Huszonhat évvel ezelőtt „Magyarország közepén” egy lelkes helybeli, a Szarvasi Szlovák Önkormányzat tagja, Závoda Ferenc „kitalálta” a Szarvasi Aratónapot, egyúttal Kárpát-medencei Nemzetiségi Napokat, amelyet Szigeti Erika társszervezővel azóta évente a búzaaratás kezdete táján megrendeznek a Hármas-Körös menti, csodálatos arborétummal is rendelkező városban.
Idén, a rendezvényen 26 csapat vett részt – az anyaországiakon kívül Székelykevéről, Magyarcsernyéről, Rozsnyóról, Szajánról, Hunyáról, a Vajdaságból, Martosról, Nagybecskerek-Muzslyáról, Ecsegfalváról, Ótelekről, Végvárról, Csabacsűdről, Pécskáról, Bácsfeketehegyről, Erzsébetfalváról és Szentegyházáról is.
A martosi hagyományőrző együttes tizenegyedik alkalommal vett részt a XXVI. Aratónapon és a Kárpát-medencei Nemzetiségek Találkozóján, amely egyike a térség népszerű rendezvényeinek, s összehozza az egymástól távol élő magyarokat. A jubileumi eseményen a magyarságnak, a hagyományoknak, és persze a kenyérnek is hódoltak.
A csoport pénteken délelőtt előbb az Országházat tekintette meg, majd Szarvasra érkezve a határon túli magyar települések bemutatkozó estje keretében a Főtéren lépett fel.
Másnap, szombaton reggel felvonulással folytatódott az esemény a Szarvasi Ezüstszőlőben. Ezt követte a rendezvény ünnepélyes megnyitója. Az esemény felvonulással indult, korhű ruhákban, az Ezüstszőlői Közösségi Háztól, és az Összetartozás emlékparkban folytatódott. Itt a magyarok világhimnusza kíséretében felvonták a rendezvény zászlaját, majd köszöntötték a jelenlévőket.
Elsőként a házigazda, Závoda Ferenc, a Szarvasi Gazdák Hagyományőrző Egyesületének elnöke üdvözölte a vendégeket és nyitotta meg a rendezvényt.
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke és a MAGOSZ elnöke elmondta, több mint negyedszázada gyűlnek össze évről évre az összetartozás jegyében Szarvas – Ezüstszőlőn, ahová a vendégek a Kárpát-medence egy-egy szeletét hozzák magukkal. Hozzátette, ez a nap az emlékezésről és a hagyományőrzésről is szól, ami különösen fontos a mai, értékeket lábbal tipró világban.
Rendkívül fontos az, hogy a hagyományainkat ápolva megismertessük gyermekeinkkel a paraszti hagyományokat. Hozzátette, a modern gépek mellett nagyon fontos tudnunk, hogy az őseink miként végezték egykor a betakarítást és milyen munkálatok zajlottak ilyenkor.
Kiemelte, a betakarítás mindig egy ünnep, amikor az elvégzett munka eredményét realizáljuk, és a megtermelt búzát egész évre eltéve, lisztté őrülve, abból pedig a kenyeret megsütve tudjuk fenntartani magunkat. Lényeges, hogy magyar szívvel érezzünk, és a 15 millió magyar, éljen bárhol a világban, segítse egymást.
Üdvözölte továbbá a jelenlévőket Molnár Etele, Szarvas alpolgármestere, aki a búza jelentőségéről szólt, és örömét fejezte ki, amiért idén is összeöntik az összetartozás búzáját, s a szemek mintegy 20 különböző helyszínről származnak. Ez az esemény jelképezi a magyarság összetartozását, illetve azt, hogy a Kárpát-medence mindig megadja nekünk a kenyerünket.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a rendezvényen elmondta, bár június 4-e a nemzeti összetartozás napja, minden olyan alkalom, ahol a Kárpát-medencei magyarság és a hazai nemzetiségek együtt tudnak lenni, az összetartozás ünnepe.
A Kárpát-medencében nemcsak együtt kell, hogy gondolkodjunk, kiálljunk a békéért, hanem számunkra fontos az is, hogy a jövőért együtt tegyünk.
