Az őslénytani feltárások elsősorban múltunk megismerése érdekében születnek. Mindamellett, hogy az őslénytani kutatások eredményei alapján közelebbről megismerjük a természet titokzatos múltbéli építőelemeit és történéseit (ősnövényeket és ősállatokat, valamint a köztük kialakult kapcsolatokat), következtetéseket vonhatunk le a jövőben lejátszódó természeti folyamatok kimeneteléről.
Mindez abból adódik, hogy a feltárt őskövületek (például fog, mamutagyar, tojáshéj, növényi levelek stb.) tengernyi mennyiségű információt hordoznak magukban, amelyet a múltban raktároztak el. Ha az őskövületekben található információt a megfelelő metódusok alkalmazásával képesek vagyunk feldolgozni, akkor a földrétegek és a bennük található növényi és állati ősmaradványok alapján a természet fejlődésének múltját, akár egy könyvet végiglapozhatjuk. Ez az evolúció írta természetközpontú könyv évmilliókról szól, hiszen Földünk körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az első 1 milliárd év az óceánok kialakulásával telt, amelyekben körülbelül 3,4 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg az első mikroorganizmusok.
Annak érdekében, hogy a Föld fejlődéstörténetének végeláthatatlan idejét megértsük, képzeljünk el egy könyvet, melynek minden egyes oldala egy évet képvisel a Föld fejlődéstörténelméből. Ez a könyv vastagságát tekintve Pozsonytól indulva egészen Kassáig terjedne. A könyv első és egyben legősibb fejezete a Föld keletkezési folyamatait ismertetné, amelyet a képzeletbeli időbeli skálánkon a pozsonyi várnál helyezhetünk el és a könyv utolsó fejezete az emberi evolúcióról szólna, melynek végterméke maga az emberi faj, a könyvben csupán egy kis fejezetet képviselne a kassai Szent Erzsébet-dómhoz vezető Fő utcán. Ebből adódik, hogy a múltban történt események könyvének minden egyes oldalát képtelenek vagyunk megismerni, azonban egyes fejezetekről kimondottan pontos képet alkothatunk. Az élet könyvének egyik fejezete a négylábú élőlények fejlődéstörténetét gondozza. Ezt a fejezetet fontos oldalakkal bővítette egy nemrégiben feltárt és Szlovákiából származó négylábú élőlény csontja, amely vizsgálatának eredményei április folyamán láttak napvilágot.
A feltárt combcsontot Csicsmány közelében (Sztrázsó-hegység) találták a kora triászban lerakódott kőzetrétegekben. A kora triász a Föld fejlődéstörténelmében a 251,9 és 247,2 millió évvel ezelőtti időszakot foglalja magába. Tehát a feljebb említett Pozsony–Kassa vastagságú fejlődéstörténelmi könyv szimbólumának gondolatmenetét folytatva, ez az időszak Pozsonytól számítva, már a Kassa közelében elterülő Rozsnyó közelében található. A Szlovákia területén fellelt négylábú őshüllőkövületek száma ebből az időszakból meglehetősen szegényes. A leghíresebb triász korabeli őshüllőleletek közé a tátrai dinoszaurusz-lábnyomokat, a Déményfalvi-völgy őshüllő (Pachypleurosaur) csontmaradványait és egy őskrokodil (Thalattosuchia) fogának maradványait soroljuk. Ezen kövületek szűkös csoportját bővíti egy frissen feltárt, mindössze 10 centiméter hosszúságú bal combcsont, amelyet a kutatási folyamatok után a pozsonyi Természettudományi Múzeum lelettárlatába helyeztek el. A combcsontot számítógépes tomográfiai vizsgálat alá vetették, amely a röntgentechnika egy továbbfejlesztett metódusa. A tomográfiai elemzés lehetővé tette a combcsont külső és belső felépítésének alapos megfigyelését és szövettani összegzését. A vizsgálatok ellenére a combcsontot faji rendszertani szinten képtelenség meghatározni, de az élőlény minden bizonnyal a Diapsida néven ismert alosztály egyik képviselőjéhez tartozik. A Diapsida alosztályba ma is élő madarak, krokodilok, gyíkok, kígyók, tuatarák (hidasgyík) és teknősök tartoznak. A kihalt képviselőik közé számos dinoszauruszt sorolhatunk, mint például a pteroszauruszokat (repülő őshüllők), a plezioszauruszokat (tengeri hüllők, mint például a Loch Ness-i szörny) és a moszaszauruszokat.
Egy ilyen csontmaradvány olyan, akár egy megrongálódott számítógépes adathordozó, amelyen a tárolt adatokat a megfelelő számítógépes programok és szakemberek ismét olvashatóvá varázsolhatnak. A combcsont rendszertani besorolását követően további kérdések merültek fel az őskövület történetével kapcsolatosan: vajon az élőlény, amelyhez a combcsont tartozik, ezen a vidéken élt, vagy a combcsont az élőlény elpusztulása után másodlagos geológiai folyamatok, mint például egy folyó gyors sodrásának segítségével szállítódott a Sztrázsó-hegységbe? Továbbá, milyen környezetben élt ez az őshüllő? A kérdések megválaszolása lényeges, hiszen abban az esetben, ha az őshüllő erről a vidékről származik és nem másodlagos szállítás eredményezte a feltárt helyszínen való lerakódását, akkor egy ökológiai kutatást is végezhetünk. A combcsont felszínén azonban kopás és csiszolódás nyomai mutatkoznak, melyek a másodlagos lerakódás tipikus ismertetőjelei. Tehát a combcsontot a Sztrázsó-hegységbe az őshüllő elpusztulása után bekövetkezett víz általi szállítás eredményezte. Az ehhez hasonló ősmaradványok természetes módon történő szállítása az élőlény elpusztulását követően a Szlovákia területén feltárt őskövületek világában gyakorinak számítanak. A legismertebb példa erre a kisújfalusi homokbánya, ahol mamutok, orrszarvúfélék és egyéb rágcsálók, körülbelül 2,6 millió éves csont- és fogmaradványainak szállítása egy gyors sodrású folyó tevékenységének köszönhető.
A Csicsmánynál talált combcsont története egy közeli szárazföldi vagy egy sekély tengerparti vidéken kezdődött, ahonnan az élőlény elpusztult tetemét a víz másodlagosan sodorta a Sztrázsó-hegységbe. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a combcsonton kívül az őshüllő más testrészét nem sikerült feltárni, mivel azokat a víz továbbsodorhatta. A combcsont vagy egy korabeli teknőshöz, konkrétan egy kavicsfogú álteknőshöz, vagy egy tuatarához (hidasgyíkhoz) tartozik. Ahhoz, hogy a combcsont pontos képviselőjét is sikerüljön meghatározni, a jövőben további kutatások szükségesek. Ezek a kutatások nemcsak a múlt élővilágáról segítenek pontosabb képet alkotni, hanem behatározni azt a helyszínt is, ahonnan a megtalált csont származik. A feltárások szintén segítenek megismerni egy olyan trópusi élővilágot, amelyhez hasonlót manapság a Keleti-Kárpátok területén már nem ismerhetünk.
Felhasznált irodalom:
Čerňanský A., Klein N., Renesto S., Michalík J., Šurka J. and Sentpetery M. 2020: The first skeletal evidence of an Upper Triassic (Rhaetian) diapsid reptile from the Western Carpathians (Strážov Highlands, Slovakia). Geologica Carpathica, 71, 2, 134-139. doi.org/10.31577/GeolCarp.71.2.3.
