Szlovákia történetének „nagy oltási lottó“-ja, mely súlyos állami pénzeken, milliókért lenne hivatott népszerűsíteni az oltást a még bizonytalankodók körében, a közszolgálati (RTVS) televízió első adása alkalmával rögtön leszerepelt, mintegy bizonyítva kutyakomédia jellegét azok számára, akiknek ebben az országban véletlenül még maradtak volna illúzióik.
A tét úgymond ötször 100 ezer euró volt, melyet bizonyos feltételekkel lehetett volna megnyerni. Először is a versenybe bejelentkezettek közül 20 másodpercen belül fel kellett vennie a telefont annak, akit a műsor moderátorai felhívnak. Ezt követően be kellett mondani a képernyőn megjelenő jelszót, ugyancsak 20 percen belül. Mintegy beetetésként az első fordulóban ment is minden, mint a karikacsapás, a 100 ezer euró gazdára talált. A második fordulóban a felhívott egy másodperccel a megszabott idő lejárta előtt vette fel a telefont, s ahelyett, hogy megszólították volna, csak izgatott kiabálást hallott, miközben feltehetően nem regisztrálta a figyelmeztetést, miszerint várjon, meg kell győződniük arról, hogy belefér-e még az időlimitbe. A férfi letette, a nyeremény ugrott.
A harmadik kisorsolt nem vette fel a telefont, így mivel az el nem vitt nyeremények összeadódnak, a negyedikként kiválasztott már 300 000 euróért játszott. Ő felvette a telefont, de nem volt televízió előtt, így fogalma sem lehetett a képernyőn megjelenő jelszóról, így a 300 000 helyett mindössze 1000 eurót tehetett zsebre.
Az est utolsó játékosa egy eperjesi nő volt, aki már 400 000 eurót szerezhetett volna. Ő azonnal felvette a telefont, azonban a rendelkezésre álló 20 másodperc alatt nem sikerült bemondania a jelszót, mert számítógépen nézte az adást, ahol késett a műsor, végül ő is 1000 eurót kapott.
Nos, hogy ki mit gondol ennek az adófizetők pénzén, milliókért rendezett szánalmas komédiáról, az ízlés dolga. Megálmodója, Igor Matovič mindenesetre közösségi hálón tett bejegyzésében elégedett volt, drámai feszültségről lelkendezett, meg arról, hogy a következő fordulóban már 500 ezer euró a tét. Nos, mindez valóban drámai, csak éppen nem úgy, ahogyan pénzügyminiszterünk értette.
Közismert, hogy az antik Róma vezetői mindig is készséggel szerveztek látványos eseményeket, amelyekkel könnyedén a nép kegyeibe férkőzhettek. Ez volt a „kenyeret és cirkuszt” politikája, ahogy a szatirikus költő, Juvenalis definiálta az I. század végén.
Valami ilyesmi derenghetett fel a Covid-lottó elnevezésű cirkusz megálmodójának agyában is, csak éppen pénzügyminiszterként pont a másik fontos tényezőről, a kenyér szükségességéről feledkezik meg, továbbá arról, hogy a cirkusz sajnos nem pótolja a kenyeret. Márpedig abban a helyzetben, amikor a járványhelyzet miatt egyre több ember mindennapi kenyere kerül veszélybe, s lassan az „ország kenyerére“ sem lesz pénz, pontosabban fogalmazva semmire sem lesz pénz ebben az országban, amire igazán kellene, hogy jusson, a kormány iránti megrendült bizalom miatti lanyha oltási hajlandóságot nem milliók haszontalan elszórásával kellene megpróbálni növelni.
Ahogyan nem szabadna megszégyeníteni az embereket sem azzal, hogy aki saját elhatározásból úgy döntött, oltással védi saját és környezete egészségét, annak az orra előtt holmi kétes nyereményjátékkal huzigáljuk a mézesmadzagot. Ugyanakkor az is naiv elképzelés, hogy az oltás ellenzői ugyanennek a cirkusznak a kedvéért hajlandók lesznek beoltatni magukat, épp ez teszi a szemükben még gyanúsabbá az egészet.
Mindez csak azt fejezi ki szemléletesen, hogy a Matovičhoz hasonlóknak milyen naiv elképzeléseik vannak a tömeglélektanról. „Helyénvaló dolog az ingadozó embereket ösztönözni. Ráadásul a közfinanszírozás szempontjából is nagyon jó befektetés” – vélte Matovič, hozzátéve, hogy az effajta oltásra ösztönzés költsége töredékrészét teszi ki a súlyos Covid-esetek kórházi gyógyításához szükséges forrásoknak.
A vakcinalottó és a meggyőzésért járó jutalom ezzel szemben nem túl népszerű az emberek körében. Egy ide vonatkozó felmérés is alátámasztja, hogy mindez csupán kevés olyan személyt győzhet meg, aki elutasítja a vakcinát. Szakértők és közgazdászok is kételkednek abban, hogy a lottó hatására valóban több szlovákiai polgár vállalja majd az oltást.
Viszont a realitásérzék hiánya mellett Matovič egész eddigi politikai szereplése arról szól, hogy imádja a cirkuszt, talán naiv módon abban reménykedve, hogy annak zaja elnyomja a tüntetők szavát, a lottós mézesmadzag pedig elégedetté teszi az elégedetleneket és oltáshívőkké az oltást ellenzőket…
(NZS/Felvidék.ma)
