A kanyaró a legkomolyabb vírusos gyermekbetegségek egyike. A betegség fertőző, a levegőben terjed, leginkább az oltatlanok körében. A fertőzés nyomán gyakran lépnek fel komplikációk, így hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, fülgyulladás, vagy a központi idegrendszer gyulladásos betegségei.
A kanyaró emberről emberre, cseppfertőzéssel terjed, azaz köhögéssel és tüsszentéssel a levegőben szétporlasztott nyálcseppekhez tapadva, melyek használati tárgyakon keresztül is továbbadhatók.
Lappangási ideje 8–15, átlagosan 10 nap, általában ennyi idő telik el a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig. Tünetei: magas láz, légúti tünetek (orrfolyás, köhögés, torokgyulladás), fejfájás, nyaki fájdalom, kötőhártya-gyulladás, kiütés az arcon majd az egész testen, foltok a szájüregben (Kolpik-folt).
A kanyaró korai tünetei rendszerint hirtelen alakulnak ki. A betegség típusos esetben lázzal kezdődik, majd csakhamar felső légúti, hurutos tünetek jelennek meg (gyulladás, orrfolyás, száraz köhögés), valamint kötőhártya-gyulladás alakul ki. A beteg már ekkor fertőz és fertőzőképessége a kiütések megjelenését követő négy napig tart.
A láz ebben a fázisban igen magas, akár 40-41 fokos is lehet, rossz közérzettel, fejfájással, nyakfájással párosulhat, ugyanakkor a kiütés még nem tartozik a kanyaró kezdeti jelei közé. A későbbi, kiütéses fázisban a láz és a fejfájás rendszerint csökken vagy akár el is múlik, ám gyakran a betegség késői fázisában ismét visszatér.
A hurutos légúti tünetek kezdetét követően körülbelül négy nap múlva jelennek meg a kanyaróra jellemző kiütések, először az arcon, a fül mögött és a hajas fejbőrön, majd az egész testre átterjednek.
Eleinte halványabbak, majd sötétebb vöröses, akár kissé barnás árnyalatúak is lehetnek, és a méretük is nagyobb lesz, a bőrből kissé kiemelkednek, összefolyhatnak, de teljesen egybefüggő bőrpírt nem okoznak. A kiütések megjelenésük sorrendjében tűnnek el, ekkor kis, korpázó hámlás, vagy barna foltok olykor még láthatók. Már a kiütések előtti napokban megjelennek a szájüreg nyálkahártyáján a betegségre jellemző foltok, vöröses udvarral körülvett fehéres felrakódások, a Koplik-foltok. Testszerte nyirokcsomó-megnagyobbodás is előfordulhat.
A betegség leghatékonyabb megelőzési módja a védőoltás.
A felső égúti fertőzések elleni megelőző intézkedések közé az általános higiéniai követelmények betartása (személyi és környezeti higiénia, szellőztetés, a légúti fertőzésben szenvedő személyekkel való érintkezés kerülése) tartoznak.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a kanyaró továbbterjedését, fontos a betegség gyors felismerése és jelentése, a beteg kórházi elhelyezése, s a fertőzés kialakulásának körzetében a védőoltás 6 hónapos kortól kezdődően. Az ennél fiatalabb gyermekeknek gamma-globulint adnak. A beteg személy közösségi környezetében a beteg kiemelését követően 21 napon át fokozott egészségügyi ellenőrzésre van szükség.
A gyerekek rendszeres oltására az aktuális oltási naptár alapján kerül sor. Jelenleg Szlovákiában trivalens vakcinát alkalmaznak kanyaró, rubeola és mumpsz ellen.
Az első adagot a gyermek 15–18 hónapos korában, a második adagot az 5. életévében adják. Az oltás hatékony védelmet nyújt, a két adag megközelítőleg 97 százalékos, egy adag pedig 93 százalékos védettséget nyújt.
(NZS/Felvidék.ma/SITA/webbeteg.hu)
