A Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc és társai hamvait 115 éve hozták haza Törökországból. Ebből az alkalomból rendezett kiállítást a kassai Henszlmann Imre Történeti Társaság a MaJel Központ FiguratiF Galériájában, melyet Kovács Ágnes igazgató nyitott meg, idézve a korabeli beszámolókat: „Nem temetés, hanem igazi diadalmenet volt, a minőben élő fejedelmek nem részesülhetnek, a holtak közül is csak azok, akiknek egykori dicsőségük már eszmeivé finomult.” Hogy Magyarországon pihenjenek, arra csak 13 évig volt mód…
Halász György, a társaság elnöke ismertette a kiállítást, mely a hazahozatal századik évfordulójára készült. A 29 tabló négy csoportba osztható. Az első Rákóczi Ferenc életét mutatja be, száműzetésével egyetemben. A második rész a hamvak felkutatásával, hazahozatalának előkészítésével és az 1903-as kassai ereklyekiállítással foglalkozik, mely a kuruc kor emlékeit állította ki és azt szolgálta, hogy a hamvakat Kassára hozzák. A harmadik rész a hazahozatal történetét ismerteti, kitérve a budapesti, kassai és késmárki eseményekre, illetve a sírbolt kialakítására és a törökországi sírkövek hazaszállítására. Az utolsó, negyedik rész a következő évekbe enged betekintést. A tervezett, de meg nem valósult szoborállításra, Dudits Andor Rákóczi apoteózisát ábrázoló falfestményre (1914-16) és az 1938-ban leleplezett Löffler Béla és Sipos Béla által készített epitáfiumra, melynek szintén hányatott sorsa volt.
Nem volt kétség, hogy Rákóczit Kassán kell eltemetni. Emléke elevenen él minden szabadságszerető ember szívében.
Hamvainak eltávolítására Vladimír Mečiar idejében történt kísérlet. Halász, mint önkormányzati képviselő határozati javaslatot nyújtott be, hogy a történelmi személyiségek hamvait ne lehessen elszállítani és a temető is megfelelő védelemben részesüljön.
Meg kell akadályozni, hogy a templomokba újgazdagok temetkezzenek nagyjaink helyébe.
E sorok írója úgy emlékszik, hogy az 1970-es évek közepe táján is hasonló erőfeszítésre került volna sor, de ez csak mendemonda szintjén került szóba és ellenőrizni nem állt módunkban.
Az itt most ismét kiállított tablók példás nemzetközi együttműködés gyümölcse, szlovákok és magyarok, Budapest és Kassa között.
Szakmailag Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár akkori munkatársa értékelte. Kiemelte, hogy a tárlat korba helyezve árnyalt, sokrétűen közelíti meg témáját. Táplálja a lokálpatriotizmust nemzetiségtől függetlenül és alkalmas az ismeretterjesztésre. Tehát sikeres szakmai értéket képvisel. Ajánlotta, több helyen be kellene mutatni.
Fél folyóméternyi anyag állt rendelkezésre, így természetesen nem állt módjukban a teljes anyagot bemutatni.
Majd beszámolt egy kezdeményezésről, mely mindmáig nem valósult meg. 1994-ben a premontrei templom kriptájába sikerült bejutniuk, ahol borzasztó körülményeket találtak. Itt pihen I. Rákóczi Ferenc, édesanyja Báthory Zsófia és a hatéves Aspremont Jánoska, a fejedelem unokaöccse. Gyermekcsontokat azonban nem találtak. Támogatással elkészítették a koporsókat, hogy megvalósulhasson az újratemetés. 2013-ban sikerült egy csontvázat is összeállítani, mely vélhetőleg I. Rákóczi Ferencé. Mintát is vettek a DNS-összehasonításhoz Rákóczi Zsigmond szerencsi sírjából, de a vizsgálatok még nem fejeződtek be. Majd a mostani apáttal kell megegyezni a továbbiakban.
Arról is szó esett, hogy a 120. évfordulóra ki kellene adni egy kötetben a most kiállított anyagot.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Hetey Ágota főkonzul.
A tárlat, melyet mindenkinek melegen ajánlunk, október 13-ig tekinthető meg hétköznaponként 10-18 óra között.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
