2021. november 11-én 11.11-kor Rimaszombatban már hagyományosnak mondható gyertyagyújtási akcióra került sor az emlékezés napján, de emlékeztek Nagybalogon is.
1918-ban ezen a napon lépett életbe a fegyvernyugvásról szóló megállapodás, és vette kezdetét a béke időszaka az első világháború után. 2009-től nemzetközi szinten emlékezünk meg november 11-én a hazájukért harcolt hősökre, az ártatlan áldozatokra, valamint a harcok miatt szenvedőkre.
A rimaszombati 4. sz. Hatvani István cserkészcsapat, kapcsolódva a Krajczáros Alapítvány és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség felhívásához, idén is mécsesgyújtó akciót szervezett Rimaszombat Fő terén, délelőtt 11.11-kor, az első világháborús emlékműnél.
Ez alkalomból került sor Nagybalogon Koós Győző hadnagy síremlékének az újraavatására is vasárnap, ahol Pósa Dénes, a Balogvölgyi Tájegységi Értéktár Bizottság tagja, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alelnöke tartott ünnepi beszédet.
Pósa Dénes és Pósa Homoly Erzsébet (CzZ/Felvidék.ma)
Felidézte Koós Győző életútját, aki 1894-ben született Zeherjén. A család innen került Balogra. Édesapja Koós István falusi tanító, testvérbátyja református lelkész volt. Az elemi iskola befejezése után középiskolai tanulmányait 1905-ben Rimaszombatban kezdte meg az Egyesült Protestáns Főgimnáziumban. 1911-től a sárospataki állami tanítóképző intézetnek volt jeles növendéke. Az 1914/15-ös iskolaév elején katonai szolgálatra hívták be, 1915-ben miniszteri rendelet alapján nyert engedéllyel magánvizsgát tett, s tanítói oklevelet szerzett.
Koós Győző, mint negyedéves vonult be. Az északi harctérre került. 1915 májusában tartalékos zászlósnak nevezték ki a 16. honvéd gyalogezrednél, 1916 januárjában hadnaggyá.
Mint Pósa Dénes kifejtette, Koós Győző az ellenség előtt tanúsított vitézi magatartása elismeréséül megkapta az 1. osztályú ezüst vitézségi érmet; a hadi díszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet és a 2. osztályú vaskeresztet.
A volhyniai harcokban 1916 nyarán halt hősi halált egy éjjeli támadásnál, mint egy vadászkülönítmény parancsnoka. A halál oka szuronydöfés volt. Ideiglenesen Cholmban temették el.
Mint megtudtuk, az édesapja, Koós István mindent megmozgatott, hogy fiát hazahozassa. A háború alatt az exhumálást kellett megszerveznie, mintegy 1200 km távolságot maga mögött hagyva engedélyeket intézni. Erőfeszítései sikerrel jártak. Koós Győző hadnagy újratemetése Nagybalogon történt meg 1917 májusában.
Pósa Dénes ünnepi beszédet mond Koós Győző hadnagy felújított síremlékénél (Fotó: HE/Felvidék.ma)
„A hozzáférhető adatokból, dokumentumokból azt láthatjuk, hogy Koós Győző egy céltudatos, bátor ember volt. Édesapja nyomdokain haladva, ő is a pedagógus pályát választotta, a sárospataki állami tanítóintézet növendékévé vált. Negyedikes volt, mikor katonai szolgálatra hívták, de fontos volt számára az iskola elvégzése, a tanítói oklevél megszerzése. Külön engedéllyel tett magánvizsgát, hogy ezt a feltételt teljesítse.
Rövid katonai pályafutása alatt kétszer is előléptették, három ízben kapott kitüntetést vitézi magatartása elismeréséül. Hazája iránt elkötelezett volt. Halála pillanatában is, fiatal kora ellenére mint századparancsnok, csapata élén, szemtől-szemben harcolt az ellenséggel” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Pósa Dénes.
