Ez volt a jelmondata volt annak a nagyszerű asszonynak, aki 140 évvel ezelőtt megírta a korában is és ma is legirredentábbnak tartott verset, a Magyar Hiszekegyet. „A Magyar Hiszekegy születése” volt a címe annak a rendezvénynek, melyet az Esztergomi Laskai Osvát Antikváriumban rendeztek szeptember 18-án az ARS SACRA rendezvénysorozat keretében.
Az eredeti terv szerint Szanyi Mária előadását Prokopp Mária professzor vezette volna fel, de betegség miatt másképp alakult a program, egyikük sem tudott jelen lenni. A Bódva-menti Jánok községből Bankóné Tóth Ibolya tartotta meg az előadást az 1881-ben született vers költőjének életéről, közismert nevén Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna asszonyról.
Szeréna karrierjét az 1920-ban meghirdetett irredenta ima- és jelmondatpályázat indította el, amelyet az akkori Védőligák Szövetsége kezdeményezett.
Az imapályázatot Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna nyerte meg, háromsoros imájával, az új magyar Hiszekeggyel: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.”
Trianon után ez „nemzeti ima” volt iskolában, iskolai füzetekben, sőt énekben is. Szerzője főleg a radikális jobboldali körökben lett elismert költőnő.
A Gömör vármegyei nemesi családból származó Szeréna közéleti szerepe már ifjú korában elkezdődött. Sziklay Szeréna a Rozsnyói Leánynevelő Intézet növendéke volt.
Az első világháború után a család Budapestre költözött. Férje, Papp-Váry Elemér az első világháborúban is részt vett, s egy időben a Ludovika parancsnoka is volt. Szeréna „háborús visszhangok” címmel verseskötetet szentelt a világháború eseményeinek, emlékének.
A Horthy-korszakban tizenöt szakaszos verssé bővítette, mely „Hitvallás”címen jelent meg. Művét Szabados Béla zenésítette meg.
A mélyen vallásos költőnő fiatalon, 1923-ban halt meg. Halála után a nemzet halottjának nyilvánították. Megsiratta minden magyar. Ravatalánál, melyet óriási tömeg vett körül, Raffay Sándor evangélikus püspök mondott búcsúbeszédet. Sírjánál elénekelték az ő Hiszekegyét. 1920-ban került kiadásra Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna Mikor Vihar Dühöng című második verseskötete. Rákosi Jenő írt hozzá előszót, melynek zárószavai a következők voltak:
„A legszerényebb asszony, leglelkesebb leánya e hazának, énekel e könyvben bánatot, reményt és vigasztalást az elbúsult, vérző magyarnak.”
A Bódva menti ismert kultúrrendezvények szervezője, Bankóné Tóth Ibolya elmesélte, hogyan fedezték fel a költőnő születésének helyét, s mily kutatások alapján indították el az emlékünnepségeket az összetartozás évében. A szeretet és összetartozás jegyében zajlottak a megemlékezések, ökumenikus istentiszteletekkel, Jánokon, Péderen, Szádalmáson, ahol a még élő leszármazottak is megjelentek.
Ibolya asszony bemutatta az 500 lelket számláló, ma már vegyes lakosságú falut, ahol büszkén őrzik a költőnő emlékét, sőt, a sírhelyét is gondozzák azóta is.
S hogy mindezen események egy magyar közösséget is erősítenek, erre több példát is elmondott, a kisdiákok közös versmondását (köztük a szlovák iskolába járókét is), akik együtt szavalták Sziklay Szeréna verseit, csakúgy, mint az igen gazdag repertoárral működő népdalkörök közreműködését a megemlékezéseken.
Jánok község Hatvan településsel egy közös Interreg támogatást megnyerve egy emlékkiállítást is létrehozott, mely ma is járja a Felvidék tájait, s ezen az esztergomi megemlékezésen is megtekinthető volt.
Mindehhez az előadó, Tóth Ibolya elhozta Bódva mentéről a jánoki szőtteseket is bemutatásra.
A rendezvény közreműködője volt Pálmai Árpád egyházzenész, aki a legszebb imáink közül énekelte és énekeltette az: Isten hazánkért, Magyarország az én hazám, az ősi magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánkat és természetesen a megzenésített Magyar Hiszekegyet, melyet együtt énekelt a megjelent közönséggel.
A rendezvényen Esztergomban is ott voltak Budapestről a költőnő leszármazottai, akik hálával köszönték meg mind az esztergomi szervezést, mind a jánokiak közreműködését. Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremléke a Kerepesi temetőben áll.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
