkot sok helybéli a mai napig Schoeller-parknak nevezi.
Az egykori korzó részeként kiépített sétány helyreállításán fáradozott a nem oly régen elhunyt Tolnai Csaba, akinek egyik nagy vágya és célja volt visszaadni Lévának történelmi polgári hangulatát.
A május elején átadott történelmi sétánnyal a dicső múlt egy kis szelete tért vissza.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
