Megszoktuk, sőt, bizonyos esetekben meg is értjük, hogy vannak történelmünknek olyan eseményei, amelyek más-más érzéseket vagy emlékeket ébresztenek a társadalom egyes rétegeiben, csoportjaiban. De vannak a közös múltnak olyan pillanatai is, amelyek megítélése egységbe kellene, hogy kovácsolja a nemzetet: ilyen 1849. október 6., gróf Batthyány Lajos miniszterelnök pesti kivégzése és a 13 tábornok aradi mártírhalála a nemzet gyásza 173 éve.
Akkor is az volt, amikor nem lehetett nyilvánosan, közösségben megemlékezni róluk. Már jó ideje lehetne, de még a nemzeti kegyelet sem alkalom arra, hogy közösen tegyük le virágainkat, mécseseinket.
Batthyány Lajos szobránál a róla elnevezett téren már ott feküdt a talapzathoz támasztva a Budavári Önkormányzat koszorúja, amikorra a Budai Polgári Közösség és a Budavári Fidesz közös megemlékezésre hívta a kerület polgárait. Mintegy félszázan jöttek el. „Ötven huszár volt akkor a szabadság…” – jut a tudósító eszébe Illyés Gyula verse, az Ozorai példa, valahányszor méltatlanul kevesen tisztelnek meg jelenlétükkel egy 1848-49-re emlékező ünnepséget.
Pedig itt mintegy 4-500 méter sugarú félkörön belül négy iskola is található. Legalább egyikből elhozhatták volna a tanárok diákjaikat. Remélhetőleg az iskola falain belül nem mulasztottak el megemlékezni az aradi vértanúkról és a mártír miniszterelnökről. Bízom benne, hiszen e kerület polgáraként tudom, milyen jó nevű intézmények diákjait és tanárait hiányoltam. Talán csak „politikailag semlegesek” akartak maradni, nem úgy, mint az előző napi tüntetés résztvevői, akiket nem zavart az ellenzéki pártok képviselőinek jelenléte.
Már gróf Batthyány Lajos szobrának avatása 2008-ban sem zajlott közösen.
Az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kordon mögött avatta, ahová csak az állami protokollhoz tartozók léphettek. A budai nép csak a tér túloldaláról követhette az eseményt. A most jelenlévők közül ketten voltak tanúi annak a méltatlan szoboravatásnak.
Ezúttal a hely volt méltatlan bármiféle ünnepséghez, ugyanis a térről induló autóbuszok végállomását pontosan a Batthyány-szobor elé, két méterre a Szent Anna-templom bejáratától helyezte a fővárosi vagy a kerületi önkormányzat döntése. Jó lenne, ha csak ideiglenesen, amíg a tér már jó ideje tartó rekonstrukciója befejeződik.
Az ünnepi beszédet Böröcz László miniszteri biztos, a Budavári Fidesz elnöke mondta.
Ükapáink, szépapáink 173 évvel ezelőtti, a magyar szabadságért hozott véráldozatától 1956-on át vont rövid ívet napjainkig, amikor nem vérre, hanem észre, okosságra van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a magyar kultúrát, és továbbadjuk gyerekeinknek, unokáinknak. Nemcsak a külföldet kell meggyőzni Magyarország érdekeiről, hanem itthon is mindent megtenni azért, hogy a polgári jövő és értékek mindig a nemzet többségének támogatását élvezzék.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
