A világhírű magyar orvos és biokémikus Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre néven született 1893. szeptember 16-án Budapesten.
Szent-Györgyi, a kozmopolita orvos, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és 1945-47 között nemzetgyűlési képviselő volt. A magyar nemzet egyetlen olyan Nobel-díjasa, aki a tudományos elismerést a szülőhazájában végzett tevékenysége nyomán kapta meg. Emberi tévedéseivel együtt is mindig a jövőért érzett tudósi felelősségérzet kísérte munkásságát. Ő a Szent-Györgyi Albert-díj névadója.
Leghíresebb és legjelentősebb felfedezése a C-vitamin izolálása volt, de érdemeket szerzett a P-vitamin elkülönítésében, a citrátkör megismerésében, valamint az emberi izomszövetek tanulmányozása terén is.
Budapesten a Lónyay utcai református gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Nobel-díjas tudósunk egyetemi évei során – medikusként – két esztendőt is a világháborús fronton töltött, 1916-ban azonban egy saját magának okozott sérülés folytán elhagyhatta a szolgálatot, és visszatérhetett a tudomány világába. 1917-ben szerezte meg diplomáját, Budapest után pedig többek között Pozsonyban, Groningenben, Leydenben és Prágában is tanult, kémikusi oklevelet szerzett Cambridge-ben, és időközben az Egyesült Államokban is eltöltött egy évet.
1928 nyarán Szent-Györgyit felkereste Magyary Zoltán, aki Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megbízásából felajánlotta számára a Szegedi Tudományegyetem orvosi kémiai tanszékének vezetését. A miniszter személyesen kísérte le Szegedre, hogy megtárgyalják a Rockefeller Alapítvány által támogatott fejlesztési terveket. 1928. október 1-jén nevezték ki a szegedi egyetem nyilvános rendes tanárává, de rögtön két év szabadságot kapott kutatásai befejezésére. Visszatért Cambridge-be, 1929 nyarán pedig az Amerikai Egyesült Államokban részt vett a Bostonban rendezett élettani világkongresszuson.
Itt a minnesotai Mayo Klinikán dolgozó Edward C. Kendall amerikai vegyész meghívta a laboratóriumába, ahol a közeli vágóhidakról nagy mennyiségben tudott mellékvesét szerezni, és a hexuronsavat az eredeti forrásból tudta ismét izolálni. Körülbelül 20 grammnyi anyagot sikerült előállítania, aminek a felét elküldte Norman Haworth angol vegyésznek, hogy állapítsa meg a szerkezetét. Haworthnak azonban az anyag nem volt elegendő az analízishez.
1930 augusztusában Szent-Györgyi elhagyta Angliát, majd hosszabb előadókörutat tartott Franciaországban. Hazatérte után Szegedre költözött családjával és 1930. október 26-án elfoglalta a szegedi katedrát. 1931 januárjától kezdte meg kutatói és tanári tevékenységét az orvosi vegytani intézet professzoraként.
A Rockefeller Alapítvány támogatásával Szent-Györgyi egy modern tudományos központot és biokémiai iskolát hozott létre Szegeden. Tanítványai, Straub F. Brunó, Donát Tibor, Guba Ferenc és mások a magyar tudományos élet meghatározó személyiségei maradtak azután is, hogy ő emigrált. Új oktatási stílust vezetett be, az addig megszokott merev, poroszos, tekintélytiszteletre épülő professzorokkal szemben ő elvárta diákjaitól, hogy vitatkozzanak, meghívta őket a lakására, moziba és kirándulni járt velük. Fellendítette a sportéletet, diákjaitól megkövetelte, hogy sportoljanak, ő maga rendszeresen teniszezett, röplabdázott, megtanulta a vitorlázórepülést és 1934-ben motorbiciklijével európai körutat tett.
1937-ben a Nobel-díj Bizottság Szent-Györgyi Albertnek ítélte az orvosi és fiziológiai díjat „a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen”.
A száznyolcvan orvosi és fiziológiai díjra jelölt között volt Sigmund Freud osztrák neurológus és Korányi Sándor orvos is. Ugyanekkor Norman Haworth kémiai Nobel-díjat kapott a C-vitamin szerkezetének meghatározásáért.
Szent-Györgyi Albert a Nobel-díjjal kapott érmét az akkoriban kitört téli háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel, az érem holléte több évig ismeretlen volt. Az Országos Magyar Történeti Múzeum Éremtára által 1941-ben kiadott Numizmatikai Közlöny az 1940-es gyarapodásról szóló beszámolójában hitelesen tisztázza az érem sorsát: „Wilhelm Hilbert helsinkii vállalati igazgató Szent-Györgyi Albert dr. 208 g súlyú Nobel-aranyérmét megváltotta a finn segélybizottságtól és gyűjteményünk számára ajándékozta”. Az érem azóta is a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.
