A diabetes melitus sajnos már népbetegség lett, egyre többen szenvednek az egyébként nem fájdalmas betegségben, amelyet éppen ezért neveznek csendes gyilkosnak. Szlovákiában 2018-ban 355 895 cukorbeteget tartottak nyilván, egy év alatt pedig újabb 21 372 beteget diagnosztizáltak, és számuk évről évre tovább emelkedik. Hasonlóan riasztó számadatokkal szolgálnak a világ más országai is, ezért az orvosok, egészségügyi szakemberek igyekeznek minél hatékonyabb felvilágosító munkát végezni, felhívni az emberek figyelmét a tünetekre, a megelőzésre, és intenek a betegségnek az életminőséget befolyásoló következményeire.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1999-ben november 14-ét a cukorbetegség világnapjává nyilvánította. Éveken keresztül világszerte szűrőprogramokat, kampányokat, sportrendezvényeket, ismertetéseket tartottak. Az idei járványhelyzet miatt ezekről le kell mondani, de az orvosok a médián, a tömegtájékoztató eszközökön keresztül kellő felvilágosításokat nyújtanak.

A diabétesz leegyszerűsítve az emberi szervezet anyagcseréjének zavara, amikor a hasnyálmirigy nem tud megfelelő mennyiségű inzulint termelni, így a sejtek nem képesek a vérből a glükóz felvételére és a vércukorszint ezért megemelkedik vagy lesüllyed.

Népiesen szólva felmegy vagy lemegy a cukorszint. A betegségnek több típusa létezik, a legtöbben az I. és a II. típusútól szenvednek, és gyakran előfordul a terhességi cukorbetegség is, amely azonban átmeneti, a terhesség idején lép fel. Az I. típusú esetében a hasnyálmirigy egyáltalán nem termel inzulint, a II. típusú összetettebb eredetű, számos tényező hozzájárul a kialakulásához, a helytelen életmódtól kezdve a stresszig, az egészségtelen táplálkozásig.

A betegség kialakulásában nagy szerepet játszik ha a családban, a közvetlen családtagoknál már előfordult cukorbaj, a mozgásszegény életmód, a magas vérnyomás, a fizikai aktivitás hiánya, a felfokozott idegállapot, de a depresszió is, a dohányzás. A betegség tünetei az állandó szomjazás, a viszketés, a gyengeség, a kimerültség, a fáradékonyság, a gyakori éhségérzet, az ok nélküli fogyás, a sebek lassúbb gyógyulása, a gyomorfájás, a hányás, a látási zavarok.

Mint minden betegségnél, ennél is sorsdöntő a korai felismerés, bármiféle felsorolt tünet esetén ajánlatos orvoshoz fordulni, 45 év felett háromévente javasolt elvégeztetni a cukorszint mérését. Az egészséges embernél a vércukorszint éhgyomorra történő ellenőrzéskor 3,3 mmol/litertől 5,5 mmol/literig terjed. Étkezés után a vércukorszint emelkedik, majd 2 órán belül csökken.

A baj kezeléséhez elsősorban a beteg elhatározása és akarata szükséges, hiszen alapvetően meg kell változtatni az életmódját, az étkezési szokásait, olyan élelmiszereket fogyasztani, amelyeket az orvos előír, rendszeresen mozogni, napi 30-45 percnyi fizikai aktivitást bevezetni, és rendszerint fogyásra, a testsúly csökkentésére is szükség van.

MUDr. Zbynek Schnorer PhD, a Szlovákiai Diabetológiai Társaság alelnöke szerint a cukorbetegség további súlyos betegségek előidézője is, így a szív- és érrendszeri betegségeké, az agyvérzésé, a vesebetegségeké. Az új gyógymódokkal, gyógyszerekkel ezek előfordulása és az elhalálozások száma jelentősen, akár 38 százalékkal is csökkenthető.

Doc. MUDr. Emil Martinka PhD, a Szlovákiai Diabetológiai Társaság elnöke azonban sajnálattal állapította meg, hogy hiába a hatásos gyógyszerek, a szlovákiai páciensek nem nagy része az egészségbiztosítók korlátozásai miatt nem jut hozzájuk. Ezért már többször nyomatékosan kérték az illetékeseket, hogy változtassanak a helyzeten. A szakember rámutatott, hogy a cukorbetegség nem fáj, de megfelelő kezelés nélkül végzetes lehet. Ráadásul idén, a COVID-19 vírusjárvány miatt a betegek kezelése még bonyolultabb lett. Nem szólva arról, hogy a cukorbetegek az úgynevezett rizikós embercsoportba tartoznak, akik ha megfertőződnek, a szövődményekbe belehalhatnak. Dr. Martinka ezért kéri a betegeket, hogy a pandémia idején is tartsák a kapcsolatot kezelőorvosukkal és főleg tartsák be az általa előírt javaslatokat.

Ing.Bc. Jozef Borovka, a Szlovákiai Cukorbetegek Civil Szervezetének elnöke nehezményezi, hogy az utóbbi időben a cukorbetegeknek komoly anyagi terhet jelent a gyógyszerek beszerzése, olyannyira, hogy sokan már nem is képesek megvásárolni azokat. További probléma az is, hogy az egészségügyi minisztérium a kevésbé súlyos eseteknek számító betegeket a diabetológus szakorvosoktól át kívánja csoportosítani az általános orvosokhoz. Az elnök szerint elfogadhatatlan ez az intézkedés, mert ahogy az onkológiai pácienseknek fontos az onkológus szakorvosuk, ugyanúgy a cukorbetegeknek is elengedhetetlen a saját szakorvosukkal való állandó kapcsolat. Nem árt figyelmeztetni arra sem, hogy ez a betegség is bárkit elérhet, gyógyítása egész életre szóló folyamat és mint a legtöbb betegségnél, ennél is a megelőzés lenne a legkívánatosabb életmódunk átalakításával, táplálkozási szokásaink megváltoztatásával.