Az emberről nagyon sokat elárul az, hogy konfliktushelyzetben, indulatosan miként nyilvánul meg. Kivetkőzik emberi mivoltából, vagy képes higgadtan, úriemberként viselkedni. Nos, ha ezt vesszük alapul, akkor a kormány tagjai, vezető politikusaink, parlamenti képviselőink túlnyomó többsége kétségkívül nagyon rossz bizonyítványt állít ki magáról ezen a területen is.
Nem számít újdonságnak, hogy a parlamentben alkalmazott vitastílus finoman szólva is kívánnivalókat hagy maga után.
Legújabban Igor Matovič (aki immár nem csupán az a korábbi renitenskedő mezei képviselő, hanem volt kormányfő és jelenlegi pénzügyminiszter), a korábbi kormányfő, Robert Fico felszólalása közben egy plakátot tartott a kezében,
„gyilkos, aki az utcasarkon erkölcsről prédikál“
felirattal, majd Boris Kollár házelnök maffiózónak titulálta a Smer elnökét. Fico válasza sem váratott sokáig magára, miszerint „jobb maffiózónak lenni, mint plagiátornak“ (amiből nem mellesleg arra következtethetünk, hogy a maffiózóság Szlovákiában immár szalonképesnek számít), mire Kollár, akinek közismerten ugyancsak nem kizárólag a Keresztapa című filmből vannak fogalmai a maffiáról és annak módszereiről, gratulált neki.
Nos, ezekről a kölcsönös vádaskodásokról a rabbiról szóló vicc jut az eszünkbe, akit két, egymással vitatkozó tanítvány kért fel állásfoglalásra. Az első tanítványt végighallgatva a rabbi hosszasan bólogatott, majd azt mondta: „igazad van, fiam”. A másik tanítvány ellenkezett, elmondta a maga igazát, s a rabbi bólogatva azt mondta: „neked is igazad van, fiam”. A rabbi titkára, aki szintén a tanítványa volt, meghökkent, hiszen a rabbi két homlokegyenest ellentmondó igazságot ítélt igaznak. A titkár megjegyzése hosszas gondolkodásba ejtette a rabbit, aki végül azt mondta neki: „neked is igazad van, fiam”.
Sajnos ezek a vádak is megállják a helyüket, bár érdemes elgondolkodni azon, ha azt a bizonyos politikusok megsértéséért járó, erősen vitatható 500 eurós bírságot bevezetik, egy ilyen tanácskozás alatt hányszor 500 euró cserél majd gazdát…
S miközben ilyen és ehhez hasonló, „úriemberekhez méltó“ párbeszédek zajlanak a szlovák parlamentben, a bűnüldöző szerveknél belháború folyik, rendőrök, bírók, ügyészek letartóztatásban, hogy csak a jéghegy csúcsát említsünk, az ország vezetői pedig szánalmas igyekezettel a lakosság jogállamba vetett bizalmának visszaszerzéséről zsolozsmáznak.
Az ember pedig felteszi a kérdést, milyen országban élünk, lehet itt még a bizalom fogalmát bármilyen összefüggésben említeni?
Sajnos nem, és ennél még sajnálatosabb, hogy Szlovákia lakossága mindehhez az évek során szépen hozzászokott, szinte már természetessé vált számára, hogy arra érdemtelenek kormányozzák az országot (már amennyire ezt a káoszt kormányzásnak lehet nevezni) és okoznak olyan gazdasági, erkölcsi károkat, melyeknek a következményeit még a dédunokáink is viselni fogják…
(NZS/Felvidék.ma)
