December 17-én az Európai Parlament nagy többséggel, tagjai háromnegyedének támogató szavazatával küldte az Európai Bizottság elé az európai őshonos nemzeti közösségek védelméről szóló Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. Az elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy a javaslatcsomag valamennyi eleme vonatkozásában nyújtson be uniós jogalkotási javaslatokat. A kezdeményezés a Kárpát-medencei magyar közösségek, az anyaországi és külhoni magyarok összefogásának köszönhetően juthatott el a jelenlegi szakaszba, melyet 2017-2018-ban Felvidékről is közel hetvenezren írtak alá.
Miért van szükség a Minority SafePack kezdeményezésre?
A kisebbségekhez, így az őshonos kisebbségekhez (a Kárpát-medencei magyar közösségeket is ideértve) tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió alapvető értéke, ugyanolyan alapértéke, mint a sokat emlegetett jogállamiság (!). Az EU-ban ennek ellenére nincs olyan másodlagos jogi aktus (rendelet vagy irányelv), amely a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok védelmére irányulna. Számos tagállam ráadásul rendszeresen csorbítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait. Mi, felvidékiek, ezt jól ismerjük. Gondoljunk csak a szlovák nyelvtörvényre vagy a himnusztörvényre. Ezt az ellentmondást felismerve indult el 2013-ban a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés.
Hol tart most az ügy?
Bár a szervezőknek peres úton kellett kikényszeríteni, hogy a Bizottság nyilvántartásba vegye a kezdeményezést, az így megkezdődő aláírásgyűjtésből végül egy Kárpát-medencei magyar és összeurópai sikertörténet kerekedett. A kezdeményezés mellett egy év alatt 1,3 millió aláírás gyűlt össze, ebből közel 650 ezer Magyarországról, 300 ezer Erdélyből, 70 ezer Felvidékről. Mindemellett a szervezők további 8 országban (összesen 11 EU- tagállamban) teljesítették az érvényességhez szükséges minimum aláírásszámot, így bár jórészt a magyar mozgósításnak köszönhető a siker, a kezdeményezés végül tényleges európai mozgalommá vált az őshonos kisebbségek védelme érdekében (a végeredmény 1,1 millió érvényes támogató aláírás lett).
A kezdeményezés a sikeres aláírásgyűjtést követően ez év elején lépett második, uniós intézmények előtti vizsgálati szakaszába. Bár a koronavírus kissé lelassította a folyamatot, 2020. október 15-én sor került a kezdeményezés nyilvános meghallgatására az Európai Parlamentben, ahol széleskörű politikai támogatottság körvonalazódott a kezdeményezés mögött. 2020. december 14-én, hétfőn tartották a kezdeményezés plenáris vitáját az Európai Parlamentben. A felszólaló EP-képviselők többsége támogatásáról biztosította a kezdeményezést, így az októberi nyilvános meghallgatáshoz hasonlóan most is kisebbségbe szorultak a kezdeményezést elutasító/támadó képviselők. A hétfői vita nyomán az EP öt képviselőcsoportja (Európai Néppárt, Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, Renew Europe, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal) terjesztett elő a kezdeményezést támogató állásfoglalás-tervezetet.
Az EP 2020. december 17-i állásfoglalása
Csütörtökön az EP – néhány módosítás átültetése után – nagy többséggel, 524 igen, 67 nem szavazattal és 103 tartózkodó szavazat mellett elfogadta az állásfoglalást. Az állásfoglalás értelmében a nemzeti kisebbségek nyelve és kultúrája az Unió kulturális örökségének szerves részét képezi. Az EP ezért felszólítja a tagállamokat a kisebbségek jogainak védelméhez szükséges intézkedések elfogadására. A dokumentumban az EP támogatja a Minority SafePack javaslatcsomag valamennyi elemét, és arra szólítja fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a kezdeményezésben foglaltaknak megfelelően.
Az EP az állásfoglalásban felidézi az általa 2018-ban – Nagy József akkori EP-képviselő által jelentéstevőként előterjesztett – nagy többséggel elfogadott kisebbségi jogminimumról szóló állásfoglalást, amely szintén a nemzeti kisebbségek érdekében történő uniós jogalkotás megindítására szólította fel a Bizottságot, máig eredménytelenül. Az EP szintén utal a Csáky Pál európai parlamenti közbenjárásának eredményeként szintén 2018-ban elfogadott, őshonos kisebbségekről szóló európai parlamenti állásfoglalásra is.
Tárnok Balázs (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Miért fontos, hogy az EP kiáll a Minority SafePack mellett?
