A Magyar Kollégium tizenkilencedik alkalommal szervezte meg a Civil Akadémiát Budapesten. A CA huszonkét évvel ezelőtt kezdte el a mai formában is létező önálló életét, a Magyar Művelődési Intézet egyik vezető egyénisége, Halász Péter és kollégája, Romhányi András jóvoltából.
Célja volt, hogy a Kárpát-medencében élő és működő legtevékenyebb civil szervezetek vezetői évente egy alkalommal találkozzanak valamely ország területén, kölcsönösen megismerjék egymás életét, problémáit, s ötleteket merítve tudják hasznosítani a tapasztalatokat.
A huszonkét év alatt (előtte Budapesten több alkalommal) körbejárták mindazon Magyarországot körülvevő területeket, ahová a magyarokat elzárták az anyaországtól, s idegen területhez csatolták, s a mai napig kisebbségi sorsban élnek, és létszámuk minden államban csökken.
A huszonkét évből mindössze az elmúlt két év maradt ki az ismert problémák miatt. Tizenkilenc év alatt sok minden változott a civil világban, de szinte csodálatos módon többségben ugyanazon emberek még most is ott vannak az egyes régiók, vagy városi közösségek élén, s az egyre nehezedő körülmények ellenére is teszik a dolgukat – kisebbségi egyesületek, szövetségek keretén belül, a legtöbb esetben központi támogatás nélkül.
Civil Akadémia Budapesten (Fotó: Romhányi András)
Munkájukat kis mértékben néhol helyi, de leginkább anyaországi támogatással tudják folytatni. Romhányi András, aki a Magyar Kollégium elnökeként szintén pályázati forrásokból szervezi évente a találkozót, szinte egy nagy Kárpát-medencei családdá kovácsolta e közösséget, amelynek vezetői egész év folyamán – levelezéssel – számot adnak tevékenységükről. Az évben a Budapesthez tartozó Wekerle-telep volt két nap és egy este a találkozás központja.
Az igen gazdag programban megismerkedtek Wekerle városrész kultúrájával, a Wekerlei Társaskör igen gazdag önkéntes közösségi életével, melyből sokat merítettek a látogatók.
Egy délutáni lovaskocsis körúton ismerkedett a tizenöt tagú csoport a tizenegyezer lakosú település építészeti remekműveivel, melyek Kós Károly hagyatékát őrzik. A legértékesebb tapasztalata az volt a látogatásnak, hogy megismerhették egy kisvárosi élet közösségi összetartását, önkéntes civil profilját, a „Wekerlei Önkéntes”-t. Jelszavuk: Adni jobb, mint kapni.
Az esti beszélgetések egyik legmaradandóbb élményei az évi találkozásoknak, melyek célja a „mit tettünk és hogyan tovább” megvitatása.
A második napon a fő program egy nagyon értékes része volt a Magyar Művészeti Akadémia székházában a Magyar Művelődési Társaság szervezésében megrendezett Jankovics Marcell-emlékkonferencia, melyet a magyar nemzet kiemelkedő egyéniségének születése napján, halálának első évfordulója alkalmából szerveztek meg. A konferenciáról szóló írás itt jelent meg.
A konferencia előadói között volt Méry Gábor hazai fotóművészünk, könyvkiadó-tulajdonos, aki szoros kapcsolat fűzött Jankovics Marcellhez.
Civil Akadémia Budapesten. (Fotó: Romhányi András)
A Civil Akadémia csoportja ellátogatott a budapesti Civil Rádió stúdiójába is, ahol civil vezetőkkel is találkoztak. A parlamentben megtekintették a Szent Koronát, a koronázási ékszereket. Voltak közöttük, akiknek első alkalommal sikerült eljutniuk a parlamentbe. Majd a program befejező része a Magyar Nemzeti Múzeumban a koronázási palást megtekintése volt.
Valamennyi tagnak egy régi vágya volt, hogy az anyaországban a nemzeti feltöltődés jegyében találkozzanak a Horvátországból, Szlovéniából, Erdélyország különböző tájegységeiből, a Vajdaságból, Morvaberényből (Brünn), és Felvidékről érkező ismert magyar civil vezetők.
Újra nem lehettek köztük a Kárpátalján, a Bosznia-Hercegovinában élő magyarok képviselői, akik otthon még teszik a dolgukat, de már a nagy utat nem tudták vállalni.
Az egyik esti beszélgetésen megemlékeztek a közelmúltban elhunyt vajdasági Krizsán Vilmosról, aki ismert egyénisége volt a Kárpát- medence nagycsaládos szövetségeinek, s gyakran megfordult a Felvidéken is barátainál és hivatalos rendezvényeken is.
Az esti értékelés és a találkozó tapasztalatainak összegzése során újra bebizonyosodott, hogy csakis az önkéntes civil munka tartósítja a közösségi életet, mely a boldogulás egyedüli záloga.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
