Az év legszebb időszaka, a karácsony közeledtével felmerül a kérdés: ki, hogyan éli meg az ünnepi készülődést? Vajon van olyan a környezetünkben, akit nemcsak anyagilag, de érzelmileg is megterhel ennek az időszaknak a megélése? Igaz-e, hogy az ünnepek alatt megnövekedik az öngyilkossági kísérletek száma? Van-e az öngyilkosságnak előjele és létezik-e az veszélyeztetett csoport? Hogyan segíthetünk azon, akit emészt az önpusztítás gondolata és mi az, amit semmiképp ne tegyünk? Szakértőnkkel ezeket a kérdésköröket jártuk körbe és kiderült, bizony bárkivel és bármikor előfordulhat, hogy krízishelyzetbe jut.
Ujpál Emőke szakpszichológus, a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat szakmai vezetője szerint nemcsak a magány kerülhet előtérbe ebben az időszakban, hanem a családi konfliktusok, feszültségek is terítékre kerülhetnek az ünnepi étel mellé, és ez különösen stresszkeltő lehet.
„Tovább fokozza a feszültséget, ha a közösségi oldalakon megjelenő tökéletesen meghitt, idilli családi képekhez viszonyítjuk a saját családunkat” –
mutat rá a pszichológus, aki szerint az adventi időszakban megszaporodnak a hívásszámok, ám ez nem jelenti egyben azt is, hogy az öngyilkossági kísérletek száma is megnő. „Ilyenkor a hívások témája főként a magányra, kapcsolathiányra, elhunyt hozzátartozók és a távol lévő családtagok hiányára fókuszálódik. Fokozódhat az érzékenység, szomorúság és elkeseredettség, de a statisztikák nem igazolják, hogy ez megnövekedett öngyilkosságszámot eredményezne” – teszi hozzá a tapasztalataira hivatkozva.
Kiemeli, létezik veszélyeztetett korosztály. Ilyen például a kamaszkor, a nyugdíjazás és az időskor.
„Veszélyeztető tényező, ha már volt valakinek korábbi öngyilkossági kísérlete, vagy előfordult már a családban, mert a mintakövetés hatása erős” – húzza alá Ujpál Emőke, hozzátéve, hogy ugyanúgy kritikus az is, ha valaki krízisben van, veszteségek sorozata érte, vagy pl. gyógyíthatatlan betegségben szenved. A pszichológus szerint az elkövetők egy része valamilyen pszichiátriai betegséggel is küzd, depresszió, szenvedélybetegség, hangulatzavarok – sorolja.
„Tévhit azonban az, hogy elmebeteg, akinek eszébe jut az öngyilkosság, vagy megkísérel öngyilkosságot elkövetni. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe és érzelmi állapotba, hogy megfordulhat a fejében az öngyilkosság gondolata”
– húzza alá.
Az öngyilkosság veszélyeztető jelei lehetnek, ha valaki öngyilkossági, önsértési gondolatokról, fantáziákról számol be. Különösen intő jel lehet, ha már eszközök után is kutat, hogy hogyan fogja végrehajtani és egy kiválasztott módszer alapos kidolgozottsága tükröződik beszédében – számol be Ujpál Emőke, aki szerint az ilyen személy kommunikációjára jellemző, hogy a halál visszatérő téma, gyakran beszél, ír róla. „Elhangozhatnak kétértelmű mondatok, mint például, hogy ez már nem fog vonatkozni.
Fontos előrejelző lehet továbbá a hangulatingadozás, a reménytelenség érzése, kilátástalanságot tükröző beszéd, a tehetetlenség érzése és a jövőkép elvesztése, valamint a fekete-fehér látásmód és a kudarcok sorolása: mi minden nem sikerült neki, ez sem jött össze
– magyarázza. Ujpál Emőke szerint az is figyelmeztető jel lehet, ha valaki búcsúzkodni kezd, rendezi a kapcsolatait, bocsánatot kér, visszaad dolgokat, rendet rak. „Aki fontolgatja az öngyilkosságot, azon észlelhetőek a beszűkülés jelei – érzelmi, kapcsolati, cselekvéses szinten is. Ezen felül a gátolt, önmaga ellen fordított agresszió” – összegzi.
Amikor arról kérdeztük, hogy miben segíthet a környezet, Ujpál Emőke inkább az időzítésre helyezi a hangsúlyt. „Ha megfelelő időben érkezik a segítség, akkor akár egy kedves szó és odafordulás is már elég lehet ahhoz, hogy a beszűkülést oldja, és az illető letegyen aktuális önpusztító szándékáról” – jegyzi meg. A szakember szerint a környezet abban tud segíteni, ha odafigyel, beszélgetést kezdeményez, törődést mutat. „Kifejezhetjük aggodalmunkat, jelezhetjük az illető felé, hogy észleltük változását az utóbbi időben és aggódunk érte. Jelezhetjük segítő szándékunkat, megkérdezhetjük, hogyan érzi magát, mióta érzi így magát, miben tudunk neki segíteni, és finoman a segítségkérés lehetőségeiről is kérdezgethetünk” – sorolja.
