A Kárpát-haza magyarsága, régi szokás szerint, július, azaz áldás havának második napján ünnepli Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel hajdanán ezekben a napokban kezdődtek az aratási munkák, és mivel a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alá helyezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet.
Ez az ünnep évszázadokon át nagyon fontos volt a magyar földművesek számára, és az egymást követő, hagyományokat tisztelő nemzedékek körében, hisz a nyári betakarítási munkálatok kezdetét jelentette. Az ünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis, amikor Szűz Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját.
Mária, Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen. Az ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel és így szólt: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.” (Lukács 1. 43-44)
Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lukács 1. 46-55)
Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep, melyet a ferencesek kezdtek ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon.
Az egész egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg, míg a történelmi Magyarországon a 15. századtól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki.
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma.
Egyes tájegységeken az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna az elfáradt Mária, legyen hol megpihennie. Volt ahol hímzett szőttessel leterített zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse fáradt lábát.
Az áldott állapotban lévő unokatestvérék, Erzsébet és Mária örömteli találkozása rengeteg kiváló művészt ihletett meg. Pravoszláv ikonokon ugyanúgy megörökítették Mária látogatását, mint középkori és reneszánsz festményeken. Az esemény nemcsak a festőkre, de a zeneszerzőkre is nagy hatással volt, Johann Sebastian Bach például két kantátát is komponált az eseményről.
A népi hagyományban is nagy tisztelet övezte az ünnepet. Sarlós Boldogasszony napja igazi aratóünnep volt, a földművesek ekkor a közösségük papja elé járultak, aki megáldotta a szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá a nagy munkához.
Az aratásnak megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Valami beteljesült, beérett, befejeződött, amikor Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze, majd később mond ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
Ezen a napon gyűjtötték az asszonyok azokat a gyógynövényeket, melyeket a női panaszok gyógyítására használtak, amire szintén a pap áldását kérték.
Forrás: Magyar Kurír, Wikipédia
(Berényi Kornélia)
