A felkelő nap, a cseresznyevirágok és a tiszteletadás párját ritkító, magas kultúrájának az országában a reformáció világossága sok küzdelem, mártíromság árán, de felkelt, miként az új nap. A távoli és vallásos országban, melynek az államformája ma is a parlamentáris monarchia a császári uralkodóval, mintegy 134 millióan élnek. Ennek 0,4%-át teszik ki a protestánsok.
Egyes becslések szerint félmilliónál valamivel többet számlálnak. De ez a népesség protestáns hitét öntudatosan és áldozatosan vállalta és vállalja. Szinte valamennyi protestáns felekezet megtalálható a szigetországban: baptisták, pünkösdiek, presbiteriánusok, evangélikusok, anglikánok, metodisták, mennoniták, és az Üdvhadsereg.
Két nagy nyugati protestáns ág egyházformáló befolyása
A japán protestantizmus igazából meglehetősen friss és zöldellő hajtás a wittenbergi-genfi protestantizmus 500 évesnél is idősebb fáján. Születésére két nagy nyugati protestáns felekezet volt erős hatással: a brit anglikán és az amerikai egyesült államokbeli presbiteriánus/református irányzat. Érdekes módon mindkettő ugyanabban az esztendőben, 1859-ben indította el szolgálatát.
Két lelkészük, Channing Moore Williams és John Liggins Nagaszakiban kezdte el tevékenységét és az evangéliumi ébredés tanainak hirdetését. 1874-ben már a protestáns ifjúsági mozgalmak is megjelentek. Nemsokára Oszaka, Jokohama, majd Tokió is missziói területükké vált. Az anglikánok kórházat is létesítettek, ami a gyógyítással együtt a hit terjesztésének, Krisztus gyógyító, megváltó szeretetének is hirdetője lett. Williams lelkész lett az első anglikán püspök Japánban, 1866-ban szentelték fel. 1874-ben már egyetemet alapított, Rikkyo Egyetem néven. Ehhez szükséges volt, hogy az 1871-es Meiji-restauráció során a császár szentesítse a vallásszabadságot biztosító törvényt. Addig a japán uralkodók a nyugati befolyással vádolt keresztyénséget tűzzel-vassal irtották a szigetországban.
Presbiteriánus/református missziók – kórház, iskola, igehirdetés japánul
1859. október 18-án érkezett dr. James Curtis Hepburn orvos-misszionárius az Amerikai Presbiteriánus Misszióból feleségével, Klárával Jokohamába. Ott egy használaton kívüli buddhista templomban rendezte be klinikáját. Egy idő múlva be kellett zárnia. A következő években a japán nyelv elsajátításával foglalkozott. Amikor 1863-ban megnyithatta szemklinikáját Jokohamában, nemcsak kényes műtéteket végzett, hanem Jézus Krisztus mentő szeretetének is hirdetője lett – japán nyelven. Megnyitotta második klinikáját, felesége, Klára pedig iskolát indított neves japán személyiségek gyermekeinek. A református orvos-misszionárius volt az első, aki 1867-ben kiadta az általa összeállított japán–angol szótárt. Jelentős szerepe volt a japán nyelv modernizálásában, írásrendszerének egyszerűsítésében. Sőt az úgynevezett romanizálás, a japán szavak latin betűs átírása is jegyzi a nevét. 1863-ban indította a tokiói és jokohamai közös keresztyén egyetem működését.
A Meiji Gakuin Egyetem jelmondata az lett, ami valójában a református hívő orvos személyes hitvallása is volt: MÁSOKÉRT TENNI – ÉLNI 他 者 へ の 貢献, Tasha e no Kōken. Ma ennek a keresztyén egyetemnek 13 ezer hallgatója van. Az egyetem első elnöke is Hepburn volt. Jelentős japán személyiségek, nemzeti köztiszteletben álló írók, költők, művészek tanultak ezen az egyetemen. Például Toson Shimazaki, akit természetlírájáért és pszichológiai hangvételű családregényeiért az első modern írók között tart számon a japán irodalomtörténet.
