A világ, az emberiség irgalmatlansága, a sötétség vonzásába, bűvöletébe esett emberszívek irgalom után kiáltanak. Minden korban. Az öntékozló világ, az öntékozló emberek a tékozló fiú példázatának modern bizonyítékai.
Az irgalmatlanság, a könyörtelenség pusztító, önmegsemmisítő ellenkultúrájával szemben szólal meg a 2021. év egész évben – sőt valójában a történelem végéig – érvényes nagy Igéje Jézus ajkáról arról, miként lehetünk, maradhatunk a Magasságos fiai: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lukács 6,36). Nagyon fontos az Igében az egyszerű hasonlító szó, a „mint” vagy „amint”. Mint, amiben benne van a minta.
Nem talajvesztett, magasröptű elvekről, elméletekről, költői látomásokról, látnoki illúziókról van itt szó.
Hanem: mint Atyátok, aki mintát adott, példát, amit lehet követni. Az irgalmasság lelkületéről, az irgalmasság etikájáról. Ő tette le az irgalmasság világkultúrájának alapkövét. Egy sorral az idézett Ige előtt az irgalmasság lényegét is elmondja Jézus: „Ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt” is (Lukács 6,37).
Könnyű jónak lenni a jókkal, hálásnak a pozitívan gondolkodók, cselekvők iránt. De a világon nem kétharmados többségben vannak a jók és a hálásak. Istenünk viszont mindig is adott és ad útjelző embereket, akik nemcsak azt mondják, merre kell mennünk, hanem az élre állnak és hogy meg ne ismétlődjék a vak vezet világtalant intő példázata, lelki iránytűt, Igéket ad a szívünkbe, hogy népünket, a ránk bízottakat, olykor egy egész korszakot a helyes, hazafelé vezető útra emlékeztessenek.
A magasságból felkelő fény lelkülete, erkölcse, kultúrája
Isten, mennyei Atyánk megformálta az irgalmasság útjelzőjét Jézusban, elküldte hozzánk, van, kit hallgassunk, van kit kövessünk. Az irgalmasság lelkületét és etikáját Ő élte meg, Ő a minta, az élő példa. Senki nem hivatkozhat arra, hogy nem volt mit vagy kit követnie, leképeznie, imitálnia (Kempis Tamás). Jézus a sötétségbe, a halál árnyékában ülőknek lehozta a felkelő fény magas etikáját, elkezdte Názáretben, Jeruzsálemben építeni az irgalom világkultúráját, aminek a jászolbölcső mellett a golgotai kereszt a legkézzelfoghatóbb, cáfolhatatlan bizonyítéka. Amikor a kereszten a gyilkosnak, aki azt kérte, emlékezzen meg róla, amikor visszajön, megígérte: még ma velem leszel a paradicsomban.
Íme, az utolsó pillanatig cselekvő, mentő, emelő irgalmasság. Ezt nem lehet félreérteni, cáfolni. És nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez önmagáért beszél. Amiként Zakariás gyönyörű énekében ránk hagyta Keresztelő János születése előtt: „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben, s a halál árnyékában lakoznak” (Lukács 1,78).
És Istenünk újra és újra küldött földi világa, emberteremtényei meglátogatására és kivezetésére a sötétségből őket magasra emelni akaró, magasságból származó, de földön járó tettekkel igazolt gondolkodókat.
Az irgalmasság követeit, akik elkezdték a maguk helyén építeni az irgalom keresztyén világkultúráját. Akiknek nem csak mások nyomorúságán megeső, elérzékenyülő szívük volt, tettek nélkül. Akik nem erkölcsös széplelkekként értelmezték a könyörülő irgalmasságot, hanem cselekedték is a felkelő fény etikáját.
Az irgalmasság követe ma közöttünk – „welkeriáda”
Istennek hála, hosszú, nagyon hosszú a sor az irgalmas szívűekből és kezűekből. Hiszen amint azt az irgalmasság teológiájának kiváló református professzora, dr. Michael Welker heidelbergi professzor 12 nyelvre lefordított Szentlélek teológiájában 80 oldalon kifejti: az Ó-, és az Újszövetséget átjárja az irgalom megjelenítése, jogi szintre emelése a Biblia irgalmassági törvényeinek formájában. Annyiféleképpen közelíti meg és bontja ki az irgalmasság mély emberi és főként igei összefüggéseit, hogy valóságos „welkeriáda” kerekedik ki belőle.
Welker professzor himnusza, ódája, szentenciái a 21. századi emberek számára is megszívlelendőek az irgalmasságról, a jóság szolidáris és cselekvő lelkületéről. Ezek az irgalmat és a jogot világméretekben példaadóan és a történelemben mindvégig érvényesen kapcsolják össze.
Az irgalmassági törvényekben Isten Lelke elénk állítja Isten különös, követendő pártfogását, amelyet a szegények, az elnyomottak, egy adott közösség áldozatai iránt táplál.
A Biblia irgalmassági parancsai nem a jótevő milliárdosok öntetszelgését állítják elénk, nem pusztán jótékonykodási morált. Az irgalmasságot egyenesen Isten lényegeként és minden kor minden helyzetben lévő emberei számára isteni követelményként, normaként, elvárásként hozzák szemünk elé. Welker egyenesen felállít egy hármas modellt, ami kultúramentő, kultúraformáló innovatív erőként lehet jelen századunkban: istenismeret – irgalom – jog(osság) szoros összefüggéséről.