Kiemelte: „Az a tény, hogy többször is megsérült, mégis igyekezett visszatérni bajtársai közé, azt mutatja, hogy nem félt, valószínűleg erős volt az istenhite is. Tanítói vizsgája is ezt bizonyítja, készült a jövőre, készült a pedagógusi pályára, bízott a háború befejezésében, a békében. A sors iróniája, hogy pedagógusi erényeit csak csapattestében tudta kamatoztatni egy rövid ideig.”
Koós Győző fiatal volt, erős és bátor. Céltudatosan készült a pályájára, a nehéz időkben pedig nem hátrált meg, hősiesen példát mutatott mindenki számára. Koós Győző a kitartás, a bátorság, a céltudatosság példaképe lehet számunkra – szögezte le Pósa Dénes.
Koós Győző felújított és megkoszorúzott síremléke Nagybalogon (Fotó: HE/Felvidék.ma)
Mint Pósa Dénes beszédében felidézte, miután a hozzátartozók megöregedtek, s örök gyásszal a szívükben meghaltak, „a szépen ápolt sír elhagyatottá vált, a síremlék ledőlt, földbe süppedt. Talán elolvasták a rajta lévő szöveget az arra járók, talán csak egy-egy madár pihent meg a kidőlt emléken és fütyörészett valamilyen szomorú melódiát. A Csemadok értékkereső és értékmegőrző felhívására egy kis balogvölgyi csapat, melynek mi is tagjai lehettünk, figyelt fel a síremlékre a derékig érő hóban. S ez a csapat nemcsak a síremléket találta meg akkor, hanem a beszéd elején feltett kérdésekre a választ is. Ezzel befejeződött? – hangzott a kérdés. A válasz pedig egyértelmű – nem fejeződött be, a hősök emléke, Koós Győző emléke tovább él. A hagyatéki bizottság által lejegyzett jegyzőkönyv még megvan a pozsonyi katonai levéltárban, a benne leírt hagyatéknak nyoma sincs már, de Koós Győző több mint száz évvel ezelőtti üzenetet hordozó hazatérése tovább él a szívükben, emlékezetünkben. Az üzenet pedig: a hazaszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás.”
A Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének jóvoltából a síremlék megújult, s pompázik régi szomorú méltóságában.
„A síremléket 2019-ben elektronikusan feltöltötték a Csemadok országos adatbázisába, ahol az több más balogi és balogvölgyi emlékkel megtekinthető. A feltöltés után alapszervezetünk szívügyének tartotta a ledőlt síremlék visszaállítását. Ez 2020-ban sikerült is, de a járvány miatt az ünnepélyes koszorúzásra csak most kerülhetett sor. A síremlék eredetileg Koós István református tanító miatt volt fontos számunkra, aki megalapította a kórust Balogon. Csak később derült ki, hogy a tanító fia, Koós Győző magas rangú hadnagy volt, és fiatalon halt meg az 1. világháborúban. Pósa Dénes, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alelnöke kutatásai során érdekes és nagyon értékes információkra bukkant ezzel kapcsolatosan” – nyilatkozta Pál Csaba, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke.
Nagybalogon 27 fiatal férfit hiába vártak a szeretteik haza… Emléküket a református gyülekezet a templomban elhelyezett táblán őrzi, amit 1927-ben Ferencz János kőfaragó készített. Az emléktáblán a következő hősi halottak neve olvasható:
1. Koós Győző hadnagy
2. Szabó Sándor
3. Hojda János
4. Kresnye József
5. Szekeres János b.
6. Fodor István b.
7. Bosnyák János m.
8. Végh Lajos
9. Bencs Gyula
10. Végh Gyula sz.
11. Pál András
12. Elek László m.
13. Fodor András m.
14. Hojda István sz.
15. Kovács Lajos
16. Kovács János
17. Kovács Lajos ispán
18. Kovács Mihály
19. Bencs Pál
20. Csúr József
21. György János
22. Sebestyén András
23. Pecsők János
24. Fodor János ny.
25. Elek Sándor
26. Farkas Károly
27. Balázsik Mihály
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
