Valószínű, hogy Albert Sándor, a kassai ipariskola volt igazgatója krónikásként is bevonul a felvidéki magyar nemzeti közösség történetébe: a napokban ugyanis napvilágot látott a nagy múltú tanintézményről írott trilógiájának utolsó darabja – Az ipari mindnyájunk kincse című munkája.
A sorozat, amely képet ad a hajdan csaknem ezer diákot képző iskoláról, 2016-ban indult, 2018-ban folytatódott és idén ősszel zárult. Bevallom, a nagykaposi születésű, hetvenhetedik évében járó professzor, mérnök, tanárember és könyvszerző teljesítményéhez hasonlóra sem leltem, hiszen ez az iskolatörténeti, egyben korrajzként is felfogható sorozat máris létünk értékes, fontos dokumentuma.
Tanárok és diákok vallomásai, „emlékfoszlányai” szerepelnek lapjain, fényképek rögzítenek fontos eseményeket, hogy az utódok így tiszteleghessenek a közelgő nagy jubileum, a másfél évszázados születésnap alkalmából az iskolaalapítók, tanárok és a mindenkori diákok emléke előtt.
Mielőtt a szerzőről szó esnék, közöljük olvasóinkkal, hogy – ha a vírushelyzet lehetővé teszi – könyvbemutatókra is sor kerül az iparista klubokban, hogy a harmadik kötetet is elolvashassák az érdeklődők. Albert Sándornak természetesen ma is élő a kapcsolata volt iskolájával. Ő úgy látja, hogy „az ipari őrzi hagyományait, a Kereskedelmi Akadémiával együtt.”
Albert Sándor az ipariban érettségizett, majd gépészmérnöki oklevelet szerzett a kassai Műszaki Egyetemen. Pozsonyban neveléstudományból habilitált, majd Magyarország köztársasági elnöke egyetemi professzorrá nevezte ki, a Nyugat-magyarországi Egyetemen díszdoktori címet adományozott neki.
Pedagógiai pályafutását a kassai ipariban kezdte, majd a patinás intézmény igazgatójává vált. Az ipariban felsőfokú képzést indított. Nevéhez fűződik a kassai Műszaki Egyetem mérnök-pedagógiai tanszékének létrehozása.
Miniszteri biztosként a komáromi Selye János Egyetem megszervezése és elindítása volt a feladata. 2005-ben a Szlovák Köztársaság elnöke az egyetem első (alapító) rektorává nevezte ki.
Pályájának három esztendőn keresztül része volt a Szolnoki Főiskola is, itt tudományos munkatársként működött. 2009-ben Komáromban megalapította a pedagógus továbbképzésekkel foglalkozó Felnőttképző Intézetet és annak vezetője lett.
E sorok írója ma is jól emlékszik a futballista csapattárs, a szélvész gyorsaságú Albert Sándor egyik felejthetetlen tettére. A kassai ifjúsági ligás Jednota csapata Eperjesen vendégszerepelt, s a rangadón Sándor háromszor is a fejemre „tette” a labdát. A jövendő mérnök már akkor is pontosan tervezett, mert a három ívelésből én két gólt fejeltem. Most is köszönet érte!
