A rózsafüzér hónapja

Írta:

Fóthy Zoltán

2020.10.19.

Fóthy Zoltán párkányi esperes plébános (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Október hónap a Szűzanya hónapja. Az iránta való tisztelet abban is megmutatkozhat, hogy elimádkozzuk a rózsafüzért. Azt az imát, amelyre maga is buzdít akár a fatimai gyermekek által. Fogadják szeretettel az alábbi elmélkedést is, amely ezt a szép imádságot kívánja megközelíteni, és a szíveket ráhangolni e hathatós imádságra.

Szűz Mária titkához a Katolikus Egyház egy rendkívüli imádsága, a rózsafüzér kapcsolódik, amely egy láncon elhelyezett gyöngyöcskék segítségével, kimondottan biblikus és egyházi jellegű imádságok kíséretében (mint a Hiszekegy, Miatyánk és az Üdvözlégy), és ezek ismétlésével, az ún. „tizedek“ ritmusában a Boldogságos Szűz Mária, Istenanya személyén keresztül lelkünket Krisztus felé irányítja.

Egészséges monotonitása megengedi, hogy Jézus Krisztus misztériumát még inkább magáévá tegye az imádkozó ember. Az ismétlés mint olyan, amúgy is kétségkívül hozzátartozik az imádsághoz. Sőt, egyfajta párhuzamot láthatunk a munkanapok sztereotípiája, azok folytonos hasonlósága, gondterhelt valósága, és konkrétan a rózsafüzér imádság ciklikus, ismétlődő részei között. A rózsafüzér imádkozása mintegy balzsam az élet terhétől meggyötört embernek, akinek sok ízben ugyanazokkal a problémákkal és vissza-visszatérő gyarlóságokkal kell szembesülnie a hétköznapok fergetegében. Kegyelmi hatása átjárja életünket, és komolyabbá teszi szándékainkat. A rózsafüzér imádságban megtapasztalható ismétlés meditatív jellegét is meghatározza, s ezzel a nyugalom és békesség ritmusába vezet be minket. Egyik oldalon figyelmet igényel, s talán éppen ezért nem is könnyű a rózsafüzért imádkozni, ugyanakkor nem kívánja tőlem, hogy feszültséggel teli, racionális merevséggel imádkozzam, mégpedig úgy, hogy minden szava tudatosuljon bennem. Inkább hagyom, hogy az üdvtörténet nagy eseménye – a második isteni személy, Jézus Krisztus önkinyilatkoztatása – az angyali üdvözlet fényében kibontakozzék bennem. Krisztus személyének és üdvözítő titkának egyre intenzívebb szemlélése az Üdvözlégy többszörös ismétlése által egyre inkább Isten akaratának elfogadásába épül be életünk, ahogy ebben a Boldogságos Szűz egyedülálló példaképünk. Az Isten akaratára való ráhangolódás pedig a Miatyánk elmondásában nyer megkapó kifejezést. S az Úr imádsága egyben hordozza azt a motiváló erőt, amely az Üdvözlégyek elmondására sarkallja a keresztény hívőt.

Szent II. János Pál pápa a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében azt írja, hogy a rózsafüzér „az Evangélium rövid összefoglalása.”

A rózsafüzér Krisztus életének titkait tárja föl, abban a formában, ahogyan állandósult az egyházi tekintély által jóváhagyott általános gyakorlatban. A Szentatya úgy látta jónak, hogy az Úr Jézus életének örömteli, a fájdalmas és dicsőséges titkait, melyek összességében a hagyomány szerint a 150 Üdvözlégynek a 150 zsoltár felel meg, kiegészítse a világosság titkaival, vagyis a Krisztus keresztsége és szenvedése közti nyilvános működés idejének titkait foglalja magában. Ezek a titkok, mint Krisztus nyilvános életének titkai, erőforrásként lehetnek jelen életünk mindennapi nehézségei közepette is. Az ilyen élethelyzetben tapasztalhatjuk meg leginkább az imádság közösségi jellegének fontosságát is. A rózsafüzér pedig kétségkívül inkább közösségi imádság. És nem véletlenül: nagyon sok hívő legkedveltebb imádsága. Elsősorban az idősek imádkozzák előszeretettel, s érthető is, hiszen ők azok, akik – talán érezve külső erejük megfogyatkozását – legjobban igénylik a Boldogságos Szűz Mária oltalmát. De a modern kor mélyen hívő fiataljai körében is igen kedveltté vált a rózsafüzér imádsága. S nem utolsósorban népünk életében oly fontos szerepet játszott, hogy sok-sok magyar ember egész életét átívelte a rózsafüzér imádsága. Boldog dr. Batthyány-Strattmann László életében a temérdek hivatásbeli elfoglaltság mellett a sokgyermekes család nap mint nap együtt imádkozta a rózsafüzért …

Sokan úgy tekintettek a rózsafüzérre, mint olyan láncra, mely Istenhez kapcsol minket, amely egyben édes kötelék, mert mindig kifejezi a kapcsolatunkat Istennel, aki a mi mennyei Atyánk. De olyan gyermeki kötelék is, amely Máriához kapcsol. Mária személye pedig mindig Krisztusra mutat. Ezért ez az imádság kimondottan krisztológiai (Krisztusra irányuló), középpontja Jézus, a Boldogságos Szűz Mária Szent Fia. Sok helyütt a szentmisék előtt nagy szeretettel imádkozzák, mintegy előkészületként Krisztus áldozatának megünneplésére.

A rózsafüzért nem használhatjuk amulettként, olyan eszközként, amely ott függ autóink ablakában, s ottlétének Isten oltalmát kell biztosítania. A rózsafüzér a kezünkbe való, Istennel való kapcsolatunkat kell erősítenie.

Szent II. János Pál pápa, saját imádságos lelkületéből fakadóan arra buzdított bennünket, hogy október hónapját „a szentolvasónak, ennek az egyedülálló szemlélődő imádságnak szenteljük, amellyel az Úr égi édesanyjának vezetésével a Megváltó arcára szögezzük tekintetünket, hogy azonosuljunk az ő örvendetes, világosságos, fájdalmas és dicsőséges misztériumával.”

Szent II. János Pál pápa a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében azt írja, hogy a rózsafüzér „az Evangélium rövid összefoglalása.”

A rózsafüzért nem használhatjuk amulettként, olyan eszközként, amely ott függ autóink ablakában, s ottlétének Isten oltalmát kell biztosítania. A rózsafüzér a kezünkbe való, Istennel való kapcsolatunkat kell erősítenie.

Az elmúlt hét legolvasottabb cikkei