Ifj. Lomnici Zoltán (k) alkotmányjogász, a CÖF-CÖKA szóvivője. MTI/Kovács Attila

Szijjártó Péter külügyminiszter és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, valamint a Regőczi Alapítvány mellett idén ifj. Lomnici Zoltán vehette át a Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány Szellemi honvédő díját. Ennek apropóján kérdeztük a CÖF-CÖKA szóvivőjét szellemi honvédelemről, civil életről, nemzeti-konzervatív-keresztény politika létjogosultságáról az alapvető értékeitől egyre távolabbra sodródó Európában…

A Szellemi Honvédő díj átadása előtt bemutatták a CÖF-CÖKA 2009-es alapítása óta folytatott tevékenységét összefoglaló, közel 250 oldalas könyvet. Ha mindössze néhány mondatban kellene összefoglalnia a CÖF elmúlt 10-13 évét, mit emelne ki, melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek, a legfelemelőbb pillanatai a szervezetnek?

Németh Miklós Attila, a könyv szerkesztője rámutatott a kötet sajtótájékoztatóján, hogy az Összefogtunk című könyv 244 oldalon keresztül, 15 szerző közreműködésével, mintegy száz fényképpel mutatja be a CÖF–CÖKA 2009-es alapítása óta folytatott tevékenységét. Ahogy Csizmadia László a szervezet elnöke szokott fogalmazni, ebben az évben a Hősök terén volt a Civil Összefogás Fórum ősbemutatója, Virágvasárnapon. Azóta számos fontos ügyben hallattuk hangunkat, az alapítók közül a néhai Bencze Izabella és Schulek Ágoston mellett fontosnak tartom kiemelni Fricz Tamás közéleti és közpolitikai tevékenységét is.

És melyek voltak a mélypontok? Így kívülről kétségkívül Tordai Bencének, a Párbeszéd képviselőjének a civiltörvény 2018-as módosításakor nyújtott parlamenti alakítása tűnik meghaladhatatlan szellemi mélységnek. De milyen valódi kihívásokkal, nehézségekkel kellett szembenézniük az elmúlt évek során? 

A nemzeti civilek számára a baloldal aligha tud újat mutatni, de kétségtelen tény, hogy az említett eset is a szomorú kivételek közé tartozott, sokan megütközve figyelték az akkori eseményeket is. Az igazi kihívás ugyanakkor ilyen helyzetben is a higgadtság megőrzése, az események tárgyilagos elemzése. Ebben Elnök Úr felelősségérzetére méltán lehet építeni, mindenkor tudja, hogy mikor és milyen eszközzel kell reagálni egy-egy kihívásra. A békemenetet például találóan nehéztüzérségnek tartja, és ennek megfelelően indul útjára időről időre és akkor persze nagyot szól.

Ha már a civiltörvény szóba került: milyen állapotban van ma Magyarországon a civil társadalom, a civil szerveződés és élet?

Fricz Tamás mára már legendássá vált, a 2010 előtti viszonyokat tükröző jelmondata a következmények nélküli ország tovább él. Tovább él a balliberális politikai oldal belső viszonyait és a balliberális kötődésű – elsősorban külföldről pénzelt – civilek, vagy inkább álcivilek vonatkozásában. Ami állandó, az a külföldi érdekek kiszolgálása, az ország identitásának és szuverenitásának kiárusítása és például a külhoni magyarokkal szembeni érzéketlenség, sőt bizonyos helyzetekben az ellenük történő uszítás. 2004. december 5-e nem csupán a baloldali liberális politikusok, de az ehhez az oldalhoz kötődő civilek szégyene is.

A díjátadón úgy fogalmazott, hogy a Civil Összefogás Fórumban végzett 10 éves munkája során családot, szakmai hátteret és elismerést kapott. Mit jelent ez? 

