1517. október 31., a reformáció wittenbergi születési pillanata, a vártemplom kapujára kiszögezett lutheri 95 vitatétel nyilvánossá válása óta világméretű elterjedését tapasztalhatjuk a hitújításnak. Luther, Kálvin, Zwingli, s mások tanításai futótűzként terjedtek el Európában. Majd a kolonizáció pozitív hozadékaként Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, Ausztráliában Észak-Amerika után. Idei reformációi kitekintésünkben három világtáj felé fordulunk: először Brazília, majd Afrika és végezetül Távol-Kelet egy-egy országa kerül látószögünkbe. Hogyan is alakult és milyen a jelenlegi helyzete a protestáns, főként evangélikus, református hitiránynak ezeken a tájakon, napkelte és napnyugta népei között?

Brazíliában folyamatos a demográfiai és keresztyén „robbanás”

Az Európa méretű óriás államban a legfrissebb adatok szerint 214 millió ember él. Ez az 1955-ben mért 62,6 millióhoz képest közel 350%-os növekedés. 15 olyan városa van, ahol a népesség meghaladja az 1 milliót. Legsűrűbben lakott városai: Sao Paolo (10,1 millió), Rio de Janeiro (6,1 millió).
A világstatisztikában a Föld 6. legnépesebb országa. Statisztikai szempontból a keresztyénség a legelterjedtebb vallás, a lakosságnak 88,8%-a tartozik ebbe a csoportba. A római katolikusok az összlakosságnak 65,6%-át alkotják, a protestánsok 22,2%-át. Ez jelentős szám, hiszen legalább 44,5% az evangélikus, presbiteriánus/református és pünkösdi, karizmatikus keresztyének részaránya. Elképesztő vallási növekedés ez nem csak számokban, hanem missziós eltökéltségben, a keresztyén gondolkodás és a hit erejében. Ma mintegy 53,7 millió brazil vallja magát valamelyik protestáns felekezet tagjának.

 

A bevándorló protestánsok útja a századok során – protestantismo de imigração

A protestantizmusnak hosszú, összetett története van Brazíliában. A protestantizmus legkorábbi megnyilvánulásai rövid életűek voltak. A francia és holland reformátusok, akik a 16-17. században a katolikus portugálokkal versengtek az újvilágban az elsőségért. A protestantizmus csak 1810 után jelent meg tartósan Brazíliában, amikor a portugál korona szerződéseket írt alá Nagy-Britanniával, s megnyitották a brazil kikötőket a brit kereskedelem előtt. Lehetővé vált a brit anglikánok számára, hogy Brazíliába menjenek, és szabadon gyakorolják hitüket. Az anglikán egyházak megalapítása jelentette a bevándorló protestantizmus, a protestantismo de imigração kezdetét.  Ez három hullámban történt. A tizenkilencedik század során, a brazil birodalom európai bevándorlást támogató politikája által ösztönözve, a német evangélikusok magukkal vitték a hitüket is.

A presbiteriánusok erős befolyása – protestantismo de missão

A bevándorló protestáns közösségek országszerte egyházakat alapítottak, társadalmi befolyásukat viszont korlátozta az a tény, hogy céljuk nem a brazil katolikusok hittérítése volt, hanem saját bevándorló közösségeik vallásának és kultúrájának a megőrzése. Amikor a 20. században csökkent a többségi protestáns országokból érkező bevándorlás, csökkent a bevándorló protestantizmushoz kötődő felekezetek, például a lutheranizmus tagjainak a száma is.  

A protestantizmus egészében véve  kezdett társadalmi erővé válni, ezért kapta a missziós protestantizmus nevet: protestantismo de missão. A történelmi protestáns felekezetekből származó amerikai és brit misszionáriusok – kongregacionalisták, metodisták, presbiteriánusok és baptisták – aktívan evangelizáltak, igyekezve a brazilokat hitre téríteni. A metodisták 1835-ben létrehoztak egy misszionárius projektet, de az első állandó misszionárius tevékenység csak 1855-ben kezdődött, amikor a skót kongregacionalista, Robert Reid Kalley prédikálni kezdett és egyházakat alapított Rio de Janeiróban. 1859-ben a presbiteriánus misszionáriusok (PCUSA) követték ezt a hullámot, és 1876-ban megalapították az első metodista gyülekezetet a brazilok között. Az Egyesült Államokban zajló események szintén felgyorsították az USA protestánsainak munkálkodását Brazíliában.

