Alexandriai Szent Katalinra, a középkor egyik legnépszerűbb női szentjére, a tizennégy segítő szent egyikére emlékezik a katolikus egyház liturgikus emléknapján, november 25-én. A görög eredetű Katalin név jelentése: „korona, mindig tiszta, szeplőtelen”. A keresztény szent leány Krisztusért halt vértanúhalált. Többek között a filozófia és a filozófusok, a tanulás és a tanulók, a keresztény hitmagyarázók, a könyvtárosok és a könyvtárak, a fiatal nők és a dajkák védőszentjeként tisztelik.
A IV. században élt szép és okos leány a róla szóló írások szerint előkelő családban született az egyiptomi Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Tanulmányai során ismerte meg Jézus életét. A legendák alapján akkor tért keresztény hitre, amikor egy látomásában Szűz Mária jelent meg neki, karján a Kisdeddel.
Ellenszegülve Maxentius császár parancsának, keresztényként nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokon. Katalin a császár elé lépve keresztet vetett, kifejezve, hogy keresztény, tanúságot tett arról, hogy Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során felismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
A lány elmarasztalta az uralkodót zsarnokságáért. A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Megbízott ötven tudóst, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére, ám a bölcs férfiak hiába próbálkoztak.
Katalin oly bölcsességgel védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték őket, s mind az ötvenen keresztényekké lettek.
A császár mindannyiukat máglyára küldte. Katalinnak megkegyelmezett volna, mert szemet vetett rá, a lány azonban visszautasította az uralkodót, aki megkorbácsoltatta és börtönbe vettette.
Maxentius felesége kíváncsiságból felkereste Katalint a börtönben. A lány őt és a katonákat is megtérítette. Halálra ítélték. Vastüskés keréken halt volna kínhalált, de a kerék darabokra tört, s a vasszögek lehullottak róla. Végül lefejezték. A legenda szerint vér helyett tejszerű folyadék ömlött a testéből. A monda szerint angyalok vitték fel a Sínai-hegyre, több mint húsznapi járásra, és ott kegyelettel eltemették. Később kolostort és templomot építtettek az emlékére. Emléknapja november 25-ére került.
A Katalin-nap a néphagyományban is jeles napként szerepel. A régi időszámításban az első téli napként tartották számon.
Népi megfigyelés szerint: „Ha Katalin kopog, karácsony tocsog.” Vagyis, ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor lucskos lesz az idő. Erre utal még: „Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik”, és ezt bizonyítja a közmondás is: „Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz”.
Katalin napja női dologtiltó nap volt. Sok helyen ilyenkor nem sütöttek kenyeret. Nem volt szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is. Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak, mert az ezt követő napokban kezdetét vette az adventi időszak.
Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódtak. Ezen a napon is (lásd még Luca-nap) szoktak vízbe tenni gyümölcságat, s ha az karácsonyra kizöldül, a kíváncsiskodó lánynak közeli férjhezmenetelt jósolt. Az ágat ez esetben „katalinágnak”nevezték.
A jeles napok Katalin-énekei közül ismert az 1933-ban Somogyban gyűjtött ének:
„Már megjöttünk estére, Katalin köszöntésére,
Kata légy reménységben, köszöntlek egészségben.
Hogy megérted napodat, szűz, szent patrónusodat,
áldjad a Krisztusodat, szép felvirradásodat!”
A Katalinka szállj el… kezdetű gyermekdalt sok helyen szintén a vértanú Katalin emlékére énekelték:
„Katalinka szállj el, szállj el!
Jönnek a törökök, sós kútba vetnek,
onnan is kivesznek, malom alá tesznek,
onnan is kivesznek, tüzes piszkafával kemencébe tesznek,
onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek.
Katalinka szállj el, szállj el!”
Katalin magánimája, a 13. századi Jacobus de Voragine Legenda Aurea (Arany Legenda) című gyűjteményből:
Uram, Jézus Krisztus, ki jársz az áspis és baziliszkusz nevű nemes köveken, az oroszlánt, sárkánt lábad alá nyomorítasz, méltóljag megnyomorítanod azokat, kik te méltatlan szógáló leányodat, Katerinát álnoksággal gyűlölnek. És őrizzed őtet, hogy meg ne szidalmaztassék, mert tebenned bízik és tebenned reménykedik, ki élsz és országolsz örökkül örökké. Ámen.
