A futball történetének kezdetét a Kr. e. 3. századi Kínába vezetik vissza, ám a modern változata a 19. századi Angliához köthető. Még ebben az évszázadban megjelent Magyarországon is, amikor a források szerint 1875-ben az első „footballt” behozták hazánkba. Ezután sorra alakultak meg az egyesületek (pl. UTE, MTK, FTC, DSE – Dunaszerdahelyi Sport Egyesület), és létrehozták a Magyar Labdarúgó Szövetséget (1901).
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, illetve a Csehszlovák Köztársaság megalakítása (1918) után, a Magyar Királyság egykori területén már 1919 elején hozzáláttak a szlovenszkói futball elindításához.
A csehszlovák sportszervezés kezdete
A Monarchián belül a csehországi sportnak kiterjedt hálózata és megfelelő szervezettsége volt, amely kiváló alapnak bizonyult a csehszlovák állam kikiáltásakor. Mivel a masaryki-beneši köztársaságban kizárólag a csehszlovakizmus eszméje érvényesülhetett, ezért az 1918 előtti Cseh Olimpiai Bizottság és a Cseh Futballszövetség is Csehszlovák Olimpiai Bizottsággá, illetve Csehszlovák Futballszövetséggé változott. A névváltoztatás szlovák részről nem okozott különösebb problémát, hiszen addig szervezeti szinten külön szlovák sportélet nem létezett. A Nemzetközi Futballszövetség (FIFA) azonban 1923-ig nem ismerte el a Csehszlovák Futballszövetséget.
A szlovenszkói sportélet elindítása
A nullpontról induló szlovák sport első egyletei a városokban állomásozó cseh tisztekhez kötődtek. Pozsony 1919. januári cseh megszállása idején szlovák futballegyesületről nem beszélhetünk, de magyar vagy magyar-német csapat több is létezett. Ezek adták a pozsonyi és a szlovenszkói futballszervezés tapasztalt magyar szakembereit és támogatóit. Nekik köszönhetően a Pozsonyi Sportegyesületek Szövetsége (Bund) már februárban újraindította a futballéletet. A nyár folyamán több vidéki csapat (pl. Szenc, Diószeg, Galánta) is bejelentette a csatlakozását. Ekkor jött az ötlet, hogy a pozsonyi szervezet váljon országossá. Alapos előkészítést követően 1919 augusztusában Pozsonyban megalakult a Szlovenszkói Labdarúgók Szövetsége (SzLSz), amelyhez akkor 56 klub tartozott, és azonnal kérte felvételét a FIFA-ba.
Jankó Zoltán, a felvidéki futballszövetség egyik atyja
A főleg magyarok által életre hívott szlovenszkói szervezet alapítói között ott volt az utolsó Pozsony vármegyei főispán, a csallóközi Bakán született Jankó Zoltán (1871-1941). A felvidéki magyarságért tevékeny pozsonyi polgárt elsősorban publicistaként és a Magyar Újság főszerkesztőjeként, a Duna Bank igazgatójaként, az Uránia Tudományos Egyesület elnökeként ismerték, ám nevéhez kötődött több jeles művész támogatása, valamint a somorjai Csallóközi Múzeum elindítása. Szülőfalujában írói munkássága iránti tiszteletből 2006-ban emléknapot szerveztek, a községháza előcsarnokában pedig emléktáblát szenteltek. Tevékenységét volt hivatott népszerűsíteni a Farkass Mihály Történelmi Kör (2001-2011) és a bakai Falu, Templom és Iskola közművelődési projekt (2002-2012) is. A helyi magyar iskola felelőtlen leépítését és indokolatlan bezárását megelőzően, a tanulók évről évre a tananyag részeként és a bakai irodalmi nap keretén belül ismerkedtek meg a rendkívül gazdag jankói életművel.
Prága hadüzenete az SzLSz-nek
Habár Szlovenszkó és Kárpátalja területén a többségben lévő magyar klubok mellett szlovák, német és ruszin egyesületek is működtek a szövetségben, a csehszlovák állam és a Csehszlovák Futballszövetség az SzLSz-t nem ismerte el. Az új állam hatóságai, az általuk hangoztatott 1918 előtti magyarosításra válaszul, a magyar egyesületek megszüntetéséről döntöttek, és az új magyar sportegyesületek létrejöttét is akadályozták. A magyarellenes hangulat hatása alatt az SzLSz alapszabályának elutasítását szorgalmazták. A csehszlovák eszme iránti elköteleződésből, az országban kizárólag nemzetiségi elvű sportszervezést kívántak engedélyezni, amely ellentétben állt a Szlovenszkón létrehozott területi alapú szervezettel.