Amint mennyei Atyátok irgalmas – ezt az istenismeretben látjuk meg, s ebből következnek a tettek, melyek például az emberi méltóság védelmezésében, őrzésében, állandó, világméretű monitorizálásban valósulhatnak meg. Hogy a 21. század társadalmai ne a „digitális világbörtön” (Korsgaard), a totális agykontroll falanszterét hozzák el, ahová az emberség csak olykor vagy sohasem látogat el, s ne az önistenítés félresiklott eszméjét valósítsák meg (Harari), hanem az élhető, emberi világot. A magasságos fénybe vont értelmes és kiteljesedő emberi életet.
Néhány gyakorlati példa
Amikor Abraham Lincolnt beiktatták az USA elnöki tisztébe, első hivatali beszédében valóságos hitvallásként fogalmazta meg: „Senki ellen gyűlölet. Mindenki iránt irgalom – ez a demokrácia alapja”. Luther az irgalmas szamaritánus példázatának magyarázatában ezt mondta: „Krisztusban jelent meg az irgalmasság a földön emberi alakban”. Friedrich von Bodelschwingh, a német szociális keresztyénség, a szegénygondozás, a társadalmi szintű irgalmassági mozgalmak létrehozója pedig így összegzett: „Soha ne a pénz legyen a király a nemzet életében, hanem az irgalmasság – akkor lesz jó a királyság”. Politikában, emberek közötti kapcsolatokban, a szükséget szenvedőkhöz odahajló, cselekvő szolidaritásban az emberi lét alapszólama, háttérzenéje szól minden pillanatban, ez pedig az irgalmasság.
Avagy hogyan lehetne másként tekinteni Albert Schweitzer lambarenéi gyógyító telepére, mint a cselekvő irgalmasság megvalósulására Afrikában, a leprások ezrei között? S a belőle kisarjadó új etikára, az élni és élni hagyni, vagy éltetni szolidaritásetikára? Vagy arra, amikor az őserdőben elhunyt kisbabáját sirató fekete anyuka mellé csendben odaült a nagy fehér doktor, és bár egy szót sem tudtak egymással váltani, mégis egész éjjel ott maradt a megtört édesanya mellett, vállára vonta fejét, s így várták meg a hajnalt.
A magas égi fény etikájának kultúraalkotó hajnalhasadását Afrikában.
Vagy említsem másik kortárs kedvencünket, az indiai Vishal Mangalvadi református lelkésztestvéremet, aki 600 oldalas könyvében elemezte, mi tette magas kultúra hordozójává Európát? És miközben olykor Nyugat alkonyának vagyunk a szemtanúi bizonyos formákban, ő kimutatta: a Biblia ennek a kultúrának az alapköve, fundamentuma, bázisa, esszenciája, s ha ez kiesik az európai százmilliók kezéből és szívéből, vége lesz Európának!
Találóan írta nagyszerű könyvében, az Együttérzés és Irgalmasság című 30 oldalas fejezetben: „A bibliai tanítás a szeretetről és az irgalmasságról nem a magán-, vagy személyes kegyesség témája. Sokkal inkább kultúraformáló erő mindkettő, ami a hívőket kilépteti a templom és az otthon területéről a nyilvánosság elé, és tiltakozásokat, kulturált protestálást, civil engedetlenséget, egészséges államszerkezet követelését indítja el az emberekben”.
Említhetem az istenáldotta útjelzők között Dag Hammarskjöldöt, az ENSZ 2. főtitkárát, aki már a késői 30-as években Naplójába, imáit titkon őrző bejegyzéses trezorjába ezt írta: „Úgy gondolom, jön az etikának egy új formája, szociális és politikai tekintetben egyaránt. Nagyon sokan keresik azt, ami jó, s hogy miben kellene reménykednünk – de már elvetették kint a világban a rontás és romlás magvait. Nem látok más eszközt arra, hogy ezt az öngyilkos folyamatot meg lehessen állítani, mint a művészet, a tudomány és a hit összefogását”.
Igen, így van. Az irgalmasság éve erről is szól, meg arról, hogy az emberi lét háttérzenéje vagy ez marad, a felemelő irgalmasság vagy valóban feltartóztathatatlan, öngyilkos folyamatok áldozata, martaléka lesz az emberiség.
A maga helyén mindegyikünk tehet valamit azért, hogy a magasságból minket meglátogató felkelő fény ott is világoljon, vagy éppen ki ne aludjék, ahol élünk…
Néhai felvidéki papköltőnk, Tompa Mihály minderre rímelő sorai értelmében legyen napi fohászunk 2021-ben: „Ki adsz a földnek fényt és harmatot: Fényt s harmatot lelkünknek adj!”.
Kapcsolódó további cikkek
Békefy Lajos, Az irgalom kultúrájáért – miniesszé, megjelent 2007.07.08. – by EuroAstra, https://euroastra.hu/bekefy-lajos-az-irgalom-kulturajaert/
Békefy Lajos, Az irgalom etikája és kultúrája felé – SPIRITUÁLIS MINIESSZÉ 2016-RA, agnusradio.ro, 2015. dec. 30. – https://bekefy.agnusradio.ro/2015/12/az-irgalom-etikaja-es-kulturaja-fele.html
Békefy Lajos, „Épül-e az irgalom kultúrája Európában és hazánkban?”, agnusradio.ro, 2013. máj. 19. – https://bekefy.agnusradio.ro/2013/05/epul-e-az-irgalom-kulturaja-europaban.html
