Ahogyan a költő, Pósa Lajos verseiben többször kérte: virággal szórták be édesanyja sírját Nemesradnóton idén szeptember első hétvégéjén is.
1901. szeptember 3-án, százhúsz éve hunyt el a szeretett édesanya, Pósa Antalné Kovács Mária. A költő által szerkesztett Az Én Ujságom gyermeklap hasábjain ilyentájt mindig rá emlékeztek.
Ma is töretlenül idézik fel a törékeny parasztasszony alakját. Idén ez alkalomból Csipka Rozália vezetésével a budapesti Sikerx Kiadó újra megjelentette Pósa Lajos: Édes Anyám című verseskötetét, melyet a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete és a Pósa Lajos Társaság támogatott.
Az „Édes Anyám” könyv nemesradnóti bemutatójának résztvevői (Fotó: Pósa Dénes/Felvidék.ma)
A nemesradnóti könyvbemutató előtt a temetőben, a Rákóczi Szövetség tagjai által ápolt sírhelynél emlékeztek. Fejet hajtottak a szülői szeretet, a gyermeki hűség eszményét megtestesítő mindenki Marcsa nénije emléke előtt.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka felidézte azt a gyászbeszédet, amely Pósa Lajos akkori lelkipásztor gyászistentiszteletén hangzott el azon a helyen.
Mint a gondnok elmondta, a lelkész 120 éve is arra hívta fel a figyelmet, hogy egy 76 éves idős nénit temettek, aki a falusi magányában élt, s a temetésére mégis megtelt a temető.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
„Ha Marcsa néni jellemvonásait vizsgáljuk, akkor két szempontot vehetünk figyelembe. Az egyik a gyermek, a fia szemszögéből; a másik pedig a falu lakosságának a szempontjából. Pósa Lajos annyi verset írt az édesanyjáról, hogy azt egy kötetbe lehetett foglalni. Azt pedig, hogy a faluban milyen híre volt, hogyan tekintettek rá, azt pontosan Pósa Lajos, a lelkész foglalta össze” – mondta Pósa Dénes.
Kifejtette, hogy a lelkész leírja, egy nagyon egyszerű, igénytelen néni volt, aki magányában nem a saját sorsa felől gondolkodott, pedig ha az életútját felidézzük, önsajnálkozó is lehetett volna: árvaságra jutott, sikertelen volt a házassága, elveszítette másik gyermekét…
„Marcsa néni gondja mindig az volt, hogy a fia, aki elkerült a kis faluból a nagyváros forgatagába, hogyan éli meg napjait. Ez a törékeny néni hatalmas szívével mindig arra törekedett, hogy Pósa Lajosnak jól menjen a sorsa. S hogy törékeny volt, mi is láthatjuk, hiszen fennmaradtak róla fényképek” – tette hozzá Pósa Dénes.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Továbbá elmondta, hogy Marcsa néni aggódó szíve akkor nyugodott meg, amikor láthatta, hogy egy jó pályán, boldogságban él, s fia mellett elfogadta annak választottját, Andrássy Lídiát, azt az angyalt, akinek azt mondhatta, hogy édes menyem.
Pósa Dénes szerint, az, hogy Marcsa néniről 120 évvel a halála után is megemlékezünk, annak köszönhető, hogy fia, ha megszenvedte is, de korában híres szerkesztő lett.
„Pósa Lajos a maga halhatatlanságával az édesanyját is halhatatlanná tette. S napjainkban is van szerkesztő itt Radnótban, aki ezt a halhatatlanságot tovább élteti. S nagy áldás, hogy ez a szerkesztő az én feleségem lehet. Ha ez a téma nem lenne mindennapos dolog, amivel foglalkozunk, akkor mint oly sok dolog, könnyen ez is a feledésbe merülhetne” – nyilatkozta Pósa Dénes.
Pósa Antalné Kovács Mária megkoszorúzott sírhantja (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Megható, hogy 2021-ben is úgy tudnak beszélni a költő édesanyjáról, mintha ma is köztünk járna-kelne, s ugyanúgy óvna és intene, mint az 1800-as évek utolsó évtizedeiben tette fiával, a gyermekek lágy szavú költőjével. A fiú, Pósa Lajos Budapestre szakadt szülőjétől, de hűséges maradt a szülőföldjéhez, s örök emléket állított annak verseiben.
Pósa Antalné Kovács Mária emlékét olyan tisztelet övezi, amit bármilyen hazafi is megirigyelhetne.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete 2002-ben emlékezett meg először a helyi temetőben anyák napja alkalmából, s 2003-ban Igo Aladár keze munkáját dicsérő új fejfával jelölte meg a sírhantot. Majd húsz éve minden évben a helyi óvoda és az iskola gyermekeivel elzarándokoltak ide, s Pósa-versikéket szavaltak, s felidézték a költő és édesanyja emlékét.
Idén koszorút helyezett el Csipka Rozália a Sikerx Kiadó nevében, Pósa Judit a Pósa Lajos Társaság nevében. Elhozta a megemlékezés koszorúját Nagybalog és Bátka is. A Csemadok Nagybalogi Alapszervezete nevében Pál Gabriella és Nagy Katalin, a bátkai Új Remény Nyugdíjas Klub nevében Zeithaml Erzsébet koszorúzott. Nemesradnót Község Önkormányzata képviseletében Bari Aladár polgármester, a Csemadok Nemesradnóti Alapszervezete nevében Dobos Ilona és Pozor Edit, a Nemesradnóti Református Egyházközség nevében Pósa Dénes és Kuzma Barnabás, valamint Kuzma László helyezte el a megemlékezés virágait. A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete képviseletében Pósa László és Homoly Krisztina koszorúztak.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
