Böjte Csaba OFM lelkivezetésével, a Misszió Tours szervezésében május elsején reggel 6 órakor indult Budapestről, a Keleti pályaudvarról az első alkalommal megtartott Munkás Szent József vonatos zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra, amelynek résztvevői a férfiakért imádkoztak.
Böjte Csaba ferences szerzetes áldásával indult el a Keleti pályaudvarról a Munkás Szent József-zarándokvonat, idén első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal, háromszáz utassal.
Budai László, a Misszió Tours vezetője; Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár és Homolya Róbert, a Máv-Start Zrt. elnök-vezérigazgatója (a MÁV-Volán csoport nevében) is rövid beszédet mondott a zarándokvonat melletti peronnál, a Jöjj Szentlélek… kezdetű ének elhangzása után.
„Szívből örülök, hogy a pandémia után ismét zarándokvonat indulhat, amelynek az is az üzenete, hogy Magyarország őrzi, védi keresztény hitét és kultúráját, s amikor háború zajlik a szomszédunkban, ennek a zarándoklatnak a lelki és közösségi ereje mindannyiunk javát szolgálja” – mondta az államtitkár.
„Gyertek hozzám mind, akik elfáradtatok, akik az élet terhét hordozzátok, megerősítelek titeket – mondja az Úr Jézus. A háború, a pandémia idején mindannyian kicsit elbizonytalanodunk, a keresztény ember azonban nem bújik el, nem hátrál meg, Istentől kér segítséget. Szeretnénk ezen a zarándoklaton, Munkás Szent József napján, amely idén az anyák napjára esik, imádkozni, elsősorban a férjekért, a családapákért. Azt gondolom, az anyáknak a legszebb ajándék, áldás a szerető, nagyszerű férj, édesapa, aki segít az anyai hivatást megélni, beteljesíteni. S szeretnénk azért is imádkozni, hogy a háború érjen véget, a béke töltse be mindannyiunk szívét” – hangsúlyozta a zarándoklatot vezető ferences szerzetes.
Azért kelünk útra, zarándokútra együtt, hogy Isten országát építsük, valamint hálát adjunk a most újra választott kormányért, a vasúttársaságért is – zárta az áldás előtti beszédét Csaba testvér.
Budapestről Gödöllőn, Aszódon, Hatvanon át Nagybátonyba érkezett meg a szerelvény, amelyen a zarándokok elmélkedéseket, turisztikai információkat hallhattak, együtt énekeltek, imádkoztak, valamint gyónásukat is elvégezhették az erre kijelölt „csendes fülkében”.
Böjte Csaba OFM végiglátogatta a zarándokszerelvényt, elbeszélgetve az utasokkal.
Nagybátonyból gyalog mentek tovább a zarándokok a hét kilométerre lévő mátraverebély-szentkúti kegyhelyre.
A háromszáz fős menetet Böjte Csaba OFM és Budai László, a Misszió Tours igazgatója vezette.
A menetben nagy számban jelen lévő ajaki híveket Galsi János atya, a település egyik papja is elkísérte a zarándokúton, amelyen rózsafüzér imádsággal és máriás énekeket énekelve vettek részt a hívők, házaspárok, családok, köztük egy várandós édesanya is.
Csaba testvér a gyalogos zarándoklat során négy elmélkedést tartott, Munkás Szent József ünnepéhez és anyák napjához kapcsolódva.
Többek között arról beszélt, hogy a lábmosás nyugodt jézusi gesztusa is azt jelzi, hogy a Mester ura önmagának, és ehhez kapcsolódik a János evangéliumában olvasható főpapi imája (végrendelete) is, amely ismét egy bölcs, mélyen átgondolt elmélkedés:
a halálára készülő Jézus nem borul ki, nem veszekszik. Mi mégis megengedjük magunknak, hogy idegesek legyünk, felkapjuk a vizet, kiabáljunk egymással.
Pedig Jézus azt mondja, mások bármit is tesznek, az nem jogosít fel minket arra, hogy letérjünk a szeretet útjáról.
Tudjuk, az Úr a kereszten ajándékozza Jánosnak, nekünk mennyei édesanyánkat, Máriát. Anyák napján illik is elzarándokolnunk őhozzá, a Boldogságos Szűzanyához, s mi mást is vihetnénk neki, mint a verejtékünket.
Ennek a zarándoklásunknak, köszöntésünknek Szent József is örül, ebben biztos vagyok, hiszen a kettejük közt nagyon mély, tiszta, őszinte, élő kapcsolat volt itt, a földön.
Arra is gondolhatunk, hogy Jézus és Mária együtt virrasztottak a haldokló apa, Szent József mellett – tette hozzá a szerzetes, majd személyes vallomásban mesélt édesanyja haláláról, és húgáról, aki emiatt sokat szenvedett. Csaba testvér akkor azt mondta neki: édesanyánk megtanított minket járni, beszélni, táplálkozni, szeretni, és most megtanított meghalni, elmúlni is. Ez az élet rendje.
Egy másik elmélkedésében arról beszélt a szerzetes, hogy Egyiptomban mindmáig őrzik, sőt az „arab tavasz” előtt fel is újították azt az ősi zarándokutat, amely arra az 1600 kilométer hosszú útvonalra épült, amelyet a kopt keresztények az első századoktól kezdve úgy tartottak számon, mint azon helységek láncolatát, ahol a Szent Család járt Heródes intézkedése elől menekülve, Egyiptomban tartózkodva.
Jó ezt tudni – mondta Böjte Csaba, s arról is beszélt, hogy ottjártakor megtapasztalta, hogy a Szent Családnak ezen a hosszú útján az Úr „nem gondoskodott VIP-szállásról a számukra, nem kaptak aranyszegélyű bankkártyát, vagy telefonszámot, amin, ha bármi gond van, elérhető valaki, aki mindent elintéz”. Egyszerű, sőt nehéz körülmények közt kellett boldogulniuk.
