A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben, majd szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.
A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel.
Jézus Krisztus megfeszítése előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és szégyen jele volt; ám feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált.
Az ókori és kora középkori keresztény hitvilágban és művészetben győzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen Krisztus királlyá dicsőül.
A kereszt őseink, elődeink olyan jelképe volt, amely egykor soha nem hiányozhatott az emberek lakásából, hozzátartozott a mindennapi életükhöz, a reggeli és esti imádsághoz, a hálaadáshoz, a gonoszűzéshez, és a szenvedések enyhítéséhez (útjaik, munkájuk során rózsafűzéren, szentképeken, stb).
Már a középkorban is állítottak kőkereszteket, elsősorban útkereszteződések mellett, majd különösen a 18. századi, barokk időkben vált igazán gyakorivá. A jobbágyfelszabadítás után a magyar parasztság anyagi ereje is gyarapodott, így a kőkeresztek építésének költségét viszonylag könnyen viselték. Ezért különösen sok útszéli keresztet állítottak a 19. század második felében, a mai keresztek többsége ebből az időből való.
Szabadtéri keresztjeink javát nem az egyház állíttatta, hanem a hívek fizették költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta azokat. A szentelés nagy ünnepséggel, a helyszínen bemutatott misével és prédikációval történt.
Napjainkban újra előfordul új kereszt állítása, például Helembán pár évvel ezelőtt fiatalok kezdeményezték, de még inkább sokasodik az egykor állított, romos állapotban lévő keresztek felújítása.
Nánán pár évvel ezelőtt egy fiatalember, aki naponta kijárt a két kilométerre lévő szőlőhegyre, s bizonyára egy belső indíttatásból, úgy gondolta, a bozóttal benőtt, XX. sz. elején hálából állított keresztet megmenti, felújítja a maga módján.
Három évvel ezelőtt, már a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén itt tartották meg az első szabadtéri szentmisét. Azóta minden év ezen ünnepén párkányi és nánai hívek mennek ki (igaz ma busszal, s nem úgy mint egykor, gyalog zarándokolva), hogy meghallgassák az igét, imát mondjanak, hálát adjanak, és egy agapén társalogjanak, idézzék a régi idők emlékét.
Fóthy Zoltán esperes szentbeszédében elmondta, hogy a kereszt az értünk halált halt Krisztus azon jelképe volt a régi embereknek, amelyhez minden alkalommal járulhattak, imádkoztak, fohászkodtak. A kereszt a szeretet jelévé vált, s ezt kell tovább adnunk gyerekeinknek is. A keresztnek üzenete van a mai emberhez:
„…a kereszt a kulcs, amely által követhetjük Jézust az új és élő úton a megszentelődés felé. A kereszt ereje által teljesen átformáltathatunk Jézus képmására, és így Krisztus élete is láthatóvá lehet a testünkben (2 Korinthus 4:10-11). Ezért van az, hogy a kereszt üzenete az evangélium egyik központi és legalapvetőbb pillére.”
Megemlékezett a régiekről is, akik példát mutattak a ma emberének, a mindennapi munkájuk kezdetét és befejezését is (még a határban is) a kereszt áldásával, imával végezték. Megköszönte a nánaiaknak, hogy ezen egykori szép szokást a kereszthez járulást, ma már mintegy zarándok útként megteszik.
A három éve elkezdett hegyfarki zarándoklás csatlakozik azokhoz a környékbeli keresztút járásokhoz, melyek az utóbbi években mind helyi, közeli, (Mária út Szőgyén-Cigléd, stb.) mind távolabbi szent helyekhez megsokasodtak.
