A Wittelsbach név magyar fülnek kellemesebben hangzik, mint a Habsburg, még akkor is, ha legfeljebb annyit tud a bajor királyi családról, amennyit a hajdani, Romy Schneider címszereplésével készült négyrészes német filmben láthatott. Az 1950-es években készült romantikus sorozatot időről időre előveszi valamelyik tv-csatorna, így a Wittelsbach név ismerős lehet a fiatalabbaknak is, ha véletlenül történelmi tanulmányaikban nem találkoztak a leghosszabb ideig trónon ülő európai királyi család nevével. Ezért nemcsak értékes látványt, de fontos ismeretterjesztést is nyújt a Nemzeti Múzeum új kiállítása.
A megnyitóra érkezőket két jelmezes szép hölgy és a rájuk szegeződő kamerák látványa fogadta: egyikük az ismert festmény fekete ruhás Erzsébet királynéját jelenítette meg, mellette pedig a magyar udvarhölgyét jelképezte Dancs Annamari, az Operettszínház művésznője, aki néhány perccel később a műsorvezető szerepét töltötte be. A kezdésig a 100 Tagú Cigányzenekar szólistáiból alakult együttes játszott, hiszen köztudott: a királyné nagyon szerette a magyar muzsikát.
Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma
A hangulati elemek ellenére a kiállítás apropóját nem Sisi életének valamelyik fordulója kínálta, hanem, mint L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának köszöntőjéből megtudhattuk, az a tény, hogy
III. Lajos, az utolsó bajor király száz éve Magyarországon hunyt el: a második otthonának tartott Sárváron.
Fotó: nadasdymuzeum.hu
Erre az évfordulóra Tordai-Lejkó Gábor Magyarország müncheni főkonzulja hívta fel a főigazgató figyelmét, s így született meg példás gyorsasággal, négy hónap alatt a kiállítás, amelynek anyagát a Bayerische Nationalmuseumtól a Pannonhalmi Apátságig számos gyűjteménytől kölcsönözték, de egyúttal az MNM saját anyagát is gazdagították a raktárukban meglapuló értékek restaurálásával. L. Simon László legalább két tucat munkatársat sorolt fel név szerint, akiknek köszönetet mondott gyors és szakszerű munkájukért, és természetesen köszönte a Wittelsbach-család és alapítványuk hozzájárulását ahhoz, hogy a kiállítás minél átfogóbb képet adjon a dinasztia legismertebb alakjairól.
Tordai-Lejkó Gábor, Magyarország müncheni főkonzulja köszöntőjében arról szólt, hogy Szent István és Gizella házassága óta az ezeréves magyar-bajor kapcsolatok végigkísérik történelmünket.
A Wittelsbachok 1196-tól 1918-ig regnáltak, így a leghosszabban uralkodó európai dinasztia, amely 2 császárral, 16 királlyal és 37 választófejedelemmel büszkélkedhet. Magyarországnak is volt egy Wittelsbach királya, igaz, csupán két évig.
Ottó az Árpád-házzal való rokonsága révén formált jogot a trónra, hatalmát azonban nem sikerült megszilárdítania. Bajorországba visszatérve sem feledte magyarországi kalandját, és élete végéig viselte a magyar királyi címet. A sárvári Nádasdy-kastély és birtok 1875-ben került Wittelsbach tulajdonba.
Wittelsbach Ottó – vagy „Bajor Ottó” – a Thuróci-krónika ábrázolásán
Az utolsó bajor király: III. Lajos Sárvárt tekintette második otthonának, itt hunyt el 1921. októberében. Az évfordulóról nagyszabású rendezvénnyel emlékeztek meg Münchenben. Egyébként a Nádasdy-kastély lett a család állandó otthona a nácizmus térhódítása után. Népszerűek voltak a környéken, a folyamatosan fejlesztett gazdaság sok embernek adott munkát. Csak 1944 végén, a szovjet előretöréskor kényszerültek elmenekülni Sárvárról. Ma is nagy rokonszenvvel tekintenek Magyarországra, és a 87 éves családfő tökéletesen beszéli nyelvünket – mesélte a főkonzul.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Tordai-Lejkó Gábor, Magyarország müncheni főkonzulja, Dancs Annamari, az Operett Színház művésznője és Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter (Fotó: MNM)
A kiállítást megnyitó Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédét a kiállítás egyik tárgyának említésével kezdte: Erzsébet királyné koronázási
palástjának töredéke, amelynek alapját egy Gizella királyné által adományozott miseruha darabja képezi, tehát két királynéi textil mintegy keretbe foglalja a bajor-magyar kapcsolatok ezer esztendejét. A miniszter a magyar történelem szempontjából két kiemelkedő Wittelsbachról szólt hosszabban: II. Miksa bajor választófejedelemről, aki részt vett 1683-87 között a török ellenes hadjáratokban, és Nándorfehérvár visszafoglalása az ő vezetésével történt. A másik személy – természetesen – Erzsébet királyné, a kiegyezés jelképe. Hogy mit jelentett a magyarság számára, bizonyítja, hogy halálakor példátlan hosszúságú: 30 napos gyászt tartott az ország.
Eduard von Engerth: Ferenc József és Erzsébet koronázása (részlet), 1872. Fotó: Szépművészeti Múzeum (2018)
Fontos, hogy az ezeréves magyar-bajor kapcsolatokat ismerje Európa – mondta a miniszter – mert ha elengedjük a múltat, egymást engedjük el. A Wittelsbachok nem felejtik el, hogy Magyarország jelentette a menedéket a nácizmus idején, és Magyarország sem felejti mit köszönhet a Wittelsbachoknak.
A kiállításon, amelyen a belépőt – természetesen – Sisi egész alakos képe fogadja, közel 100 eredeti műtárgy: festmények, ötvöstárgyak, textilek, porcelánok, fotók láthatók. Először állítják ki az MNM egyik legfontosabb idei vásárlását, az említett koronázási palást töredékét, amelyet a szertartás előtt végzett javításkor tett el emlékbe az egyik szabómester. De látható a palást másik töredéke is a boldog Gizella által adományozott miseruhából, amelynek segítségével a művészettörténészek azonosították az idén előkerült darabot.
A Wittelsbachok 20. századi történetét már fényképek, filmfelvételek is idézik, köztük jó néhány Erzsébet királyné és I. Ferenc József unokája: Auguszta főhercegasszony alakját, aki az ismertetések szerint nem szépségéről, hanem jóságáról volt híres. Jótékonysági akcióiról plakátok láthatók a kiállításon, a Vöröskereszt fővédnöknője volt, és az I. világháború idején – miközben férje: József Ágost főherceg a fronton harcolt – ő önkéntes ápolónőként dolgozott a hátországban. Hivatását rendkívül komolyan vette. Amikor az egyik katona koponyasérülését az orvosok szerint csak platinalemez behelyezésével lehetett megoperálni, a főhercegnő a saját platina ékszereit ajánlotta fel a sebesült életének megmentéséért. Nem csak az ékszerekről tudott lemondani, a család kistapolcsányi kastélyát sebesült katonák szanatóriumának rendezte be.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