Véleménye szerint
fontos a segítségre szorulót biztosítani arról, hogy nincs egyedül, mellette állunk és támogatjuk. „Ezt azonban ne csak szavaink tükrözzék, hanem valóban segítsünk”
– emeli ki. „Ez azt jelenti, hogy bátorítsuk abban, hogy megfogalmazza érzéseit. Ezeket az érzéseket viszont fogadjuk el, ne ítéljük meg, ne bagatellizáljuk, ne kategorizáljuk, hogy helyes-e vagy sem, illik-e vagy sem” – figyelmeztet a szakember. A pszichológus szerint fel kell készülnünk arra, hogy szélsőségesen nehéz és negatív érzéseket fogunk hallani, és az indulatok is megjelenhetnek. „Ettől ne ijedjünk meg, sőt, örüljünk neki, mert ha kimondja, ha ki tudja adni magából, akkor kisebb eséllyel fogja önmaga ellen fordítani” – hangsúlyozta. Kulcsfontosságú tehát, hogy ezt engedjük, mert az illető megkönnyebbül, ha érzéseit, gondolatait megfogalmazhatja, kimondhatja valakinek anélkül, hogy rossznak kelljen éreznie magát.
Arra a kérdésünkre, hogy mit ne tegyünk ilyen esetekben, határozott véleménye van. „A bűntudatkeltés nem segít.
Ahogy például ezek a kérdések: gondoltál-e már a családodra, hogyan éreznék magukat? A szakpszichológus arra figyelmeztet, ne mondjunk ítéletet az öngyilkosságról és ne győzködjük az érintettet az élet szépségeiről és értelméről. „Ezek azért nem segítenek, mert egészen más érzelmi állapotban van az illető, és ha az ellenpólust hangsúlyozzuk, akkor ő csak még inkább távol fogja érezni magát ettől, aminek következtében még inkább bűntudata lesz, rossznak és „szerencsétlennek” érezheti magát, ezzel viszont akaratlanul is az önpusztítás irányába erősíthetjük” – magyarázta. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy semmiképp ne adjunk tanácsokat a problémája megoldására, inkább hallgassuk meg őt. „Mivel élet-halál kérdésről lehet szó, szükséges lehet a környezetet és családtagokat is bevonni, valamint a megfelelő szakemberhez jutásban is támogatást nyújtani” – húzta alá.
Ujpál Emőke szerint minden jelzést komolyan kell venni, és nem igaz az a hiedelem, miszerint ha valaki igazából öngyilkos akar lenni, akkor nem beszél róla.
„Azt is fontos tudni, hogy az öngyilkosságot megkísérlő személy valójában nem a halált akarja, hanem a fájdalmát szeretné megszüntetni, és a reménytelen helyzetéből szeretne megszabadulni és erre nem lát más kiutat. Ezért is olyan fontos, hogy segítséget kapjon és megtapasztalhassa, hogy létezik más kiút is” – jegyezte meg.
Megkérdeztük azt is, hogy a társulásunk által működtetett lelki elsősegély telefonszolgálat hogyan és miben tud segíteni. A szolgálat felvidéki szakmai vezetője szerint azért tud hatékonyan segíteni, mert nem követik el a fentebb említett „bakikat”. „Aki közeli hozzátartozó, vagy barát, az általában érzelmileg bevonódott, és hajlamos kétségbeeséssel reagálni, melynek következtében épp a hatékony segítségnyújtás marad el” – fogalmazott.
Másrészről, egy kívülálló, anonim, ismeretlen személynek sokszor könnyebb őszintén kiönteni a lelkünket, mivel nem részese az életünknek, nem kell félnünk attól sem, hogy megbántjuk az érzéseinkkel, ez a tényező pedig közelieknél igencsak visszatartó erő tud lenni
– húzta alá. A szakember szerint az öngyilkossági krízis esetében különösen óriási jelentőségű, ha abban fokozottan veszélyes beszűkült állapotban valakivel kapcsolatba lép az illető, mert a segítő ki tudja vezetni a beszűkültségből és oldani tudja az óriási, önmaga ellen fordított indulatot. Természetesen abban is tud segíteni a telefonszolgálat, hogy megfelelő szakemberhez irányítja a hívót – tette hozzá.
Általánosságban elmondta, az ügyelők együttérző, elfogadó, ítélkezésmentes attitűdje által biztonságban érezheti magát a hívó ahhoz, hogy megnyíljon és megfogalmazza a talán még saját maga számára sem világos érzéseit, gondolatait. „Teljesen más, amikor kavarognak bennünk az érzések és gondolatok, és más az, amikor megfogalmazzuk, kimondjuk őket. Olyankor, mintha valahogy rend keletkezne bennünk, csökkennek a feszültségeink, új nézőpontokhoz juthatunk, ami teljesen más megvilágításba helyezheti az addig kilátástalannak és reménytelennek tűnő problémánkat” – mutatott rá.
A szakember szerint, ha segítő szándékkal hallgatnak meg minket, és nem osztogatnak tanácsokat, hanem együtt gondolkodnak velünk, visszanyerjük a kompetencia érzést a saját életünk és nehézségeink felett és megerősödve, új gondolatokkal tehetjük le a telefont. Ezért hatékony segítség a telefonszolgálat, melyet már három éve anyanyelvükön is hívhatnak a szlovákiai magyarok.
***
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, vagy az Ön környezetében van olyan, aki segítségre szorul, hívja a Szlovákiában magyar nyelven elérhető, ünnepek alatt is 0-24 órában hívható 0918 500 333-as vagy 0904 500 338-as telefonszámot! A felvidéki segítők szerda este 6 és csütörtök este 6 óra között elérhetőek, a többi időpontban pedig, ahogy már ez 2016 óta is folyamatosan működik, a beérkező hívásokat a magyarországi és kárpátaljai segítők veszik. A szám nem emeltdíjas.
