Ady Endrénél olvastam, hogy az életet a bolyongás teszi elviselhetővé. Az idén külföldön nemigen bolyonghattunk, így akinek igénye, pénze, kedve volt hozzá, bejárhatta a belföldi tájakat. Bár a szállodák, az éttermek tulajdonosai panaszkodnak a kieső forgalomra, azért járva a városokat, fürdőhelyeket, mégis azt tapasztaltuk, hogy vendég volt. Igaz külföldiből nem annyi, mint az elmúlt években, de szlovák, magyar szót lehetett hallani. Mint legutóbbi látogatásunk alkalmával Stubnyafürdőn, a mai Turčianske Teplicében is.
Tény, hogy ezen az évszázadok óta ismert fürdőhelyen elsősorban a beutalt gyógykezeltek és azok vannak túlsúlyban, akik jó tapasztalatuk okán maguk fizetik fürdőzésüket, de sétálgattak itt olyanok is, akik látogatóba jöttek, körülnézni, megtapasztalni akár egy-két nap erejéig az akvapark nyújtotta szórakozási lehetőségeket, illetve a 38-47 Celsius fokos gyógyvíz jótékony hatását.
Találkoztunk perbetei, zselízi, füzesgyarmati, galántai magyarokkal is, akik kihasználva a kellemes őszi napokat kirándultak ebbe a Felső-Turóc térségében, a Nagy-Fátra egyik völgyében, tulajdonképpen Szlovákia szívében fekvő fürdőbe.
A festői környezetben levő városkában, amelynek évszázados elnevezését 1948-ban változtatták meg Turčianske Teplicére, rögtön az első pillanatban megérint a kellemes hangulat, a nyugalom, és ezt érezzük a továbbiakban is. Ez szintén szolgálja a gyógyulást, de a felüdülést is.
A település nevét először egy adománylevélben említik, 1281-ben. Az itteni víz kedvező hatását korán felismerték, a feltörő meleg vizet már a 13. században fürdőzésre használták.
A hőforrások fölé a Majthényiak emelték az első épületet 1502-ben, amikor ők birtokolták a térséget, majd 1549 és 1552 között megépültek a komolyabb fürdőépületek.
A 17. században pedig már a magyar főurak első számú kedvenc üdülőhelye lett a Felvidéken. Szívesen keresett itt gyógyulást Luxemburgi Zsigmond a német uralkodócsalád tagja, aki Magyarország felett is uralkodott, az Illésházy dinasztia tagjai, Szécsy Mária, akinek történetét Gyöngyösi István a Márssal társalkodó murányi Vénusz című művében örökítette meg, férje Wesselényi Ferenc, nádor, Murány grófja, Fülek kapitánya, Ferenc József szépséges felesége Erzsébet, azaz Sisi. A történelemből tudjuk, hogy 1666. április 15-én itt kötött titkos egyezséget Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter a Habsburgok ellen. A helyszín nem volt véletlen, Wesselényi Ferenc akkor éppen itt áztatta magát.
1910-ben 288 lakosából 120 magyar volt, a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2011-ben 6694 lakosa volt, de magyarról nincs említés.
A mai fürdő fő forrását 1966-ban fúrták, a 97 méteres mélységből feltörő víz hőmérséklete 47 fokos. Ma hét forrást tartanak számon és a vizet királyi vízként emlegetik.
Összetételének, ásványi anyagtartalmának köszönhetően az ország egyik leghatásosabb gyógyvize, amelyet ivókúraként és fürdőzésre egyaránt ajánlanak.
A víz főleg kalciumot, magnéziumot, vasat, ként, fluórt tartalmaz, kiválóan alkalmas mozgásszervi, idegrendszeri, emésztőszervi, nőgyógyászati, urológiai bántalmakra, daganatos betegségekben szenvedőknek, műtéteket követő utókezelésekre, gyomorsav-túltengésre ugyancsak ajánlott, gyomorsav-elégtelenség esetén azonban nem.
Stubnyafürdő legnevezetesebb épülete a Kékfürdő, amelynek első említése 1728-ból származik. Ma ez a Royal Palace szálló része, amelyet 2014-15-ben európai uniós forrásokból újítottak fel.
Vizében megmerülni valóban felüdülést jelent, a gyönyörű kör alakú medencébe rostélyokon át szüntelenül áramló víz ásványi anyagai bekerülnek az emberi bőrbe és annak mélyebb rétegeibe is.
A Nagy-Fátra fürdőépületben a gyógykezeltek mindent megtalálnak, ami egészségükre válik, reggelente pedig a források valamelyikénél kezdik a napot egy jó adag meleg forrásvíz elfogyasztásával. Ennek az épületnek az alagsorában helyezték el azokról a személyiségekről készült festményeket, akik egykor itt fürdőztek, itt látható többek között Széchy Mária, Wesselényi Ferenc, Sisi, Illésházy Gábor képe, de itt látható a fürdő első említését megörökítő okirat és több történelmi dokumentum másolata, valamint annak az aranydukátnak a képe, amelyet Körmöcbányán vertek 1436-ban.
A városka közepén hatalmas, rendezett parkban sétálgathatunk, az akvapark pedig minden korosztály számára bőséges szórakozást kínál. A városháza falán emléktábla jelzi, hogy itt született Mikuláš Galanda, a modern szlovák képzőművészet jelentős alakja, szülőházában pedig emlékmúzeumot rendeztek be.
Stubnyafürdő Szlovákia legrégebbi fürdőhelyeinek egyike. Utánanéztem, a legnagyobb közösségi hálón minden látogató csak dicsérő bejegyzést tett róla. Csatlakozom hozzájuk magam is. Nem gyógykezeltként, hanem látogatóként voltam ott és a kellemesen eltöltött hétvége után állítom, idehaza ugyancsak találunk látogatásra érdemes helyeket. Nem hiába volt ez a fürdő évszázadokkal ezelőtt már elődeink kedvenc helye.