Japán bibliakiadás és nemzeti protestáns hitvallásalkotás
A múlt század 30-as éveiben alakították meg a Japán Bibliatársulatot, amelynek munkáját jelentős anyagi és szellemi támogatásban részesítette a Skót Református Nemzeti Bibliatársulat, később az Amerikai Bibliatársulat, a Brit és Külföldi Bibliatársulat. A Japán Bibliatársulat elvégezte a teljes Biblia japánra fordítását, 1945 és 1948 között 2 390 000 Bibliát osztottak szét egész Japánban. 1949 és 1951 között meghirdették a jelszót és teljesítették is: 10 millió Bibliát Japánnak. 1880-ban már kiadták az első Újszövetség-fordítást. Ma már a fiataloknak Manga Bibliájuk is van.
Az inkább anglikán hatásokat őriző Krisztus Egyesült Japán Egyháza a protestáns hitvallások mellett (Westminsteri Hitvallás, Heidelbergi Káté, II. Helvét Hitvallás) megalkotta saját hitvallását 1954-ben, amelynek célja az egyház népességének a hitét a történelmi tapasztalatok nyomán, a súlyos II. világháborús veszteségek és az atombombázás után a lelki megújulás irányába serkenteni. 1967-ben kifejezetten a II. világháborúban való részvételért vállalt bűnbánó hangvétellel hozták nyilvánosságra a nehéz korszakot lezáró iratukat.
Az erőteljesebben presbiteriánus/református lelki irányvételt követő másik nagyobb egyháztest a Nippon Kirisuto Kyokai – azaz Krisztus Egyháza Japánban. Ők a másik irányzatnál említett hitvallások mellett, amelyek egyben az egyetemes protestantizmushoz kapcsolják őket lelkileg és teológiailag, még a holland Dordrechti Kánonokat is magukénak vallják, ami a szigorúan református hitelveket és etikai normákat tartalmazza. 1953-ban alkották meg saját nemzeti-református hitvallásukat.
A mai felkelő nap és a fantasztikus udvariasság országában mintegy 7500 protestáns gyülekezet él, szolgál. Több keresztyén tévé, és rádióállomás sugároz egész napos evangéliumi tartalmakat nemzeti nyelven. A vallási törvény értelmében a keresztyén gyülekezetek is adómentességet élveznek az országban. Iskolákat, teológiai szemináriumokat, laikusképző központokat, szociális, jóléti intézményeket tartanak fenn és működtetnek.
Az ősi japán császárváros, Kyoto lelkipásztora – sok lelkésztestvéréhez hasonlóan – német egyetemeken tanulta a szent tudományt, előbb Heidelbergben, majd Bonnban. Hazafelé tartva meglátogatott, akkor a Budapest-Pesterzsébet Szabótelepi Egyházközség lelkipásztora voltam. Ő volt első „egzotikus” vendége a kis gyülekezetnek. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták őt a gyülekezeti tagok a bibliaórán. Kérésükre Kamakura lelkésztestvérem János evangéliumának szívdobbanását írta fel filccel egy nagy papírtáblára:
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3,16).
Mindenki elképedésére és csodálkozására felülről lefele rajzolta az ősi japán betűket: それが神が世界を愛した方法です… Sore ga kami ga sekai o aishita hōhōdesu…
Akkorra tanulta meg gyülekezetünk megérteni azt a szabótelepi szlogent, ami azóta is él sokak szívében: A város peremén is Isten szeretetének centrumában. Japánban is. Ezért amikor a japán lelkész elköszönt tőlünk, ezt adtuk neki ráírva egy Igés lapra útravalóként. Szajonára helyett ennyi volt a válasz: Isten áldjon titeket: Kami no o megumi ga arimasu yō ni -神のお恵みがありますように! Ma is úgy emlékezem rá és hazája protestánsaira, mint akik Isten áldásával végzik hű és istentiszteletben, embertiszteletben igen értékes szolgálatukat: együtt és másokért=Tasha e no Kōken! Ők is, mi is Isten szeretetének centrumában…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
