Hétköznapi életünk egyik meghatározó része diákként, szülőként és pedagógusként egyaránt a nyári szünet, amely már javában tart, hasznos eltöltése pedig komoly kihívás a családok számára.
A Dunamocsi Alapiskolában a tábor megszervezésének gondolata már nem új, mivel 2018 óta évente megrendezik a gyerekek nyári táborát, az iskola udvara egy hétre grunddá alakul át. Táborozni annyi, mint – játékban, játékkal pedagógiai impulzusokat adni és kapni, kilépni a hétköznapok valóságából, és létrehozni egy közös új valóságot, melynek az ideje véges –, rövid idő alatt közösséget hozni létre, majd formálni, és eljuttatni a közös alkotás élményéig.
A hétfői gyülekező, ismerkedés, bemutatkozás után került sor a mesefeldolgozásra, ebéd után hagyományőrző játékokra, majd Szayka Róbert kempobemutatójára.
Kedden is mesefeldolgozási játékokkal kezdődött a nap, majd felelevenítésre kerültek a régi idők játékai a szabadban. Délután kézműves és hagyományőrző foglalkozásokat tartottak az iskola pedagógusai.
Szerdán egész napos kirándulás keretében a táborlakók ellátogattak a szentendrei skanzenbe, amely évente több ezer érdeklődőt csalogat a városba. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a 18-20. század népi építészetét, gazdálkodását és életmódját ismertette meg a tanulókkal. A parasztporták bemutatják egy-egy tájegység hagyományait, jellegzetességeit.
A táborozók különböző foglalkozásokon vettek rész, majd sétát tettek a városban, amely valódi turistaparadicsom.
Az ottani fesztiválok és kulturális programok sokszínűsége egyértelműen meggyőz arról, hogy a városban egy, vagy akár több napot is tartalmasan eltölthetünk.
Kedvelt pontja a múzeumnak a Játékudvar, amely szabadtéri játékokkal várja a látogatókat. Mocsárjáró, célbadobók, gólyaláb, táblás és ügyességi játékok közül lehet válogatni. A skanzenbeli Mesekert játszótéren olyan magyar népmesék elevenednek meg, mint A kis gömböc, Az iregi kakasok, Az igazmondó Góbé vagy A kismalac és a farkasok. A játékok között szerepel A kis gömböc szereplőit mozgató hinta, halas csúszda, lendkerekes körhinta, kakasos mászóoszlop, kismalacot táncoltató mókuskerék. A mesék nemcsak a játékszereken élhetők át újra és újra, hanem a helyszínen is olvashatóak egytől egyig – így azok a szülők és gyerekek is ismerősként üdvözölhetik a színes figurákat, akik itt találkoznak először az adott népmesével.
A napközis tábor negyedik napja ismét a régi idők játékaival vette kezdetét, majd kerékpártúra következett a szomszédos Karvára, ahol megtekintették a 16 méter magas kilátót, majd a Dunában megmártóztak a rekkenő kánikula enyhítésére.
Ebéd után a Czafrangó Szilvia Magán Művészeti Alapiskola pedagógusainak kézműves foglalkozása következett Bukai Melindával, valamint játékos táncóra Bernát Tóth Enikővel.
A tábor zárasaként a gyerekek az esti előadás próbáját gyakorolták, mert pénteken este egy színházi előadásra került sor, melyen bemutatták a tábor résztvevői, mivel foglalkoztak a hét folyamán. Az előadáson a szülők is meggyőződtek arról, hogy a csemetéiknek az eltelt héten mennyire sikerült kamatoztatniuk kreativitásukat számos művészeti és játékos személyiségfejlesztő foglalkozás során.
Az idei napközis tábort így értékelte az alapiskola igazgatónője, Banai Tót Enikő: „Idén a játék volt a fő témakör, mely örök élményforrás, gyönyörű! Táborunkban remélhetően sikerült a gyerekeknek levezetni a tanév hosszú, üléssel töltött napjait. Egy tábor elindíthat, kinyithat, pályára állíthat tehetségeket, az együtt átélt élmények meghatározóak lehetnek valamennyi résztvevőnek nemcsak egyénileg, de a közösségi lét szempontjából is. Osztályközösségek, színjátszó csoportok erősödhetnek meg az együtt töltött időben, barátságok alakulhatnak ki, melyek egy életre vagy legalább évekre meghatározóvá váltak. Egyénileg is kaphattak annyi megerősítést a tábor ideje alatt a részt vevő gyermekek, hogy megerősödve, célokat találva lássanak neki az új tanévnek. Nagy öröm volt számunkra, hogy minden gyermek családja megtekintette a záróelőadásunkat, mely összefoglaló volt az egész héten történtekről. Köszönet Orosz Elődnek, hogy ismét támogatott minket ízletes dinnyékkel, a Helen panzió kollektívájának pedig a finom ebédekért”.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
