Sokféle téma, képzőművészeti műfaj, technika közül kellett kiválogatni azt a kiállítási anyagot, amellyel a Magyarság Háza 4 földrész 16 országában alkotó 37 magyar művész munkáit kívánja bemutatni egy világ körüli turné állomásain, jelenleg a pesti Duna-part jellegzetes épületében: a Bálnában.
A Magyar | Művész | Világ című kiállítás anyagát bemutató terem már a megnyitó előtt jócskán megtelt, a „zsúfolásig” jelző csak addig maradhatott el, amíg a kinti kánikulából újonnan érkezők lehorgonyoztak a frissítőket kínáló pultoknál, vagy keresgélték ismerőseiket az előtérben pohárral álldogálók között.
A megnyitó pillanatára már valóban csupán annyi hely maradt a teremben, amelyen a székelyruhás Buenos Aires-i Regős Táncegyüttes tagjai, Mihályfy Kinga és Bonapartian Eduardo a budapesti Pertis Katica és barátai zenéjére azonnal megteremtették az egész bemutatót végigkísérő hangulatot.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte a vendégeket, kiemelten üdvözölve a 37 kiállító közül azt a 22 művészt, aki el tudta fogadni a meghívást az intézmény alapításának egyik nagyszabású jubileumi eseményére.
A Magyarság Háza 2021-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumot kulturális fesztivál, az intézmény történetét bemutató kiállítás és képeskönyv tette emlékezetessé, valamint ez a tárlat a magyar diaszpóra képzőművészeinek válogatott alkotásaiból. Közel negyven művész egy-egy munkáját láthatja majd a közönség Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában és Európában. A világ körüli turné első állomása az ausztriai Innsbruck volt, azután a délvidéki Topolya, majd az erdélyi Székelyudvarhely és a szilágysági Szatmárnémeti következett, június közepétől pedig több mint egy hónapon át a budapesti Bálnában találkozhatnak az igényes művészet kedvelői a Magyar | Művész | Világ címet viselő exkluzív, a maga nemében egyedülálló gyűjteménnyel.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár megnyitó beszédében elmondta, hogy amikor az Orbán-kormány 2010 nyarán döntött a nemzeti összetartozás napjáról, sokan kételkedtek abban, hogy jó ötlet-e a trianoni diktátum évfordulójának gyásznapjával összekötni. Azóta bebizonyosodott, hogy igen jó ötlet volt, mert azóta nemcsak a gyászra, és a nemzet veszteségeire gondolunk, hanem a sikerekre is. Elveszett háborúk és levert forradalmak mellett évszázadok sikereire is és főként az elmúlt 12 évben megszületett eredményekre.
2000-ben a polgári kormány millenniumi zászlókat adományozott településeknek, történelmi egyházaknak, régióknak. A zászlóknak csak az egyik oldaluk volt kihímezve, mert a másikat – hallottuk Orbán Viktor miniszterelnöktől – majd a történelem fogja kihímezni.
Úgy gondolom, folytatta az államtitkár, hogy 2010 óta is sok kerülhet a zászlókra, hiszen az a nemzeti összetartozás, amiről akkor beszéltünk, mára kézzelfogható valósággá, átélhető élménnyé is vált. 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánítottuk, de a járvány miatt a rendezvények többségét nem tudtuk megtartani, ezért – bár az ideit a cselekvő nemzet évének nevezzük, az összetartozásé is a 2022. esztendő, mert mindazokat a rendezvényeket, amelyek elmaradtak, be tudtuk pótolni, s olyan közös eredményeink születtek már idén, amelyre méltán lehetünk büszkék. Megköszönöm a diaszpóra magyarságának is, hogy kiálltak mellettünk, és támogattak bennünket abban a nemzetépítő munkában, amit eddig végeztünk, és reményeink szerint a következő években is fogunk végezni.
A Magyarság Háza 10. évfordulóját sem sikerült a járvány miatt megünnepelni, most tesszük, megköszönve munkáját, hogy ilyen kiállításokat tudunk világszerte rendezni arról, ami bennünket, magyarokat összeköt: közös történelmünk, közös származásunk, közös kultúránk, hagyományaink, művészetünk.
Ezen a kiállításon is a nemzeti összetartozás jelenik meg. A magyarság – ahogy mondani szokták – vállalás kérdése is, nem csak származásé. A diaszpórában ott vannak a harmadik, negyedik nemzedék tagjai, akiknek felmenői között más nemzetek képviselői is vannak, mégis kitartanak a magyarság mellett, mert büszkék a hozott örökségre, amely bennünket összeköt.
Mintegy igazolva Potápi Árpád János szavait az Argentínából jött táncosok és a budapesti zenészek a Kárpát-medencei tájegységek népművészetének szinte keresztmetszetét adták nemcsak produkciójukkal, hanem a táncosok többször váltott népviseletével is. Egyébként Mihályfy Kinga nemcsak nagyszerű néptáncosként mutatkozott be a közönségnek, de festőként is.
A festményt, grafikát, szobrot, gobelint, fotót egyaránt megmutató kiállítás kurátora, Bedi Kata esztéta röviden beszélt a könnyűnek nem mondható válogatás szempontjairól, amelynek eredményét nemcsak a tárlat falain tekinthették meg a vendégek, hanem egy tíznyelvű, a kiállított művek fotóját és az alkotók rövid életrajzát is tartalmazó album formájában is, amit ajándékként kaptak a Magyarság Házától.
Az életrajzokból megállapítható, hogy a művészek közül 18 született a trianoni határokon belül, 12-en a határokon túl, és 7-en már a diaszpórában láttak napvilágot. A Felvidékről kivándorolt, vagy gyermekként szüleivel kikerültek közül Rajec Molnár Erzsébet az Egyesült Államokban, Göttli Adrien, valamint Castell Stella Kanadában él, Lőrincz Zsuzsa pedig Csehországban. A művészek mostani lakóhelye szerinti országok között Kanada neve fordul elő legtöbbször, azt követi Argentína.
A kiállítás 2022. 06. 16. – 2022. 07. 30. között a Bálnában (Budapest, Fővám tér 11-12.) látogatható. A belépés díjtalan.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
