Illusztráció (pixabay.com)

Mint ismeretes, szerdán Zuzana Čaputová államfő megbízta Igor Matovičot a kormányalakítással. És most következik a neheze, azzal együtt is, hogy a négy párt elnöke rögtön a választás éjszakáját követően egybehangzóan kijelentette, készek a kormányalakításra és mindenben megegyeztek. Nem kellett azonban sok időnek eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, ez egyáltalán nincs így, s ebben talán nincs is semmi meglepő.

A feleknek elsősorban ideológiai alapú fenntartásaik vannak egymással szemben, ez különösen a Za ľudí és a Sme rodina között nyilvánul meg. Mindezek mellé társulnak még a nyilvánvaló személyi ellentétek is, például Kiskának eléggé kényelmetlen alárendelt pozícióból tárgyalnia Matovičcsal, ugyanakkor Matovič és Richard Sulík között is borítékolhatók a nézeteltérések. Logikus lenne ugyanis, hogy a kulcsfontosságú pénzügyminiszteri posztot az OĽANO megtartsa magának, csakhogy a posztra Sulík is igényt tart.

Boris Kollár több mint 20 ezer bérlakás építéséről szóló projektjét Richard Sulík nem tartja kivitelezhetőnek, de ellentétes vélemények vannak az országos rendőrfőnöki poszt betöltésére vonatkozóan is. A születendő koalíció tagjai között tehát több pontban lényeges ellentétek vannak. Ezek a szakmai és ideológiai ellentétek pedig megkerülhetetlenek és sok vitát, konfliktust eredményeznek majd.

Nem lesz problémamentes a miniszteri és egyéb kulcsfontosságú posztok betöltéséről való döntés sem. Abban ugyebár mind megegyeztek, hogy ezekben szakmai szempontoknak kell dönteniük, a kérdés csak az, ki lesz „szakmaibb“? Nézzük ki milyen igényekkel állt elő…

Kollár arról is beszélt, hogy a második legerősebb pártként megilleti őket a parlament elnöki pozíciója, emellett pedig pártja a védelmi minisztériumra tart igényt, amelynek élére Milan Krajniakot állítaná, valamint a közlekedésügyi minisztériumra, amelyet Štefan Hollý vezetne. A Sme rodina elnöke az államfővel lezajlott megbeszélés során elárulta Richard Raši jelenlegi miniszterelnök-helyettes lehetséges utódjának nevét is, a sajtónak azonban egyelőre nem pontosított ezzel kapcsolatban.

Sulík nem akarja bonyolítani a helyzetet, ezért egyetért azzal, hogy az OĽaNO nyolc, a Sme rodina három, az SaS és a Za ľudí pedig két-két tárcát kapjon.

Kijelentette, amennyiben Boris Kollár, a Sme rodina elnöke igényt fog tartani a házelnöki posztra, az SaS támogatni fogja őt. Sulík egyetértett Andrej Kiskával, a Za ľudí párt elnökével abban, hogy meg kell nézni a magas pozíciókra jelölt személyek múltját, mert az úgymond hírnévkockázatot az új, „tisztességes jobboldali kormány” nem engedheti meg magának. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy hírnév tekintetében is vannak azért szépséghibák, gondoljunk csak Kollár állítólagos kábítószercsempész előéletére, valamikori maffiás kapcsolataira, mint ahogy arra a napokban az Aktuality.sk-n Peter Bárdy is rávilágított, vagy Kiska telekügyére…)

Sulík reagált a Sme rodina mozgalom azon javaslatára is, mely szerint évente 25 ezer bérlakást terveznek építeni. Az SaS elnöke szerint erre nincs kapacitás, emiatt Szlovákia súlyosan eladósodna.

Az SaS elnöke rámutatott: a legerősebb párt, az OĽaNO a kormányfői posztra pályázik, Kollár a parlament elnöke lehet. „Mi vagyunk a harmadik legerősebb párt, tehát e két pozíció betöltése után rajtunk lenne a sor” – válaszolta arra az újságírói kérdésre, hogy továbbra is igényt tart-e a pénzügyminiszteri posztra.

Igények tehát vannak, s miközben az egész egyeztetés kezd piaci alkudozás jelleget ölteni, felmerül a kérdés, vajon miként fognak abban megegyezni, hogy melyikük jelöltje megfelelőbb szakmai szempontból,

s vajon ilyen feltételek mellett tényleg a szakmai szempontok döntenek-e és mit szólnak majd mindehhez azok a szürke eminenciások, akik ugyan közvetlenül nem szerepelnek a politikában, de viszonzást várnak a választási sikerekhez való hozzájárulásukért cserébe.

Mindezt erősen bonyolítja az is, hogy Ficóék bizonyára kemény ellenzék lesznek, semmiben sem fogják megkönnyíteni Matovičék dolgát, hiszen Fico ebben lát esélyt arra, hogy megerősítse párton belüli pozícióját, s erre remek lehetőséget nyújt neki a koalíció problémás összetétele, az irányítást nélkülöző képviselői csoportosulások a leendő koalícióban. Márpedig a 2011-es események megmutatták, hogy mindez hová vezethet…