1920 augusztusában, az SzLSz számára rendkívül kedvezőtlen helyzetben (Prága felszámolási törekvései, egyes szlovák és német klubok kilépése, a FIFA elutasító magatartása) megtartott közgyűlésén dr. Jankó Zoltánt választották új elnökké. Irányítása alatt továbbra sem azonosultak Prága azon törekvésével, hogy politikát vigyenek a sportba, és nemzetiségi alapon (vagyis a csehszlovák nemzet vezető szerepének biztosítása céljából) darabolják fel az SzLSz-t. „Mi nem akartunk politikát belekeverni a sportba, mert ahol ezt megteszik, ott sírját ásták meg a sport egészséges fejlődésének” – vallották a sportszerető vezetők (Sport Revű, 1920).
Jankó elnöki kiállása a politikamentes sport mellett sem változtatta meg a csehszlovák állam szándékát. A prágai Slavia titkára már 1921. áprilisában, budapesti látogatása alkalmával megerősítette a Sporthírlap riporterének, hogy a főváros célja egy állami futballszövetség, mégpedig nemzetiségek szerint tömörülő alszövetségekkel. A cseh és a szlovák sajtó támadásaival a közvéleményt igyekezett a felvidékiek ellen hangolni. A szlovenszkói szövetség sorsát az a csehszlovák döntés pecsételte meg, mely szerint csapatai sem hazai, sem külföldi klubokkal nem játszhattak. Tiltakozásukra sajnos a FIFA érdemben nem válaszolt.
A „csehszlovákiai” Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulása
A 86 magyar és 27 szlovák egyesület tagságát bíró Szlovenszkói Labdarúgók Szövetségének a kegyelemdöfést az 1921-ben, immáron nemzetiségi alapon megszervezett Magyar Labdarúgó Szövetség elindítása adta. A Csehszlovák Futball Asszociáció (Csaf) alszövetségeként létező, az anyaországi MLSz-től a Csaf-MLSz rövidítéssel megkülönböztetett szerv létrehozása új korszak kezdetét jelentette a felvidéki futball történetében. A csehszlovák sportszervek, a demokratikusnak mondott köztársaság vezetőinek hathatós támogatásával, véget vetettek a szlovenszkói (felvidéki) magyar futballhegemóniának.
„Cseh erőszak Szlovenszkó sportján”
Az eseményekről ezzel a címmel közölte a budapesti sajtó azon véleményét, miszerint amióta a csehek megszállták a Felvidéket, azóta volt szálka a szemükben a futballsportot irányító erős magyar érzelmű SzLSz. A megjelent híradás szerint a csehszlovák kormány rendeleti úton oszlatta fel az SzLSz-t, amivel sikerült elérnie, hogy „fennhatósága alá kerítse a Felvidék sportegyesületeit”. (Az Est, 1921) A végzést éppen Masaryk elnök pozsonyi látogatását megelőző napon kézbesítették.
„A magyarságot éri ezzel megint a Felvidéken súlyos csapás – írta a fővárosi lap –, mert a Felvidék sportja Budapest emlőin nőtt fel és minden ízében magyar. Reméljük, az elnyomás idején is megtartják erős magyar érzésüket és kitartanak eddigi elveik mellett.” (Az Est, 1921)
Sportszeretet és hűség a felvidéki foci iránt
Jankó Zoltán és társai által megálmodott Szlovenszkói Labdarúgók Szövetsége kitartott a politikamentes sport elve mellett, a prágai kormányzat központosító és megosztó szándékát azonnal felismerve, végig nemet mondott az előnyökkel kecsegtető szép szavakra, később pedig bátran dacolt az állami fenyegetőzésekkel szemben. Az alapítók kiváló szakemberek módjára végezték a szervezői munkájukat, és vitathatatlan érdemeket szereztek a felvidéki (szlovenszkói) futball elindításában.
Felhasznált irodalom: PaedDr. Darnai Zsolt: A múzeumalapító és író Jankó Zoltán a kortársak értékelése alapján. In Múzeumi Híradó, XXIII. évf. 2005-2014, Dunaszerdahely, 2014; Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938, Madách Kiadó, Pozsony, 1992; korabeli újságok beszámolói.