A CÖF-CÖKA valóban egy nagy, összetartó család. És itt jegyezném meg, hogy nem csupán a fővárosban vagyunk jelen, sőt… A vidék magyarsága és az elcsatolt területeken élő testvéreink közül is sokan a szűkebb értelemben vett családhoz tartoznak. Utóbbi összefogásában is oroszlánrész jut Heizler Norbertnek, a CÖF-CÖKA országos koordinátorának, aki a CÖF Klubok életét is aktívan és hatékonyan szervezi. 

Az idei év áprilisában ismét megnyugtató győzelmet tudott aratni Magyarországon a 2010 óta kormányzó pártszövetség. Azóta azonban mintha fejére állt volna a világ: ha nem volt elég a koronavírus-járvány, amivel sikerült megbirkózni, most itt az orosz-ukrán háború, s annak minden következménye, különösen, ami az öngyilkos uniós reakciókat illeti. Ehhez jön a külföldről pénzelt, a magyar érdekek ellen rendre fellépő ellenzék, a pedagógusok sztrájkja, legutóbb pedig a benzin-pánik, valamint a magyar banki betétekre vonatkozó elbizonytalanító nyilatkozatok. Jól körvonalazható tehát a rajtunk kívül álló okokból kitört válságokon túl egy jól kitalált és összehangolt hadjárat Magyarország ellen. Véleménye szerint meddig és hogyan bírja állni a kormány és az ország a sarat?

Álláspontunk töretlen abban a tekintetben, hogy bízunk a nemzeti ügyek kormányában. És bár ez a politika terrénuma, azt gondoljuk, hogy a Miniszterelnök Úr személye garancia a válságkezelésre és a kilábalásra. Ehhez képest azt látjuk, hogy a baloldal folyamatosan nemzetellenes politikát folytat és a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulásokon túl például a Jobbik befogadásával azonosulnak a homofóbia, a rasszizmus és az antiszemitizmus ordas eszméivel is. Ilyen értelemben nincs helyük a kormánykerék közelében, sem itthon, sem az Unióban.

Szellemi Honvédő díj – a nemzet javára végzett munka elismerése

Ön szerint van élet az Unión kívül, vagy ennek még felvetése is eretnek gondolat? Csak mert ha minden, nekünk járó EU-s forrást megvonnak, lényegében az ország nettó befizetővé válik, cserébe pedig azt is megmondják neki, milyen színű gatyát hordjon… Hol van ennek a vége?

Az Európai Unió eszménye, a közösségi vívmányok nem azonosak a mostani korrupt és inkompetens vezetéssel, különösen, ami az Európai Parlament szocialista, zöld és néppárti többségét illeti. A magyar nemzetnek jelen helyzetben szüksége van az említett vívmányokra, e körben különösen sajnálatosnak tartom példának okáért, hogy a hollandok és az osztrákok megvétózták Románia schengeni tagságát.

Hogyan látja ebben a képletben a visegrádi csoport jövőjét, a V4-ek együttműködését? Egy nyíltan Orbán Viktor-kritikus (finoman szólva) szlovák külügyminiszterrel, egy meglehetősen barátságtalan cseh kormánnyal, és az oroszok elleni revansba teljesen beletemetkezett Lengyelországgal miben reménykedhetünk? 

A V4-nek szerintünk nincs alternatívája, az pedig, hogy külső és belső nyomás alatt tartják, érthető, hiszen geopolitikailag, vagy éppen gazdasági potenciálját tekintve mértékadó szakértők szerint komoly veszélyt és ellenpontot jelent a mag-Európa számára. Az pedig sokszor megmosolyogtató, hogy olyan szempontok mentén támadják a visegrádiakat, amelyeket például a Benelux-szövetség kapcsán simán elfogadtak. 

Mindezekkel együtt hogyan látja a jövőt, az előttünk álló évet?

A CÖF-CÖKA vezetésének optimizmusát azért osztom, mert empirikus alapokon nyugszik és lényege a magyar nemzet erejébe, hitébe és bölcsességébe vetett őszinte bizalom. Sok száz év válságokkal teli történelmünk, a közelmúlt súlyos történései és végső soron a nemzetünk szempontjából előbb vagy utóbb bekövetkező pozitív fordulatai erősítenek ebben minket.

Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma