Chrenka Antalné, szül. Gottgeisel Edit (1936. 5. 9., Érsekújvár) neve nem kevesek előtt ismert szűkebb és tágabb pátriánkban. A híres szótárszerkesztő, író, műfordító, publicista nemrégiben megjelentette legújabb verseskötetét, Emlékeim és álmaim (Spomienky a sny) címmel. A versek két nyelven íródtak, körülbelül 2/3:1/3 arányban vannak a magyar nyelven írt költemények javára.
Chrenka Edit 1954-ben érettségizett szülővárosában, ezt követően a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett 1959-ben tanári oklevelet magyar–orosz szakon. Tanulmányait követően nyugállományba vonultáig a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztője volt; az Idegen Nyelvek Szerkesztőségében dolgozott magyar–orosz–olasz–szlovák szótárakon.
Műfordítóként és közíróként is tevékenykedik, könyvismertetéseket, kritikákat, szakbírálatokat és recenziókat publikál magyar és szlovák nyelven egyaránt. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, mások mellett 2004-ben Bél Mátyás-díjjal, 2014-ben Turczel Lajos-díjjal. 2006-ban szülővárosa, Érsekújvár díszpolgárává avatták. A Szlovákiai Irodalmi Alap 2019-ben Bél Mátyás életműdíjjal tüntette ki. Jelenleg Pozsony-Főréven él férjével.
Versei különböző témakörökbe rendezhetők: több költeménye idézi a gyerekkorát; az akkori érsekújvári viszonyokat; a háborút; Újvár bombázását; szól szülővárosa, és a Felvidék iránti szeretetéről; a magyarság számarányának csökkenéséről; a nyelvváltásról; életéről, annak alakulásáról.
Két világ című költeménye szerint „reggel magyarul ébredek/, este szlovákul beszélek./Az álmaim színesek, magyarok, / bennük gyermek vagy fiatal vagyok. (…)Az ébredés megkönnyebbülés:/ tudom, hogy Pozsonyban vagyok, / már nem gyermek – öreg vagyok. (…) Álom és valóság, két külön világ, / kétféle élet, két identitás.“
Ugyancsak versel Érsekújvár bombázásáról is Háború címmel: „Rólad álmodtam ma, / lebombázott Újvár – / romok közt bolyongtam / s tudtam senkim sincs már. / Nem volt hova menni / s nem volt mit enni – / kihalt romok között nem volt már mit tenni. / Leültem egy kőre – megeredt a könnyem, / elsirattam mindent, mindent körülöttem.“
A Régi álmok című költeményben a gyerekkorát idézi fel, bizony „akkor magyar volt még Újvár, / mindenki mindenkit ismert, / a házaknak neve is volt – / évekig rend uralkodott. / A háború feldúlt mindent, / tombolt, rombolt, kaszabolt, / lebombázták városunkat, / csak rom maradt, csak az volt. / Minden, minden megváltozott, Csehszlovákia lettünk – / vége lett a régi rendnek, / Szlovákoknak kellettünk. / Történelem nem kérdezte: / mik vagyunk, mit akarunk, / meghúzták a határokat: / más országba tartozunk. / Hiába vagyunk magyarok, / szlovákul kell beszélnünk; / ránk szólnak, ha másképp tesszük, / kisebbségsorsban élünk.“
Megemlítendő a felvidéki himnusz hiányára felhívó verse Himnusz címmel: „Mindenkinek van himnusza, / csak a Felvidéknek nincs, / pedig milyen sokan voltunk, / amíg magyarként éltünk. / Sír a magyar, sír a népem, / elvették a hazáját – / ahol ezer évig éltünk, / a jogot mások diktálják. / Másodrendű lett a népem, / pedig dicső a múltja. – / történelme s kultúrája / sokakét felülmúlja. / Hetven éve más a helyzet: / csak a nyelvünk maradt meg, /szépsége és gazdagsága vigasztalja lelkünket.“
Említésre méltó és megható a szerző gyermekverseiből a Milyen lenne? kezdetű is, mely szerint nagyon vágyott rá, hogy neki is babája szülessen, édesanya lehessen, de ez sajnos nem adatott meg számára: „Milyen lenne? / Ha lett volna – / vidám, szelíd / vagy mogorva? / Fiú vagy kislány? / Az mindegy lenne, / Istenem, de jó is lenne, / csak lenne, csak lenne. / De sajnos nem lett – / hiába vágytam. / A remény is meghalt, / vártam és vártam. / Milyen is lenne – / ha lett volna? / Akármilyen is – én szerettem volna.“
Összegezve tehát elmondható,
hogy Chrenka Edit igazán átérezte, ma is átérzi, átéli, s versbe foglalja a felvidéki magyarság hányatott sorsát. Hitéhez és magyarságához egyformán erőteljesen ragaszkodó neves felvidéki személyiség,
dicső múlttal rendelkező magyar nemzetünk példás, nagy tudású, sokoldalú tagja.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
