A Trianon utáni felvidéki magyarság sok tekintetben új helyzetbe került. Az anyanyelvi kultúra ápolása a demokratikusnak nevezett Csehszlovákiában megannyi akadályba ütközött, a magyar intézmények kiépítése nem ment mindig gördülékenyen. 1920-ban ugyan létrehozták a Szlovenszkói Magyar Népszövetséget, majd 1924-ben megalapították a Felvidéki Egyesületek Szövetségét, a hivatalos bejegyzését viszont az arra illetékes szervek elutasították.
Talán azért, mert a közművelődés mellett ezek politikai célokat is kitűztek. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületet (SZMKE) az ellenzéki magyar pártok által megszervezett Kultúrreferátus tapasztalataira alapozva hozták létre 1925. júl. 22-én Komáromban a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökének, Alapy Gyulának hathatós támogatásával. (Urbán Zs, főszerk.: 2014:424-425.p.) Az akkori hatóságok azonban ennek bejegyzését is megtagadták, így az új szervezetet csak 1928-ban regisztrálták komáromi székhellyel, melynek első országos elnöke Jankovich Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula, titkára pedig Szombathy Viktor lett. A kultúregyesületnek hat körzeti szervezete alakult, s ezek egyike volt a Garam-Ipoly-völgyi.
Arról, hogy az SZMKE egyik országos hírű alapszervezete Ipolyságon működött, több forrásból is értesülhetünk. A két világháború közti felvidéki magyar kulturális életet vizsgáló Bajcsi Ildikó doktorandusz tanulmányában például külön fejezetben foglalkozik Ipolysággal. Hangsúlyozva egyebek közt, hogy a település „Egyike lett azoknak a határvárosoknak, amelyek közvetlen közelségben tapasztalták meg az államhatárok nagyhatalmi kijelölésének következményeit. Az 1920-as évek elején számos olyan változásra került sor a városban, mely együtt járt annak szociális, nemzetiségi és gazdasági helyzetének a megváltozásával”. A „lokális világokat” vizsgálva Bajcsi arra a következtetésre jut, hogy
„A nemzetiségi változások mellett a csehszlovák demokrácia viszonylagos megengedő légköre továbbra is lehetőséget adott ahhoz, hogy a városban különböző magyar társadalmi és kulturális intézmények, illetve egyesületek tevékenykedjenek és biztosítsák kulturális életének fejlődését. A magyar kultúra ápolásáról és terjesztéséről igen komoly tevékenységet kifejtő egyesületek gondoskodtak, mint például a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet (SZMKE) helyi fiókja vagy a Honti Kaszinó”.
Ő tehát „kultúregyletként” emlegeti a máshol „kultúregyesületnek” nevezett szervezetet, a város kultúraszervező személyiségei közül pedig megemlíti a település két ismert személyiségét, dr. Salkovszky Jenőt és Farkas Istvánt.
Sági Farkas István író Ipolyság című, a témát is érintő tanulmányában szintén leszögezi, hogy a két világháború közt „Ipolyság kulturális életét sokáig egyedül a Honti Kaszinó jelentette, melynek vezetői Somogyi Béla volt alispán, dr. Salkovszky Jenő ügyvéd, képviselő, Jablánczy Sándor táblabíró, Jambrikus István és Keresztes Pál voltak. A Kaszinó rendezte az első és jó nevű kultúrelőadásokat, magyar bálokat, műsoros estéket. Később alakult meg Polcsák Endre esperes kezdeményezésére a Katolikus Legényegylet”, mely ugyancsak sokat tett a magyar kultúráért. Szintén Farkas említi, hogy 1931-ben alakult meg a Szlovákiai Magyar Kultúr-Egylet (SZMKE) ipolysági fiókja, melynek elnöke: dr. Salkovszky Jenő, ügyvezető titkára pedig dr. Farkas István volt. Farkas tehát így nevezi az SZMKE-t, kiemelve, hogy az „országos viszonylatban is nagyszabású előadásokat rendezett, Mécs László, Móricz Zsigmond és más előkelő írók és kultúrmunkások bevonásával.“ (In.: Hangel L, szerk., 1939:506-512.p.)
