A magyar történelmi emlékezetben a „három tenger” fogalom jelenléte megkérdőjelezhetetlen, utalva a középkori magyar állam nagyhatalmi státuszára. Lengyelország interpretációban a Három Tenger Kezdeményezés (HTK) az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között elterülő régió országainak lehetséges politikai és gazdasági együttműködését jelenti.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemrég egy gazdaságilag-társadalmilag fejlett, stabil közép-európai jövőképet vizionált a postoj.sk adott nagyinterjújában. Az erős Közép-Európa motorja Orbán elképzelése szerint egyértelműen a V4-ek lesznek.
Kérdés, hogy mit szólnak mindehhez az érintettek, különösen a lengyelek, akik szintén rendelkeznek egy saját koncepcióval a térség összefogására.
HTK kezdetei Intermarium néven az I. világháború kezdetéig nyúlnak vissza.
Józef Piłsudski, az újjászülető lengyel állam első államfője, az első világháború alatt gondolta úgy, hogy az egykori lengyel–litván állam alapjain létre kell hozni egy olyan regionális együttműködést, amely ellensúlyt képezhet Oroszország és Németország befolyásával szemben. Az első világháborút lezáró békerendszer, illetve lengyel-bolsevik háború miatt a tervezetben résztvevő államalakulatok az együttműködés megvalósítása jó ideig ellehetetlenült.
A 2016-ban felújított, szintén Közép-Európára fókuszáló, immár Három Tenger Kezdeményezés néven futó projektről a lengyel politikusok hangsúlyozzák, hogy
a kezdeményezésnek nincs geopolitikai jellege, tisztán pragmatikus céljai vannak. Ezek a kijelentések láthatóan igyekeznek elfedni a HTK erősen a lengyel és az amerikai geopolitikai érdekeket érvényesítő jellegét,
és inkább azt hangsúlyozzák, hogy a pragmatikus gazdasági, biztonságpolitikai, infrastrukturális együttműködés nem zárja ki egymást, alapja lehet egy kiterjedt regionális szövetség létrejöttének.
A 2016-os dubrovniki fórum óta folyamatosan ülésező együttműködési üléseken az államfők képviseltetik magukat. Jelenleg a Három Tenger Kezdeményezést 12 tagállam alkotja mintegy 112 millió lakossal.
A résztvevői a V4-ken és a balti államokon kívül, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia és Bulgária. Ezzel szemben Piłsudski fentebb emlegetett terve kiterjedt volna Skandináviára, sőt, Mediterránum felé is.
A HTK fő fókusza a befektetések támogatása a gazdaság, a közlekedés, az energia-infrastruktúra, a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és a digitális kommunikáció terén. A kezdeményezés egyik mintaprojekte a Via Carpatia, amely a litvániai Klaipédát a görögországi Thesszalonikivel összekötő, 3300 kilométer hosszú autóút megépítését, vagy felújítását foglalja magába. A másik, a 870 km hosszúságú Rail Bailtica, a balti államokat összekötő, több mint 5 milliárd eurós költségből megvalósuló elektromos vasúthálózati beruházás.
A Via Carpatia megvalósulása nagyban elősegítheti a szlovák-magyar közúti összeköttetés fejlesztését. A nagyszabású infrastrukturális beruházás Észak-Dél irányba haladva kötné össze kooperáció államait, ezzel jelentősen javítva az áru és személyszállítás feltételeit.
Szintén tervezési fázisban van egy Varsót-Budapesttel összekötő gyorsvasút megépítése. A másik nagy lába a HTK-nek az energiabiztonság. Ebben olyan megaprojektek kapnának forrásokat, mint az észak-déli gázfolyosó a Balti- és Adria-tenger között, vagy a közép-európai térség egyik alternatív földgázellátási útvonala az Eastring. Az utóbbinak két lehetséges nyomvonala van, az egyik 1015 kilométer távolságot hidalna át Törökországból kiindulva, Bulgárián, Románián és Magyarországon át Szlovákiáig, a másik variáns kiindulópontja Románia, hossza pedig 744 kilométer lenne.
A felsorolt projekttervezetek mind illeszkednek az Európa Unió fejlesztési terveibe, céljuk a kohézió erősítése és a felzárkózás. A régió infrastrukturális hálózatának fejlesztése a nyugati tagállamok gazdaságának is érdekében áll, mivel a térség így vonzóbb lesz a befektetők számára.
Továbbá, a lengyelek felismerték, hogy már nem lehet olyan nagy pénzbőségre számítani az uniós forrásokból, mint eddig, ellenben a Nyugat-Balkánnal, ahová az előttünk álló évtizedben folyni fognak a felzárkózást segítő euró milliók.
Végzetül nem mehetünk a régiós együttműködés geopolitikai-geoökológiai vonulata mellett. Felmerült, hogy a HTK sérti a helyi német gazdasági érdekeket, és hogy van egy Oroszország-ellenes éle is. A 2017-es Varsóban tartott konferencia óta, amelyen maga Donald Trump is részt vett, jól kimutatható az amerikai befolyás az együttműködés dinamikájában. Az Egyesült Államok célja régióban az energiapiacokhoz való hozzáférés kiterjesztése, az energiakereskedelmet korlátozó akadályok eltávolítása és az energiabiztonság növelése. Ez utóbbi, egybevág az itteni államok geostratégia érdekével. Az amerikaiak a HTK-van nem csak sakkban tarthatják Moszkvát Közép-Európában, de hosszú távon ki is szoríthatják innen.
Fontos fejlemény, hogy 2017 óta a fórum üzleti találkozóként is funkciónál, tavaly júniusában megtartották a HTK első külügyminiszteri megbeszélését is 2020 során a HTK Beruházási Alap- projektje is jelentős előrehaladást ért el: számos résztvevő állam jelezte szándékát arra, hogy hozzájárul az Alap tőkéjéhez. Emellett az USA részéről is jelentős, 300 millió dolláros hozzájárulás történt energiaügyi projektekre. Közben az EU vezetése és Németország is képviseltette magát az egyeztetéseken, jelezve hogy látnak a koncepcióban fantáziát.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bár jelenleg a Három Tenger nem a közép-európai kooperációkat inkább kiegészíti, mint felülírja. Hosszútávon már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Vajon a kezdeményezés következő, szófiai csúcsa után okosabbak leszünk-e ebben a kérdésben?
Források: Moszkvatér, Tölgyesi Beatrix: A Három Tenger Kezdeményezés és az Intermarium koncepció háttere és kilátásai, Három Tenger Kezdeményezés.
(Vass István/Felvidék.ma)
