Kalkuttai Szent Teréz anya egykor feltette az advent harmadik vasárnapján különösen aktuálissá váló kérdést: „Készen állunk, hogy befogadjuk Őt? Jézus születése előtt szülei egy egyszerű szálláshelyet kértek, de nem kaptak. Ha Mária és József otthont keresne Jézusnak, választhatnák-e… a szívedet, mindazzal ami benne van?“
Súlyos és találó dilemma ez korunk embere számára, melyen mindannyiunknak érdemes elgondolkodnunk. Alkalmas-e a szívünk a karácsony csodája, a kis Jézus befogadására, kitakarítjuk-e azt úgy, ahogyan a lakásunkat, otthonunkat erre az ünnepi alkalomra?
A válasz kevés kivételtől eltekintve inkább a nem felé hajlik. Tele vagyunk elfojtott, vagy el sem fojtott indulattal, kicsinyességgel, gyarlósággal, haraggal, irigységgel és gyűlölködéssel, s az ilyen szívben bizony nem jut hely a jónak, a szállást kereső Szent Családnak.
Gondolunk-e ilyenkor az ünnep igazi lényegére, tartalmára, vagy elveszünk a lényegtelen részletekben, az ünnepre való bevásárlásban, az ajándékok hajszolásában, a karácsonyi díszítésben, annak eldöntésében, hogy vajon idén milyen színbe öltöztessük a lehetőleg minél nagyobb és drágább fenyőfát? A drága, „trendi” ajándékkal letudjuk-e az egész évi törődést és szeretetet, vagy a szerényebb, de személyre szabott meglepetés mellé adjuk szívünk minden melegét és türelmét a hozzátartozóinknak, barátainknak?
Nem hihetjük, hogy a karácsony erről, az üzletek készletei ellen indított eszeveszett rohamról, a fekete péntekről, a hihetetlen nagy átverésnek számító árleszállításokról, az evés-ivásról, a „muszáj venni valamit“ ajándékokról, a karácsony után két nappal kidobott drága fenyőfáról és a gyorsan továbbpasszolt ajándékokról szól.
Márpedig ezekkel van tele jelképes értelemben a ház, s ettől a sok, valódi értéket és tartalmat nélkülöző kacattól valóban nem jut már hely a kis Jézus szüleinek, ahogyan a szívünkben sem az ünnep igazi lényegének.
Az ugyanis nem a talmi csillogásban van, hanem a csendes áhítatban, a csoda szeretetteljes be- és elfogadásában. S ha Teréz anya szavaival indítottunk, végszóként sem találhatnánk alkalmasabbat az általa megfogalmazottaknál, fogadjuk meg hát intését:
„Imádkozzunk azért, hogy képesek legyünk fogadni Jézust karácsonykor a hideg jászol és önző szív helyett egy szeretettel teli szívvel, együttérzéssel, örömmel és békével, egy meleg szívvel az egymásért való szeretetben.“
Ma advent harmadik vasárnapja van, mindössze néhány napunk maradt tehát karácsonyig, de még nem késő, hogy átértékeljük, felismerjük az év legszebb ünnepének valódi lényegét, hogy valóban áldott legyen számunkra és szeretteink számára a karácsony!