Íme, a zarándoklat egyidős a kereszténységgel – összegezte Böjte Csaba.
A mátraverebély-szentkúti kegyhelyen Orosz Lóránt kegyhelyigazgató fogadta és áldotta meg a Munkás Szent József-zarándoklat résztvevőit, megcsókolva a menet elején vitt zarándokkeresztet.
„Azt kívánom, ez a hagyományteremtő zarándoklat legyen évről évre indító alkalma a nagy zarándoklatoknak itt, a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen” – mondta az áldáshoz kapcsolódó rövid elmélkedésében a kegyhelyigazgató.
A zarándoklat ünnepi szentmiséjének szónoka Csaba testvér volt.
Szentbeszédében úgy fogalmazott, hála Istenek, véget ért a pandémia miatt kialakult „remeteidőszak”, amikor egymástól el voltunk szigetelve, és most úgy tűnik, elindult a „zarándokkorszak”.
Induljunk el egymás felé, a Boldogságos Szűz Anya felé, s a kezét fogva a mi Urunk, Istenünk felé – biztatott. –
Szálljunk magunkba, és vizsgáljuk meg, mennyire sodródtunk el egymástól, mennyire taszítottuk el a másikat magunktól az elmúlt időszakban, és gondoljunk arra, a Jóisten azt szeretné, hogy az ő gyermekei békében, szeretetben éljenek.
Szent József ünnepén azért jöttünk a Boldogságos Szűzanyához, hogy imádkozzunk: a Kárpát-medence minden lánya, asszonya kapjon Szent József-i lelkületű férjet, családapát. József ugyan nem volt vér szerinti apja Jézusnak, de maga Mária mondta, amikor a tizenkét éves Jézus elveszett: Nézd, atyád és én aggódva kerestünk.
A Szent József-i lelkületről szólva három szempontot emelt ki a szerzetes: egyrészt azt, hogy nem indulatból, haragból vagy büszkeségből dönt, hanem hallgat a mennyei Atyára.
Másrészt a családja, a gyermeke mellett áll a nehéz helyzetekben, otthagyva megélhetést, otthont, ismerősöket, barátokat: a családja, a gyermeke az első, mindenekelőtt. „Az utolsó ítéleten nem a diplomád, a házad, az autód fog eléd jönni, hanem a gyermeked, a feleséged, a családod.”
Itt, a földön nincs nagyobb érték mint az emberi lélek, amelyért az Úr Jézus meghalt a kereszten. Ha egy ilyen lelket a kezedbe ad az Isten, becsüld meg – hangsúlyozta a szerzetes.
Harmadrészt azt tanulhatjuk meg Szent Józseftől, hogy vállaljuk az élet nehézségeit, ahogy ő is, például az Egyiptomba való menekülés és ott tartózkodás során. Neki kellett vezetnie a család életét az egyszerű körülmények között. Nem segélyért folyamodik, azt mondva, „ebben a mai világban nem lehet megélni”, hanem dolgozik, egzisztenciát teremt az ő szent Fiának.
„Csodálkozzunk rá, hogy a nagy
Istennek szüksége van Józsefre, Máriára, mindannyiunkra. Közösséget épít.
Most azt látjuk, a háború szétszedi a közösségeket, elvárják, hogy a nemzetek kalákában gyűlölködjenek. Ne hagyjuk, hogy így legyen! A mennyei Atya azt akarja, hogy a gyermekei egy nagy családot alkossanak. Jézus az »első munkanapján« is ezt tette: közösséget formált, társakat gyűjtött maga köré” – emelte ki Csaba testvér.
„A Kárpát-medencét is tündérkertté tehetnénk egymás kezét megfogva, felvidékiek, kárpátaljaiak, ruszinok, románok, szerbek. Merjük hosszan gondolni a közös jövőnket, mert összetartozunk. Egymás torkának esve kő kövön nem maradna itt. Imádkozzunk az áldott békéért,
merjünk a másik emberért áldozatot hozni!
Szent József sem azt mondta az Úrnak: nos, mit adsz azért, hogy én leszek a gyermeked bébiszittere, hanem ő és Mária ajándékot ad azért, mert a Jóisten a gyermeket rájuk bízta (lásd az agg Simeonnal való találkozás utáni evangéliumi jelenetet – a szerk.). Jó volna, ha a szívünkbe égne ez a Szent József-i lelkület.”
Böjte Csaba megemlítette, hogy a mostani Munkás Szent József-zarándoklaton is részt vett egy várandós kismama, aki végigjárta az utat és nem panaszkodott.
Ahogy Mária sem, amikor Erzsébethez látogatott, hosszú utat megtéve, örömöt hozva. „Milyen jó volna, ha mi is megfogalmaznánk saját örömteli Magnificatunkat!
Szent József mindent megtett, hogy a gyermeke felnőjön egészségben. Imádkozzunk azért, hogy itt, a Kárpát-medencében is megszülethessenek a 21. század kisjézusai, a gyermekek, és növekedhessenek bölcsességben, Isten dicsőségére és mindannyiunk örömére” – zárta beszédét a ferences szerzetes.
A nap további részében a zarándokok megtekintették a kegyhely látnivalóit, szentgyónást végezhettek, teljes búcsút nyerhettek.
Délután a Munkás Szent József-zarándoklat résztvevőit buszokkal szállították a nagybátonyi vasútállomásra, ahonnan Budapestre indult vissza a zarándokvonat. A hazaúton folytatódtak a közös imák, éneklések, elmélkedések.
Körössy László, Magyar Kurír/Felvidék.ma
Fotó: Merényi Zita