Írnak az ipolysági kultúregyesületről egy 1943-ban megjelent összefoglalóban is. Itt is megemlítik, hogy „A város másik nagy kultúrtényezője ( Az egyik a Honti Kaszinó . – Cs.K. megj.) az 1931-ben alakult Szlovákiai Magyar Kultúr Egylet (SZMKE) ipolysági fiókja volt.“ Mindehhez hozzáteszik, hogy Ipolyságon „Nagy nehézséget okozott már akkor is, hogy a városnak csak egyetlen nagyobbszabású terme volt – a volt megyeháza díszterme –, melyet a csehszlovák Szokolegyesület mozi céljaira foglalt le, és a magyarságnak csak nagy anyagi áldozatok árán sikerült azt egy-egy előadásra megszereznie. Sajnos, ezen a téren a helyzet ma sem javult és nem is fog javulni addig, míg egy Ipolysághoz méltó kultúrház fel nem épül“. ( (Hetényi R, szerk., 1943:191.p.) Nos, ebből adódóan kultúregyesületünk is különböző helyeken tartotta rendezvényeit; a hiányolt kultúrház pedig a mai napig sem épült meg Ipolyságon.
A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület ipolysági alapsejtjének munkásságával igen sokat foglalkozott a városban akkor megjelent társadalmi hetilap, A Hét is. Az 1930. december 13-iki számban jelent meg Keresztes Pál reálgimnáziumi tanár Magyar Kultúregyesület Ipolyságon című felhívása. Ebben említi az alábbiakat: „A csszl. belügymin. pozsonyi kirendeltségének 16,039/5 1928. jún. 15. sz. alatt engedélyezett Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület helyi csoportját még december hó folyamán megalakítani szándékozunk, azért ez úton fordulunk az ipolysági magyar közösséghez, hogy e célunkban támogatásunkra legyen. /…/ Az egyesület célja, hogy a magyarság körében a magyar irodalmat és művészetet népszerűsítse, s a társadalmi, valamint állampolgári kötelességtudást fokozza. Tisztelettel kérjük, hogy akik a magyar nép szellemi felemelését szívükön viselik,, vagy a Kaszinóban vagy pedig Tóth és Brza könyvkereskedésében kitett íven tagsági szándékukat minél előbb sajátkezű aláírásukkal jelentsék be…“
Az 1931-es esztendőben tehát már tevékenykedett az ipolysági SZMKE, s volt néhány kultúrrendezvénye a városban. Ugyancsak A Hétből értesülünk a további eseményekről, például arról, hogy az egyesület ipolysági fiókja megtartotta a tisztikart választó gyűlést, melyen „nagyon szép számban vettek részt a tagok“. Elnökké választották dr. Salkovszky Jenőt, ügyvezető elnökké Keresztes Pált, főtitkárrá Farkas Istvánt. További vezetőségi és választmányi tagok lettek: Kollárovits László, dr. Holló József, Perhács Imre, Jankovics Ferenc, dr. Horváth István, Jambrikus István, Marczy Gyula, Zanoletty József és Nagy Sándor. (A Hét, 1931. nov. 7.) Ezen az összejövetelen tárgyalták meg az első irodalmi est, a Mécs-találkozó forgatókönyvét is.
