A járvány alatti bezártság sok embert ösztönzött arra, hogy menhelyről fogadjon örökbe házi kedvencet. Mint a NášVidiek.sk portálnak az állatvédelmi ombudsman, Zuzana Stanová elmondta, valóban komoly érdeklődés tapasztalható. Az első pillantásra egyszerűnek tűnő lépés megtétele azonban egyáltalán nem akadálymentes.
Annak ellenére, hogy kevesebb az érdeklődő, mint az örökbefogadásra váró állat, egyáltalán nem válhat bárki újdonsült gazdává. Az örökbefogadást ugyanis alaposan meg kell fontolni, hiszen az egész folyamat nemcsak az ember életét befolyásolja, hanem a neki kiszolgáltatott állatét is. A választásba beleszólnak maguk a menhelyek is, melyek számára fontos, hogy az új környezet megfelelő legyen az örökbefogadáshoz.
A menhelyek évtizedek óta foglalkoznak állatokkal és tisztában vannak a kellően nem megfontolt örökbefogadás kockázataival, ami gyakran vezet az állat visszaadásához.
Stanová szerint az állat visszajuttatása a menházba nem megfelelő lépés, ezt megelőzendő a menhelyek gondosan és szigorúan ítélik meg az örökbefogadó alkalmasságát, annak ellenére is, hogy ezt sokan nehezményezik.
Másrészt viszont, valamilyen váratlan, előre nem látható körülmény felmerülése esetén az állat visszavétele kötelességük. Visszavitelre elég gyakran sor kerül, ami az állat számára nehezen feldolgozható traumát okoz. A menhelyek ezért minden esetben meggyőződnek róla, hogy a gazdajelölt képes-e biztosítani az adott állat számára a megfelelő feltételeket, s bizony előfordul, hogy nem engedélyezik az örökbefogadást. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy az eljárásjog alapján minden menhelynek joga van az örökbefogadó család körülményeiről több szempontból meggyőződni, utánajárni, hogy a feltételek megfelelőek-e az adott állat ellátásához, aminek érdekében helyszíni szemlét is tarthatnak.
„A megfelelő állatot nemcsak az érdeklődő, hanem főként a menhely választja ki. Családot keresnek a gazdátlan állatnak és nem állatot a családnak, ezért fontos a szakemberek, a menhely véleményére hagyatkozni“ – mondta Stanová.
Elárulta, hogy az emberek főleg a kinézetük alapján választanak állatot, miközben nem veszik figyelembe annak korát, vérmérsékletét és szükségleteit. Ugyanakkor nem mérlegelik a váratlan körülmények lehetséges bekövetkeztét sem, például egy házból lakásba vagy külföldre való költözést, melyek gyakori okai az állatok visszavitelének.
A menhelyek a járvány alatt is foglalkoztak örökbeadással, amivel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy az állatoknak ugyanolyan gondoskodásra lesz szükségük a járvány elvonulása után, tehát akkor is, amikor az emberek több időt fognak az otthonukon kívül tölteni, viszont a napirendjüket az új családtag szükségleteihez kell igazítaniuk.
A menhelyek az örökbefogadás után is figyelemmel kísérik védenceik sorsát. Stanová elmondta, hogy az állat rendszerint nem kerül az új gazda tulajdonába, hanem csak gondozásába. Ennek oka, hogy utólag gyakran kiderült, hogy a körülményekre vonatkozóan félrevezették őket. Megesik az is, hogy az állatot továbbajándékozzák és ilyenkor már nem lehet tudni, miként alakul a sorsa, ismeretlen helyre kerül.
A menhelyeknek joguk van ellenőrizni az állat körülményeit, érdeklődni iránta és ha hiányosságokat tapasztalnak, visszavehetik azt. Az új gazdának ezzel számolnia kell és együtt kell működnie. További kötelessége, hogy biztosítsa az állat ivartalanítását.
Az ombudsman szerint Szlovákiában évente közel 10 ezer állatot adoptálnak, leggyakrabban kutyák és macskák találnak új gazdára. A legnagyobb kereslet Pozsony megyében és a nagyobb megyeszékhelyeken tapasztalható. Keleten hosszú távon kisebb az érdeklődés. Gondot okoz például a német juhászkutyák területőrzésre történő adoptálása, melyet egyetlen tisztességes menhely sem támogat.
A legkeresettebbek a kis növésű, szemrevalóbb kutyusok. „A korosabb, sérült, vagy előnytelen külsejű állatok iránt kisebb az érdeklődés, azért ők gyakran találnak otthonra például Németországban. De köszönet illet minden szlovákiait, aki vállalja a sérült, vagy korosabb állatok gondozását“ – mondta Stanová.
A menhelyek főleg az önkéntes adományozók, illetve az adók két százalékának köszönhetően tartják fenn magukat. A már ismert nehézségek, a nem megfelelő állami támogatás mellett a járvány idején újabbak is felmerültek, többek között a menhelyek nem voltak hozzáférhetőek a nagyközönség számára, szigorodtak a közegészségügyi követelmények, nehezebbé vált az állatok befogása.
Bírálatok érik a menhelyeket a külföldre történő örökbeadással kapcsolatban is. A szlovákiai menhelyekből sok állat Ausztriába vagy Németországba kerül, s többen vélik úgy, hogy a menhelyek így akarnak pénzhez jutni. Viszont külföldre leginkább olyan állatok kerülnek, melyek iránt itthon nincs kereslet, azaz a koros, vagy sérült, előnytelen külsejű egyedek.
További ok a külföldre történő örökbeadásra, hogy az adott állat iránt kevés olyan érdeklődő van, aki biztosítani tudja számára a megfelelő feltételeket. Összehasonlításként, a német menhelyek félig üresek, a megfelelő körülmények biztosítására képes gazdajelölt viszont sokkal több akad, mint Szlovákiában vagy Csehországban.
A külföldi szervezetek a bizalom és a szerződés feltételei betartásának elve alapján működnek. Az adoptálási eljárás lezárulása után ott már nincs lehetőség az állat visszavételére. Ennek a kötelezettségnek a szlovák menhelyek részéről való megszegése bizalomvesztéssel és az együttműködés beszüntetésével járna a német fél részéről, aminek következtében a menhelyek szerint a sérült, kevésbé népszerű állatok soha nem találnak gazdára. Ezért járnak el a szlovákiai menhelyek az osztrák vagy német partnerszervezetekkel szemben körültekintően, állítják.
(NZS/Felvidék.ma/Webnoviny)
