A negyvennapos böjt és nagypéntek kedvelt eledele a kőtés, vagy ahogy a Zoboralja egyes településein mondják, „kőtís”. Más régiókban is sütik, hiszen egészséges, vitaminokban gazdag, amire tavasszal a szervezetnek még nagyobb szüksége van. De hogy is készül?
Mi Tóth Borbálát, a Csemadok Pogrányi Alapszervezetének elnökét, a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely vezetőjét kérdeztük, hogy készíti a kőtést, hiszen ennél is érvényes a mondás: ahány ház, annyi szokás.
„Fele-fele arányban búzát és rozst áztatunk be két napra, langyos vízbe. Két nap után leszűrjük a folyadékot, szitára tesszük, mert már nem állhat tovább az első vizében a gabonánk. A leszűrt masszát az ablakba tesszük, vagy olyan helyre, ahol napfény éri, hogy meleg helyen legyen. Két nap múlva elkezd hajtani és csírát enged. A csíráztatáshoz is szükséges a nedvesség, ezért öntözzük meg. Nagyjából négy nap után a csírát és a gyökereket – nagyon sűrű gyökérzete van a gabonánknak – ledaráljuk húsdarálóval. Fontos, hogy ledaráljuk, majd ki kell áztatni, hideg vízben, ekkor maradnak meg a vitaminok és nem kezd el erjedni a masszánk. A kicsírázott rozsunk és búzánk tartalmaz cukrot is, bár nem sokat, viszont éppen a természetes cukor miatt kell nagyon vigyázni rá. Azt a vizet, amiben állt, leszűrjük, a vizet meghagyjuk, erre lesz szükségünk a kőtéshez” – magyarázza Tóth Borbála.
„Daralisztből és sima lisztből, amit fele-fele arányban használunk, palacsintatészta állagú masszát csinálunk, de csak a gabonából kinyert vízzel keverjük el a lisztet, ha valaki az édesebb kőtést szereti, mézet vagy cukrot tesz hozzá, ízlés szerint. Ezt a masszát tepsibe tesszük és megsütjük, amikor pirosas a teteje, akkor jó a kőtés” – tudjuk meg Tóth Borbálától. És a sorok írója igazolni tudja, valóban nagyon finom édességről van szó, ami kíméli a gyomrot, mégis teltségérzetet kelt.
Tóth Borbála hozzáteszi: „Sokat készítettünk, mert adtunk egymásnak a rokonokkal, szomszédokkal, cserélni szoktunk. Illetve sokan nem készítették, hiszen időigényes, de falun szokás volt, hogy egymásnak adtunk ebből a finomságból, én ma is tartom ezt a tradíciót.”
Nagyon finom ősi édesség, egyes adatok szerint eredete a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Az biztos, hogy joggal vált hungarikummá. Tóth Borbála elmondta azt is, hogy őseink az egész böjti időszakban ették, nagypénteken is ezt fogyasztották, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag ételről van szó, s tavasszal, a böjti időszakban pótolni kellett a szervezetnek a vitaminokat, amire a kőtés megfelelő volt.
A kőtés ízét és egészséget megóvó tulajdonságát a természetes biokémiai folyamatoknak köszönheti – árulja el Tóth Borbála. Elődeink már ismerték az egészséges táplálkozás ma még csak kutatott összetevőit.
A kőtésben lévő vitaminok, enzimek, ásványi anyagok, gyorsan lebomló cukrok és antioxidánsok javítják a hangulatot, serkentik az agyműködést.
Cukortartalma ellenére a cukorbetegek is fogyaszthatják, mert lassan felszívódó cukrot tartalmaz. Gazdag B-, D- és E-vitaminban. A B-vitamin köztudottan jó a kimerültség ellen, míg a D-vitamin hozzájárul az immunrendszer működéséhez, az E-vitamin segít a sejtek regenerálódásban, amire tavasszal még nagyobb szükségünk van. A kicsírázott gabona egyébként nyersen is fogyasztható, vitaminban gazdag, egészséges eledel, saláták alapanyaga, finom köret is lehet.
Igaz, hogy a kőtés böjti étel, de elkészítése bármikor javasolt, éppen a jótékony hatása miatt.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
