Célul tűzték ki, hogy nem engedik elveszni a magyar nótát, a cimbalommuzsikát. A Lakatos Arnold vezetésével megalakult Gömöri Cigányzenekar az egyéves évfordulójára készül.
December 30-án alakultak, s most tervezik, hogy az egyéves születésnapot megünneplik.
„Indulásunk óta végigjártunk minden ranglétrát. Nehéz időszakok is voltak. De egyre jobban kezdünk a köztudatba beépülni. Kisebb-nagyobb sikerrel, de úgy látom, lesz ennek a zenekarnak jövője” – nyilatkozta Lakatos Arnold.
Beszélgetésünk során a zenekar alapító-vezetője, főprímása többször leszögezte, hogy ez a műfaj nem halhat ki, tovább kell vinni. „Ez a mi értékünk, a kultúránk, lehetetlen, hogy mi ezt elhagyjuk. Mi vagyunk az utolsó generáció, akik ezt még tovább tudják adni” – mondta.
Hozzátette, hogy maga is ebben nőtt fel, ezt tanulta Budapesten a Rajkó Zenekarban, ahol több mint tíz évet töltött. Nagybácsikája, Várady Berci híres prímás volt. Sokáig Pozsonyban lakott, s Bécsben is húsz évig muzsikált.
„Nagybácsikám, édesapám, mint prímás és nagyapám, aki brácsás volt, együtt muzsikáltak. Ez az első emlékem, hogy látom őket együtt a színpadon. Én nem akartam zenész lenni, de a szüleim erőltették, hogy ennek apáról fiúra kell szállnia” – tette hozzá.
Elárulta, sírva járt zeneiskolába, de később megérett rá, s megszerette. Majd tizenegy évesen felvételt nyert a budapesti Rajkó Zenekarba, az általános iskolát és a zeneművészeti középiskolát is a fővárosban végezte.
„Sajnos a főiskolára még nem sikerült bejutnom, mert azóta csak zenélek. Előbb alapítottam egy zenekart, azzal Ausztriában zenéltünk három évet. Ezután majdnem egy éven át raktári munkán voltam Németországban, de már nagyon hiányzott a hangszer. Visszajöttem Gömörbe. Úgy döntöttem, hogy vissza kell térnem a gyökerekhez” – vázolta Lakatos Arnold.
Megtartotta első önálló bemutatkozó koncertjét a Gömöri Cigányzenekar
Belevágott. Megalakultak, s tavasszal bemutatkozó koncertet tartottak.
Az elmúlt hónapban pedig az egész gömöri régiót bejárták. Zenéltek Rimaszombatban, Rimaszécsen, Feleden, Harkácson, Balogfalán, Újbáston, Ajnácskőn, Ragyolcon, Füleken, Abafalán, Tornalján, Pelsőcön, Rozsnyón. A magyar nótákat Kukolíkné Szendrei Rózsa énekelte a zenekarral ezen a turnén.
„Most közvetlenül is hallhatták az emberek a Gömöri Cigányzenekart. Korosztálytól függetlenül csak pozitív visszajelzést kaptunk. Örültek, hogy van élő zene, nemcsak gépi. Erre negyven éve nem volt példa Gömörben” – véli Lakatos Arnold.
A zenekarnak van három vendégművésze Budapestről: Veres József a cimbalomnál, Sárközi András a bőgőnél és Lólé Mihály a brácsánál, akik szintén egykor a Rajkó Zenekarban játszottak.
A zenekarhoz csatlakozott Ruszó Károly, a tapasztalt prímás Rimasimonyiból, a rimaszombati Radics Csaba és a tornaljai Várady Dániel hegedűs. Hét oszlopos tagból állnak, de mindig van beugró, mert szeretnék az ifjú tehetségeket felzárkóztatni.
Rimaszombatban pl. bemutatkozott a 14 éves Kovács Martin klarinéttal.
Magyarországra is egyre több meghívást kapnak. Október 11-én Berentén adnak koncertet.
„A fő prioritás a nagyszínpad. Nagyon szívesen játsszuk Montitól a Csárdást vagy Dinicu Pacsirtáját, amit mindenki ismer, s nagy sikere van. A repertoárunkban főleg a remekművek, virtuóz darabok szerepelnek, de természetesen nem maradhat el a gömöri muzsika sem. Ugyanakkor örömmel és készséggel vállalunk nótaesteket, lakodalmakat, születésnapokat. El tudom képzelni a falunapok színpadán is a zenekarunkat. Ehhez azonban az kellene, hogy a sajátjukat becsüljék meg a községek” – mondja Lakatos Arnold.
Minden kihívásnak próbálnak megfelelni és eleget tenni. Szeretnék, ha minél többen megismernék őket, s büszkék volnának rájuk a gömöriek.
Kérdésünkre, hogy van-e arra esély, hogy a magyarországi gépzenés sztárfellépők helyett vagy mellett valamikor a Gömöri Cigányzenekart is meglátjuk a falunapi rendezvényeken, azt mondja, hogy mindenképpen szeretnék, ha lehetőséget kapnának.
„Be kellene dobni minket a mély vízbe. Nagyon jó érzés volt, amit legutóbb a rimaszombati Szüreti Fesztiválon megéltünk, hogy több ezer nézőnek játszhattunk, s ujjongva tapsoltak. Akkor mégiscsak tudunk tömegeket mozgatni” – zárta a beszélgetésünket bizakodva.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
