Még alig ocsúdtunk fel a Búcsot és az egész felvidéki közösséget megdöbbentő legutóbbi halálhírből, tegnap reggel egy újabb szomorú hír érkezett, 72. életévét betöltve meghalt Varga Lajos.
Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a közéletet érintő híreket, annak számára ismerősen cseng a név, a búcsi Katona Mihály Alapiskola egykori igazgatójának neve. E portál olvasói pedig az utóbbi időben gyakran megjelent írásairól is ismerhetik nevét.
Legtöbben a számára a legnagyobb kihívást jelentő 1998-as iskolaháború kapcsán ismerték meg őt.
Azonban azt gondolom, hogy Lajos sosem szerette, ha csupán ennek az eseménynek az alapján ítélték meg őt. Hiszen számára a tanítói munkássága mellett az értékeink megőrzése, a bátor kiállás, a jogainkért való küzdelem a legtermészetesebb dolog volt még nyugdíjasként is.
Varga Lajos tanítói pályafutását az 1971/72-es tanévben a perbetei alapiskolában kezdte helyettesítő tanítóként. Főiskolai diplomát a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson szerzett matematika–fizika szakon 1976-ban. Ezután az ógyallai alapiskolában kapott állást, itt 1981-ig tanított. Akkor közelebb került szülőfalujához, két évig Dunamocson oktatott. A búcsi iskolában 1983-tól dolgozott, 1990. március 1-től 2009. június 30-ig az igazgatói posztot töltötte be. Igazgatása alatt az iskola megőrizte, sőt tovább növelte a régióban betöltött előkelő helyét.
A tanításon kívül nagy figyelmet szentelt a szakköri foglalkozásoknak, diákjai jó néhány éven keresztül sikeresen szerepeltek a matematikai és fizikai versenyeken.
Emellett fontosnak tartotta azt is, hogy szakmailag képzett legyen, megfeleljen a mindig új kihívásoknak. A tanítás mellett maga is mindig tanult, számos továbbképzésen vett részt, és ő is szervezett jó párat a kollégái számára. Szakmai tudását, tapasztalatát bárkivel szívesen megosztotta, aki hozzá fordult segítségért.
Aktívan bekapcsolódott szinte a kezdetektől a pedagógusszövetség munkájába is. Ha kellett, nyári egyetemet szervezett, de mindig az elsők közt volt akkor is, amikor a jogainkért kellett harcolni.
Kollégái és tanítványai, valamint a szülők iránt megértő, türelmes, önzetlenül támogató magatartást tanúsított. Az elődök tisztelete, a hagyományok ápolása, a felnövekvő generáció iránti felelősségtudat vezérelte tanítói pályafutását.
Számomra, aki az utódjának számít, nagyon megrázó múlt időben beszélni róla, az emberről, akitől hitet, alázatot, küzdeni akarást és elkötelezettséget kaptam a pedagógusi pályához és az iskolavezetéshez. Lajos elkötelezett volt az elveihez, nehezen viselte el a világ körülötte folyó furcsaságait, ellentmondásait, árulásait.
Idősebb korában elhatalmasodott rajta az igazság keresése, az önmaga és a másokkal szembeni igényesség elvárása. Még ha néha furán is vettük az utóbbi időben leírt gondolatait, ma már tudjuk, hogy azokkal is nevelni akart, minket, utódokat.
Ma, amikor a címlistámban kerestem a neveket, akikkel meg akartam osztani a szomorú hírt, nagyon fájó volt szembesülni, mennyien nincsenek már közöttünk. Lajos már velük együtt figyel ránk fentről, és hátrahagyott felesége, gyermekei, unokái, testvérei mellett őrzi a felvidéki pedagógusok családját is. „Az élet nagy játszmára szemelt ki bennünket!“ Itt köszönöm meg a Sorsnak, hogy kollégáimmal és mindazokkal együtt, akik társai voltunk az embert próbáló időben, egy kicsit részesei lehettünk mi is az ő nagy játszmájának.
Varga Lajos búcsúztatására, temetésére március 9-én 14 órakor kerül sor a búcsi temetőben.
Isten nyugosztalja!
(Győző Andrea/Felvidék.ma)
