A Momentum Trianon 100-ik évfordulója kapcsán online előadásokat szervez a külhoni magyarság helyzetéről. Legutóbb Fiala-Butora János és Bethlendi András jogászok, kutatók ismertették a határon túli magyarság szlovákiai és romániai helyzetét.
Az első meghívott Bárdi Nándor történész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa volt, aki előadásában a határon túli magyarságról tartott tisztázó és helyzetelemző előadást.
Második alkalommal egy romániai és egy szlovákiai meghívott – Bethlendi András és Fiala-Butora János, mindketten jogászok – ismertették a nyelvhasználati jogok érvényesülésének helyzetét az adott országokban.
A harmadik beszélgetést július 9-re tervezi a párt munkacsoportja, ahol a kisebbségi lét hátrányairól fognak beszélgetni olyan kutatók, mint Kiss Dénes, Csata Zsombor és Toró Tibor.
A beszélgetéseket Tóth Barnabás, a Momentum magyarságpolitikai munkacsoportjának tagja moderálta, aki elmondta, hogy az online események célja – a Trianoni kollektív tragédiáról való megemlékezés mellett – hangsúlyosan a külhoni magyarok helyzetét tematizálni.
Fiala-Butora János megemlítette, hogy vegyes lakosságú településeken fontos a helyismeret.
Ugyanis egy látogató számára egy város úgy jelenhet meg, mint az a hely, ahol nem is élnek már magyarok – a szakértő példája, Pozsony, de Erdélyben ilyen lehet Kolozsvár –, viszont az ott élők, illetve a helyismerettel rendelkező emberek meg tudják élni a nyelviséget, mivel tudják, hogy melyik boltban, kávézóban beszélnek magyarul.
Sem Szlovákia, sem Románia nem fogadja el hivatalos nyelvként a magyart
A szlovákiai jogász kiemelte, hogy fontos megérteni, hogy míg máshol Európában a többnyelvűség sikeresebben valósult meg, a határon túli magyarok esetében ez azért nem volt lehetséges, mert Trianon után egy magyar nyelv által dominált területeket vettek át az érintett országok.
Így politikai cél volt a többségi nyelv implementálása, ami miatt erőteljesen felléptek a magyar nyelvhasználat ellen – és ez a tendencia ma is meghatározó.
„Szlovákiában van egy állami nyelvtörvény, ami előnybe helyezi a szlovák nyelvet, és van egy kisebbségi nyelvhasználati törvény, ami lehetővé teszi a magyar nyelvhasználatot is, de egy sokkal szűkebb körben” – mondta Fiala-Butora, kiemelve, hogy az állami nyelvtörvény alapján, bizonyos helyzetekben akár büntetéseket is lehet kiszabni azért, mert valaki magyarul beszél. E törvény miatt az államhivatalok jelentős részében egy magyar közalkalmazott is jó eséllyel szlovákul fog válaszolni, pedig ezt semmi sem indokolná.
De miért ellenzik a kisebbségi nyelvi jogokat?
Fiala-Butora János felvázolta, hogy két szempontot lehet megnevezni, ami miatt ellenkezést váltanak ki a kisebbségi jogok. Egyrészt azért, mert sokan ezt valami plusz jogkövetelésnek látják: „például Szlovákiában azt mondják, hogy minden magyar nacionalistának az a hobbija, hogy mindenféle plusz jogosultságokat alkudjanak ki maguknak”. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy itt szó sincs „plusz jogokról”, hanem egy univerzális megközelítésű jogok alkalmazásáról.
Azaz, ha az állampolgárok egyenlőek, és minden állampolgár nyelve is egyenlő, akkor meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy mindannyian egyenlő módon tudják használni a nyelvüket.
Mi több az érvelés megfordítható: nem egy magyarnak kell igazolnia, hogy miért járna neki a magyar nyelv használatának a joga. Hiszen ha az állampolgárok egyenlőek, és mindenkinek járnak a közfeliratok, akkor az állam kellene megindokolja, hogy miért létezik ez a korlátozás, egyesek számára ezt miért nem teszi lehetővé?
Másrészt többségi köztudatban a nyelvi jogok ellen létezik egy olyan érv, miszerint ha a magyar nyelvhasználatot széleskörűen lehetővé teszik, akkor azzal a nyelvi dominanciát erősítik meg Dél-Szlovákiában, ami szeparatista törekvéseket vonna maga után. És ezért egyféle védekező mechanizmusként képzelik el, azaz azzal lehet garantálni, hogy a terület a többségi állam része marad, hogy csökkentik, illetve korlátozzák a magyar nyelvhasználatot, és felerősítik a többségit.
A szakértő szerint ezzel azért nehéz vitába szállni, mert nem konkrétumokra épül, nem derül ki, hogy például a nyelvhasználat hogyan függ össze a szeparacionizmussal.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy az átlag többségi lakos egyszerűen nem ismeri a kisebbségi területeken a nyelvi helyzetet.
Sokan úgy képzelik el, hogy eleve domináns ezekben a térségekben a magyar nyelv, és a szlovákok vannak egy nyelvi elnyomásnak kitéve. „Erre épült az államnyelvi törvény elfogadása körüli parlamenti vita” – mutatott rá Fiala-Butora a tájékozatlanság hatásaira, ami szerint érv lehetett, hogy meg kell menteni a többségi lakosságot a kisebbség nyelvi elnyomásától.
A beszélgetés során a szakértők kitértek arra is, hogy milyen típusú érvelésekkel lehetne érvényt szerezni a nyelvi jogoknak.
Elhangzott például, hogy miért az egyetemes emberi jogi dimenzió a legadekvátabb. Arról is szó esett, hogy a többségi politikai pártok progresszív részei hogyan viszonyulnak a kisebbségi jogokhoz, és az miért nem elegendő. Továbbá az is helyt kapott a beszélgetésben, hogy Magyarország kormányának milyen lehetőségei lennének pozitívan befolyásolni a romániai vagy szlovákiai nyelvi jogok helyzetét és milyen lehetőségeket mulaszt el.