Egy évszázad hatalmas ugrással: 1%-ról 22%-ra

Az amerikai polgárháború után a háború kimenetelével elégedetlen konföderációs felek úgy döntöttek, hogy kivándorolnak, és olyan új területeket keresnek, amelyik jobban megfelel politikai és társadalmi nézeteiknek. Brazília, ahol még mindig törvényes volt a rabszolgaság, és ahol II. Dom Pedro fehér európaiak és észak-amerikaiak bevándorlását bátorította, kézenfekvő választás volt. Amikor a Konföderáció az 1860-as és 1870-es években kolóniákat alapított São Paulóban és az Amazonas mentén, vallási segítségért fordultak otthoni, amerikai gyülekezeteikhez. Így az 1860-as, 1870-es és 1880-as években a déli presbiteriánusok, a déli metodisták és a déli baptisták elkezdtek misszionáriusokat küldeni Brazíliába. A misszionáriusok gyorsan kiterjesztették evangelizációs tevékenységüket más városokra és államokra, különösen északon és észak-keleten. A Brazil Köztársaság 1889-es kezdetére az összes jelentős protestáns felekezet jelen volt Brazíliában. Számuk azonban továbbra is csekély volt, a teljes brazil lakosság mindössze 1 százalékát képviselték.

Krisztus Gyülekezete – Isten Közössége

A brazil protestánsok száma és befolyása a 20. század első felében kezdett gyorsabban növekedni, részben a protestantizmus harmadik, egyben utolsó hullámának, a pünkösdieknek köszönhetően. 1910-1911-ben Brazíliában megalakult az első két pünkösdi gyülekezet, a Congregação Cristã no Brasil és az Assembléia de Deus. Míg a Congregação Cristã az első évtizedekben nagyrészt Dél-Brazíliára korlátozódott, az Assembléia de Deus gyorsan elterjedt az egész országban.

Az Assembléia de Deus-t két svéd baptista alapította, akik 1911-ben elkezdték evangelizálni a brazilokat, akik közül sokan vándormunkások voltak észak-keletről, az Amazonas gumicsapoló vidékeiről. Amikor az 1910-es években a gumipiac összeomlott, a nagyszámú új pünkösdi megtérő visszatért szülővárosába észak-keleten, és megalapították ottani saját pünkösdi gyülekezeteiket. Ily módon az Assembléia de Deus északról délre terjedt, az észak-kelet pedig egy sajátos növekedési terület lett. A huszadik század elejére Brazíliában a protestantizmus mindhárom típusa – a bevándorló, a misszionárius és a pünkösdi – az ország szinte minden régiójában megvetette a lábát.

Mára valamennyi felekezetnek kiterjedt iskolarendszere van, a protestáns alapelv értelmében: templomhoz építsetek iskolákat. Jelentős bibliakiadást folytatnak, rétegbibliákat, hitépítő irodalmat sok milliós példányban jelentetnek meg évente.

Több felekezet egyetemmel, kórházakkal, nagy és művelt mezőgazdasági vállalkozásokkal, kórházakkal, szociális intézményekkel, rádió és tv adókkal, sportpályákkal rendelkezik. A protestantizmus nem csak jelen van és hatékonyan szolgál Brazíliában, hanem jelentős világmissziót is folytat. Évente több tízezer misszionáriust küldenek ki a világ különböző országába… A kontinensnyi ország keresztyénjeinek – felekezettől függetlenül – sok helyen olvasható és mondott jelszava: Tu és do Senhor Jesus! – Te az Úr Jézusé vagy!

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)