A kezdeményezés Európai Bizottság által pozitív elbírálása melletti legnagyobb befolyásoló tényezőnek a több mint egymillió uniós polgár kifejezett akaratának kellene lennie, ez azonban a polgári kezdeményezések korábbi gyakorlatának tanulságai alapján messze nem elég. Az eddigiekben a Bizottság által megvizsgált, aláírásgyűjtést sikerrel teljesítő négy európai polgári kezdeményezésből a brüsszeli testület három kezdeményezést bármilyen előterjesztés nélkül söpört le az asztalról. Különösen fontos tehát, hogy az uniós polgárok kellő számának támogatása mellett a szervezők megfelelő politikai támogatottságot tudjanak felmutatni kezdeményezésük mellett, mind az uniós, mind pedig a tagállami intézmények részéről.
A Minority SafePack szervezői, a kezdeményezés mögött álló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), valamint annak elnöke, Vincze Loránt, az elmúlt években figyelemreméltó érdekérvényesítő tevékenységet fejtett ki e széleskörű politikai támogatottság megszerzése érdekében. Legutóbb például a német Bundestag fogadott el egyhangúlag határozatot a Minority SafePack támogatása érdekében, valamennyi bundestagi párt támogatásával.
Ebben a politikai nyomásgyakorlásban tölt be különösen fontos szerepet az Európai Parlament Minority SafePacket – és ekképpen az őshonos közösségek európai uniós védelmét – nagy többséggel elfogadott támogató állásfoglalása, amely jelentős politikai nyomást helyezhet a Bizottságra az ügy pozitív elbírálása érdekében.
Mi következik most?
Az Európai Bizottságnak 2021. január 15-éig kell közzétennie a Minority SafePack-kel kapcsolatos következtetéseit tartalmazó közleményét, amely a kezdeményezés – és végső soron az uniós polgárok kifejezett akarata – feletti „ítélethirdetés” lesz. A Bizottság dönthet úgy is, hogy a szervezők által előterjesztett kilenc jogalkotási javaslat mindegyikét elutasítja vagy elfogadja. A Bizottságnak a kezdeményezésre adott válasza tehát nem csupán e polgári kezdeményezésről hozott döntés, de az uniós kisebbségvédelem mérföldköve is lesz.
Az őshonos nemzeti kisebbségek védelme, mint magyar nemzeti minimum
A Minority SafePack mind Magyarországon, mind a Kárpát-medencei magyar közösségek körében széleskörű konszenzust teremtett. Az aláírásgyűjtésben tapasztalt széleskörű társadalmi összefogáson túl a kezdeményezés szokatlan politikai egységet teremtett a politikai térben is. 2017-ben a magyar országgyűlésben és a Máért ülésén is valamennyi parlamenti frakcióval akkor rendelkező politikai párt támogatta a kisebbségvédelmi kezdeményezést. A csütörtöki állásfoglalást pedig pártpolitikai hovatartozástól függetlenül mind a 21 magyarországi EP-képviselő támogatta. Mindemellett Magyarország kormánya az elmúlt évek során politikailag és pénzügyileg is aktívan támogatta a kezdeményezést.
A szlovák EP-képviselők közül a Smer-SD, a PS és az OĽANO politikusai támogatták az állásfoglalás elfogadását, a SaS (Nicholsonová, Jurzyca), a Spolu (Bilčík, Wiezik) és a KDH (Lexmann, Stefanec) küldöttei tartózkodtak, míg a Kotleba-párt listájáról európai parlamenti mandátumot szerző képviselők (Uhrík, Radačovský) az állásfoglalás elfogadása ellen szavaztak.
A Minority SafePack, mint az uniós kisebbségvédelem mérföldköve
Ahogy az EUstrat által szervezett novemberi konferencián a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő kutatóintézet vezetője, Navracsics Tibor korábbi uniós biztos, az európai polgári kezdeményezések rendszerének magyarországi nagykövete is kifejtette, a Minority SafePack új fejezetet nyitott az európai integráció történetében, hiszen sikerével végre megjelent az európai belpolitika radarján az őshonos nemzeti kisebbségek témája. A Minority SafePack tényleges hatása azonban nagyban függ attól, hogy a Bizottság milyen döntést hoz a javaslatcsomag érdeméről.
A kezdeményezés azonban már most mérföldkő az uniós kisebbségvédelemben, hiszen az Európai Bizottság eddig soha nem vette napirendjére a kérdést, most azonban a sikeres aláírásgyűjtésnek köszönhetően a testületnek színt kell vallania az őshonos nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatban. Ez pedig közös sikerünk, mindazoké, akik aláírásukkal vagy aláírások gyűjtésével támogatták a kezdeményezést. Ha csak kis részben is, de aktívan tudtuk befolyásolni az uniós döntéshozatali folyamatokat és az uniós kisebbségvédelem alakulását.
(A szerző az EUstrat – Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója, a Rákóczi Szövetség alelnöke)