A köszöntők után a rendezvény díszvendégei, Mezőtúr képviselői avattak szobrot az emlékparkban. Ez immár a 14. ilyen emlékmű, amit a rendezvény keretén belül állít egy település Ezüstszőlőn. A legújabb dombormű egy kubikost ábrázol, hiszen Mezőtúr életében meghatározó szerepet töltöttek be a kétkezi munkások, majd a búza összeöntésére került sor, melyhez minden határon túli település elhozta a búzáját a Magyarok Kenyere programba. A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program 2011-ben indult útjára a gazdák összefogásának köszönhetően, s mára a legszélesebb tömegeket megmozgató karitatív tevékenységgé nőtte ki magát. Egyik lényege, hogy családon, közösségen és nemzeten belül mindenki ereje és képességei szerint hozzáadja a magáét, és támogatja egymást a közös boldogulásért. Amikor megérett a gabona, hálát adtak Istennek, mert megtermett a jövő évi betevő falat. Elhozták a búzájukat, ezért ebben a kenyérben nemcsak liszt és só van, hanem az egykori és a mai haza földjének az ereje, az összetartozásé, melyet sem a határok, sem a politika, de még a válság sem törhet meg. Ebből készül majd augusztus 20-ra, a magyarok nemzeti ünnepére a már nemcsak tarisznyányi összeöntésből származó, az együvé tartozást jelző Nemzet Kenyere.
Erdélyi Zoltán, a Martosi Hagyományőrző Egyesület elnöke megköszönte a búza felajánlását Balla János martosi magánvállalkozónak. „A hagyományos aratásban kézi kaszával a mi kis csapatunkat Molnár József erősítette. A lányok pedig a markot szedték. A kaszás aratás több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat: a kaszás arató a jobb lábával előrelép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen bal felé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kasza ív alakban 2–5 cm magasan vágja el a szárat. A kaszás ezután a bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot. Többféle munkamódszer terjedt el. A kötetlen aratás során a kaszások a gabonát rendre vágták, a földre terítették. Nem kötötték kévébe, nem rakták keresztbe, hanem a villások villával vagy gereblyével kisebb csomókba (csirke, petrence, rudas) rakták, majd nagyobb egységekbe (rudas, vontató, boglya) és azután szállították nyomtatni. A rendre vágó kévéző aratás során ugyancsak rendre vágták a gabonát, majd kézzel, sarlóval, marokszedő horoggal vagy villával, gereblyével kévékbe gyűjtötték és bekötve keresztekbe rakták. Az aratás akkor ment jól, ha azt hárman végezték: az arató, a marokszedő és a kötöző.
A vízhordók – főleg gyerekek – feladata pedig az volt, hogy vizet vigyenek a munkásoknak. A learatott gabonát keresztekbe rendezték. Vidám hangulatú aratás volt. Az aratást figyelemmel kísérő zsűri elnöke elmondta: a tarló magasságára, a szemveszteségre, a kévébe, a keresztbe rakás módjára, a reggelire felkínált étkekre ügyelnek, de azt sem tévesztik szem elől, hogy ki milyen hangulatban és öltözékben kezd a munkához. Szokás szerint az aratóétel-főző versenyben is részt vettünk, ahol Redecky Gyula önkormányzati képviselő, szakács főzött. Finom martosi rétessel is készültünk. Köszönet a készítőknek, Balla Szilviának és Hegedüs Évának.
A zsűri arany minősítéssel jutalmazta Molnár József barackpálinkáját. Kisebb csapattal szakmai fórumon vettünk részt és a Biogáz meglátogatásával folytattuk a napot Jakab Istvánnal, a magyar parlament alelnökével, a MAGOSZ elnökével.
Kenyérszentelésre és kiértékelésre került sor. Nagy öröm és megtiszteltetés már több éven keresztül, hogy a mi kis községünk képviselheti a Felvidéket. Köszönet a meghívásért kedves barátainknak. A szervezőknek pedig szívből gratulálok, hogy immár negyedszázada töretlenül fontosnak tartják az aratónap megszervezését, erősítve nemcsak az aratás, a betakarítás és földművelés hagyományát, hanem egyben megszilárdítva nemzeti összetartozásunkat” – nyilatkozta Erdélyi Zoltán, a Martosi Hagyományőrző Együttes vezetője.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
