Cziglényi egy szécsénykei szórólapon (Csáky K. repr.)

Ipolyszécsényke múltját kutatva, közel egy évtizede találkoztam először a Cziglényi névvel. Egészen pontosan a Cziglényi Gyuláéval, aki a XX. század elején talán egy fél évtizedig volt a falu kántortanítója. A muzslai születésű pedagógus az esztergomi tanítóképzőben szerzett végzettséget 1904-ben.

Nősülése után (1907) kerülhetett a faluba. 1908-ban már itteni tanítóként jegyezték őt, ebben az évben – a halotti anyakönyv tanúsága szerint – többek között egy Vladár Julianna nevű, születése után elhunyt gyermek temetését is ő végezte, mint újdonsült kántortanító.

Itt született 1909-ben gyermekük, a később művésszé lett Ádám. 1910-ben irányításával mutatták be a szécsénykei gyermekek a nagy sikerű pásztorjátékot, melyhez a művészi hajlammal is megáldott tanító úr maga készítette a csodálatos díszleteket. 1914-ben azonban már biztosan nem volt a faluban, mivel a Honti Tanügy című lapban a fegyveres szolgálatot teljesítő pedagógusok között említik őt, mint nagymarosi tanítót.

Cziglényi egyik bélyegsorozata – a Debreceni Református Kollégium (Csáky K. repr.)

Helytörténeti kutatásaim során bukkantam rá a fent említett tanító fiának, Cziglényi Ádámnak a nevére is. Ő 1909. december 23-án született Ipolyszécsénykén, s vált később híres grafikussá és bélyegtervezővé. Már fiatalon a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Mestere volt többek közt Aba Novák Vilmos és Stein János.

Pályája gyorsan ívelt felfelé: dolgozott az Állami Nyomda alkalmazásában, aztán mint önálló művész tevékenykedett. A legkeresettebb plakát- és bélyegtervező lett. Bélyegeivel szinte világszerte ismertté vált. Készített sport- és technikai témájú bélyegeket, de ismertek portrébélyegei (Puskin, Hatvani István, Szent László, Dürer), s az állat- és növényvilágot megjelenítő alkotásai is. Munkája is elnyerte az év legszebb bélyege kitüntetést. De alkotott az alkalmazott grafika más területein is: készített filmplakátokat, prospektusokat, naptárakat és tankönyv-illusztrációkat. 1996-ban a Bélyegmúzeum életmű-kiállítást rendezett a műveiből. Itt őrzik grafikai gyűjteményanyagát is. A művész 1998-ban halt meg Budapesten.

Nagy örömömre szolgál, hogy – talán a faluról írt kis honismereti füzetem (melyben röviden írtam róla) hatására is – Ipolyszécsénykén felkarolták a Cziglényi-hagyományok ápolását. 2015-ben in memoriam díszpolgárrá avatták a művészt, felvették a kapcsolatot a Bélyegmúzeummal, kiállítást szerveztek a mesterről a községben. E téren nagy érdeme van Kliment Évának, aki  a kapcsolatok és kiállítások szakmai részét szervezte.

Cziglényi Attila a falu polgármesterével, Deák Józseffel (Pásztor Péter felvétele)

Közben a művész egyik fiával, Cziglényi Attilával is jó viszonyba kerültek, aki már többször is ellátogatott édesapja szülőfalujába, s aki – örökölve édesapja művészi hajlamát – maga is kedvelője és alkotója a képzőművészetnek.

A múlt év novemberében Cziglényi Ádám is emléktáblát kapott a községben. A falumúzeum falán elhelyezett kétnyelvű táblán ez áll: CZIGLÉNYI ÁDÁM/ 1907– 1998/ grafikus,/ bélyegtervező,/ Ipolyszécsényke szülötte/ tiszteletére/ állíttatta/ Ipolyszécsényke ökormányzata/ 2019“. (Mintha a születési dátumban elírás történt volna: itt 1907, máshol 1909 szerepel születési évként.)