Száraz Pál: Nyuszi és barátai (Fotó: Benyák Mária)

Bizonyára sokunknak kedvenc állatkái a nyuszik. Nos, ha elolvassák, végiglapozzák Száraz Pál Nyuszi és barátai című legújabb mesekönyvét, elképzelhető, hogy még inkább a szívükbe zárják ezeket a kis tapsifüleseket.

Az AB ART Kiadó gondozásában P. Maklári Éva szerkesztésével a Pannónia Nyomdában készült kötet nyolc mesét és verset, valamint a hátoldalon ráadásként még egy versikét tartalmaz. A mesék szereplői, nyuszi és barátai valamennyien állatkák, olyan emberi tulajdonságokat képviselnek, amelyek például szolgálhatnak az olvasók számára: gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Száraz Pál, a szerző egy interjúban azt vallotta, hogy mesére mindenkinek szüksége van.

Gazdagítják a gyermek szókincsét, segítik személyiségük fejlődését. Legújabb nyuszi-meséi is ebben a szellemben születtek, ezt az irányt követik. Kedvesek, játékosak, szép nyelvezettel, gazdag szókinccsel megírtak. Ugyanakkor tanulságosak, de nem szájbarágón, hanem olyan természetesen, ahogy a klasszikus mesékből megszoktuk. A szereplők állatok, de bennük, viselkedésükben, tetteikben ráismerünk embertársainkra és önnön hibáinkra is. Azonban ezek az állatok mind jó példával járnak elöl, jó példát mutatnak, az igaz útra próbálnak terelni bennünket. Csak remélhetjük, hogy értő fülekre és nyílt befogadó szívekre lelnek. Bizonyára a könyvben mindenki megtalálja a kedvenc történetecskéjét, amelyhez többször visszatér, amelyet ízlelget, értelmez és kiszűri a tanulságot.

Úgy is tartják, hogy az a jó mese, amely nem ereszti az olvasót, visszahívja, visszacsalogatja.

Az én kedvencem a Nyuszi és a nyár, talán azért, mert kiérzem belőle, hogy milyen megértőek a nyuszi iránt a többi állatok, amikor felfogják, hogy a nyuszi jót akar nekik, hiszen a zord télben el akarja hozni a nyarat, és végül a költöző madarakhoz fordul, akik megértik, hogy valóban itt az ideje visszatérni, visszahozni a jó időt a világnak. De ugyanilyen kedvesek, együttérzőek a többi állatszereplők is, és így elképzelhetetlen, hogy a gyerekolvasók ne szeretnék meg az állatokat.

Külön kell említeni a könyvet illusztráló Simek Viktor munkáit. Ezúttal is remek összhangot alkotnak a mesékkel, briliánsan harmonizálnak a mondanivalóval. Megszokhattuk, hogy Simek Viktor illusztrációi magas művészi színvonalat képviselnek, ezek azonban ha lehet, még ezt is túllépik, és egyben meg is emelik a mesekönyv értékét. A rajzok olyan kedvesek, színdúsak, hogy önálló alkotásokként is megállják a helyüket, az állatok boldog mosolya kiragyog a lapokról. Biztosak lehetünk benne, hogy minden kisgyerkőc élvezettel forgatja, a nagyobbak önállóan olvassák a nyuszi és barátairól szóló történeteket, és még a felnőtteknek is hasznukra válik egy-egy tanulság megfogadása.

Csak azt nem tudom, hogy ezek után hogyan fogom jóízűen megenni az általam oly kedvelt nyuszihúst…

(Benyák Mária/Felvidék.ma)