Mécs László (1895-1978), a két háború közti szlovenszkói magyar irodalom jeles papköltője több alkalommal is járt a városban. Itteni fellépéseit részletesebben összefoglaltam egyik régebbi tanulmányomban. (Csáky K., 2004:121-125.p.) A második ipolysági Mécs-estet az SZMKE rendezte 1931. nov. 19-én. Ez volt a kultúregyesület első nagyszabású irodalmi estje. Ipolyságra elkísérte őt Szombathy Viktor író, a szlovenszkói magyar szellemi élet ismert képviselője és dr. Alapy Gyula, az SZMKE országos főtitkára. A volt vármegyeháza nagytermében rendezett est a magyar kultúrának amolyan avatóünnepe volt, melyen megjelent „a vidék magyar intelligenciája“ s a „város lakosságának színe-java, valláskülönbség nélkül“. S amint a korabeli lapban olvasható: „A zsúfolt nézőtér áhítattal várta a műsort, melyet dr. Salkovszky Jenő csoportelnök lelkes megnyitója vezetett be“. (A Hét, 1931/41.) Mécs László költészetét Keresztes Pál irodalomtörténész, helybeli gimnáziumi tanár méltatta. Mécs tizenöt költeményét saját maga szavalta mindenkit lenyűgözve.
A rendezvény nagy lendületet adott az ipolyságiaknak. Mint a helyi lapban írták: „A Mécs est feledhetetlen sikere arra ösztönözte a vezetőséget, hogy téli előadássorozatában lehetőleg Szlovenszkó több magyar íróját megszólaltassa.“(A Hét, 1931.XII.12.) Ugyanebben a számban már hirdetik is a következő irodalmi estet. A kiemelt szöveg így hangzik: „A Sz.M.K.E. második kultúrestjét vasárnap este 8 ó. tartja a Kaszinó nagytermében Egri Viktor, a neves szlovenszkói író felléptével. Kívüle közreműködnek Nagy Klárika, Farkas István, Keresztes Pál és a középtúri vokáltrió. Magyaros kötelességünk ápolni nemzeti kultúránkat, s ennek szolgálatában az egyetemes emberi kultúrát! A viszontlátásra!“ Valószínűleg ez a rendezvény is sikeres lehetett, mert, mint a következő lapszámban írták: „nagyszámú, lelkes közönség“ hallgatta az írót, akit Farkas István mutatott be, s aki A menekülő ember címmel tartott előadást, illetve Felkél a nap című regényéből olvasott fel részleteket. (A Hét, 1931.XII.23.)
Az SZMKE rendezvényei közül talán legemlékezetesebb volt az a Móricz-est, melyre 1932. január 16-án került sor. Szlovákiai viszonylatban is egyedülállónak számított ez a rendezvény, mert Móricz Zsigmond külön csak Ipolyságra utazott feleségével, Simonyi Máriával együtt, s a város Lengyel Szállójában egy éjszakát is eltöltöttek. Az est keretében a helybeliek közül közreműködtek: Kállai Zsuzsika, Osztrovszky Ilona, Marczy Hedy, Farkas István és dr. Salkovszky Jenő. A találkozóra az író Forr a bor című regényét rendelték meg, s mint írták: „Este nyolc órára a vármegyeháza nagyterme zsúfolásig megtelt intelligens és megértő közönséggel. A messze vidék is képviseltetve volt, hogy a magyar toll apostolát és a magyar előadóművészet egyik leghivatottabb reprezentánsát üdvözölje és ünnepelje“. Erről is részletesebben írtam a Móricz Zsigmond Palócországban című dolgozatomban.(Csáky,2004:102-109.p.)
A sok más rendezvény közül megemlítjük még Antal Sándor szerzői estjét, melyre 1932. ápr. 2-án került sor a Centrál Szálló nagytermében. A vendég a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság „hivatását ismertette“, illetve saját művészetéből adott elő. Megállapíthatjuk, hogy a kulturális egyesület az első Csehszlovák Köztársaság harmincas éveiben igen komoly munkát fejtett ki a városban, melynek nagy kisugárzása volt az egész régió magyarságára is, s szervezői ars poeticájuk szerint dolgozott a városban később a múlt század hetvenes éveiben alakult Honti Közművelődési Klub.
