Amikor az akkor még Igor Matovič vezette kormány hatalomra került, sokan remélték, végre egy jobb korszak köszönt Szlovákiára. Ebből annyi vált valóra, hogy a maffiózók Fico-érára jellemző tündöklése bukásba fordult, ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont, viszont sajnos a Matovič vezette kormány is hamar bizonyította, alkalmatlan az ország vezetésére.
A koalíción belüli állandó marakodás, a járványhelyzet átgondolatlan kezelése, áttekinthetetlen, egymásnak ellentmondó, percről percre változó rendelkezések, valamint nagyfokú hozzá nem értés jellemezték eddigi tevékenységét, amit tovább súlyosbított az a tőlük független körülmény, hogy mindez nagyon komoly válsághelyzetben, tomboló világjárvány és mindennek folyományaként komoly gazdasági bajok mellett történt, s történik most is.
Tagadhatatlan, hogy a járvány közepette a legnagyobb teher az egészségügyre hárul, mely már a járványt megelőző időszakban is sok sebből vérzett. Kegyelemdöfésként előkészületben van a mindenki által bírált egészségügyi reform, melyről a szakmából szinte csak Lengvarský állítja, hogy a kórházak tervezett optimalizálása az egészségügyi ellátás színvonalának emelését szolgálja.
Mert nehéz elképzelni, hogy például a komáromi kórház – ahol annak történetében korábban soha nem tapasztalt fejlesztések valósultak és valósulnak meg – tervezett leminősítése mennyiben szolgálja a régió lakosságának színvonalas egészségügyi ellátását, amiről már sokan kifejtették és ki is fejtik majd a véleményüket a józan ész győzedelmeskedésének reményében.
De ha mindez még nem lenne elég, a kormányfőből időközben pénzügyminiszterré átminősült Matovič (akiről sajnos hihetetlen naivitás volt azt feltételezni, hogy botcsinálta pénzügyminiszterként kevesebb kárt tehet ebben a szerencsétlen országban, mint kormányfőként) vezette tárca rúg még egyet a koronavírus-járvány miatt amúgy is teljesítőképessége határait súroló vergődő egészségügyön. Miközben a vállalkozók, alkalmazottak egyre több egészségügyi járulékot kénytelenek fizetni, kitalálta, hogy az állam ezzel szemben több mint 230 millió euróval fizessen kevesebbet a saját biztosítottai (gyermekek nyugdíjasok, stb.) után.
Ezt a javaslatát magának az egészségügyi miniszternek kellene a legvehemensebben elleneznie, hiszen komoly eszközelvonást, újabb koplalást jelent a reszort számára, ami a szakemberek szerint magát a betegellátást is komolyan veszélyezteti, ennek ellenére a hírek szerint a dandártábornok úr katonás kiállás helyett gyáva megfutamodással, szolgai módon már tudatta is az érintettekkel, kevesebb pénzzel számoljanak.
Történik mindez Szlovákiában, a járvány harmadik hulláma, a betegek számának ütemes gyarapodása mellett. Ha az lenne az indok, ami ilyenkor lenni szokott, hogy üres a kassza, szeretnénk a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, hogy nem kellett volna Covid-lottóra és hasonló ostobaságokra elszórni, ahogyan az állam számára komoly pénzügyi érvágást jelentő sorozatos tömeges tesztelések – melyek értelmét ugyancsak sokan megkérdőjelezik – is feneketlen kútként nyelték az államkassza tartalmát, hogy csak néhányat említsünk. Nem mellesleg mindkét akció a pénzügyminiszter úr nevéhez kötődik, aki nem is oly régen maga ismerte el, hogy nem ért a pénzügyekhez. Nos, ebben sajnos tökéletesen egyetérthetünk vele.
(NZS/Felvidék.ma)