A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. Ebben az évben amerikai előadói körúton vett részt, ahonnan felesége, Demény Kornélia teniszbajnoknő, aki 1917 óta volt a felesége, nem tért vele haza. A párnak egy gyermeke született, Szent-Györgyinek egyetlen gyermeke, Szent-Györgyi Kornélia (1918-1969). A válást később kimondták, és 1941 októberében vette feleségül Borbíró Mártát, akivel annak 1963-ban bekövetkezett haláláig élt együtt.
Az 1941-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt a szegedi tudományegyetem rektora, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett el foglalkozni. Szakmai berkekben általános a felfogás, hogy Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legjelentősebbnek a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik. Székfoglalójában a következőket mondta: „Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.”
1944-ben a német megszálláskor kénytelen volt illegalitásba vonulni. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására, így a Gestapo mindent elkövetett a kézre kerítése érdekében.
Szent-Györgyi a második világháború végjátékában kémregénybe illő cselekmények szereplőjévé vált, melyről Matuscsák Tamás számol be az Én vagyok Szent-Györgyi című regényében, mely átöleli a magyar nemzet leghíresebb és legmegbecsültebb fiának életét.
Szent-Györgyit a kiváló angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Istambulba küldi. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. A terv megvalósításához segítséget kapott Bay Zoltántól, a korszak másik híres magyar tudósától, aki műszakilag biztosította a titkos rádióhír működését Budapest és London között. Szent-Györgyi a tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsult, és a németek tudomást szereztek Szent-Györgyi útjáról.
1945 és 1947 között a Budapesti Tudományegyetem orvosi karának biokémiai professzora volt. Ebben az időszakban az izomműködés biokémiájának kutatásait végezte. Az izomban felfedezett egy fehérjét, melyet aktinnak nevezett el, és kimutatta, hogy egy másik izomfehérjével, a miozinnal társítva, ez a fehérje felelős az izom összehúzódásáért. Bizonyította, hogy az összehúzódáshoz szükséges energia közvetlen forrása az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyület.
1947 végén elhagyta az országot és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója volt.
Kutatásait a sejtosztódást kiváltó tényezőkre irányította, és ennek nyomán a rák keletkezésének okával kapcsolatos kutatásokat vezette. Fontos meglátása volt a szabad gyökök szerepének felismerése a rák kialakulásában, és a vitaminok ( C-vitamin) gyökfogó szerepének felismerése.
1963-ban tragikusan érintette második felesége halála, aki mellrákban halt meg.
A magányos tudós 1965-ben feleségül vette egyik kollégájának 24 éves lányát, Susan Wichtermant. Alig egy év elteltével azonban házasságuk felbomlott. A válást 1968-ban mondták ki. Szent-Györgyi nehéz időszakot élt át, mert egyetlen leányát, Nellit 1969-ben veszítette el, aki szintén mellrákban halt meg.
1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Az 1970-es években történt, hogy tudósi tekintélyét megkérdőjelezte, amikor az értelmetlen vietnami háború ellen emelte fel szavát, keményen bírálva az amerikai kormányt. Megírta a „The Crazy Ape” – Az őrült majom című könyvét, mely a tudomány és az ember földi túlélésének kilátásairól szóló kritika, pesszimista hangú eszmefuttatás, mely a mai napig az egyik legjelentősebb háborúellenes írások közt szereppel.
1973-ban, emigrálása óta először, 26 év után az MTA Szegedi Biológiai Központ avatására Magyarországra látogatott. Ekkor avatták a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává, valamint a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli tagjává. 1975-ben feleségül vette a nála ötven évvel fiatalabb Marcia Houstont, akivel haláláig élt együtt a Boston közelében található Woods Hole-ban. A National Institute of Health – Nemzeti Egészségügyi Intézet – munkatársa lett, majd amerikai támogatóinak köszönhetően később a lakóhelyén egy saját intézetet is létrehozott.
Szent-Györgyi késő öregkorában is mind szellemileg, mind fizikailag aktív és friss maradt. Csak 1985-től, 92 éves korától romlott meg láthatóan az egészsége. 1986 júniusában állapota hirtelen rosszabbodott, vese- és szívelégtelenség lépett fel nála. Megműtötték, majd hazaengedték. Néhány hónappal később, október 22-én halt meg otthonában, veseelégtelenség következtében. Az Atlanti-óceán partján lévő Woods Hole-i köztemetőben temették el.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
