II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a betegek világnapja, melynek célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, és segítse elő a szenvedés megértését.”
A pápa, az ellene elkövetett merénylet után (1981. május 13.) egyre inkább megtapasztalta a betegség súlyát, s különös együttérzéssel fordult a betegekhez.
A jeles nap egyben annak a Mária-jelenésnek az emléknapja, amikor 1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.
Bernadett, a Mária-jelenések tanúja, a szegény molnár beteges leánya, aki „Hölgy”-nek, „csodaszép asszonynak” nevezte az őt megszólító jelenés alakját. Elmondása szerint hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. A jelenés tizennyolc alkalommal történt, július 16-áig bezáróan, minden esetben bűnbánatot és engesztelést kérve. A február 25-ei jelenés alkalmával fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.
Miként mindenki más, a leány plébánosa is kételkedett a szavában. Arra buzdította Bernadettet, kérdezze meg a hölgy nevét. A március 25-ei jelenés alkalmával a nevét illető kérdésre a hölgy így felelt: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”
Ezt az üzenetet Bernadett nem értette, mégis ez győzte meg a világot a látomások hitelességéről.
Bernadett a jelenések alatti elragadtatásban természetfelettien átszellemült és megszépült, melyet a szemlélők is észleltek. Az utolsó jelenés idején a Szűzanya megígérte neki, hogy boldoggá teszi, de nem a földi életben.
A barlangnál történt jelenések és a forrásnál egymást követő gyógyulások felkeltették a hívő és a hitetlen világ érdeklődését. Így vált Lourdes a világ legnagyobb Mária-kegyhelyévé, ahol sokan meggyógyultak és a mai napig történnek gyógyulások. Párizs után Lourdes a legtöbbet látogatott francia város.
Bernadett mindössze harmincöt évet élt. A jelenések után sokat szenvedett, zaklatták, vádolták, vallatták, melyet ő türelemmel viselt. A neversi Saint Gilgard kolostorba menekült a világ elől, és ott élt haláláig, ahol betegsége ellenére is igyekezett hasznos tagja lenni a szeretetnővérek közösségének.
A több mint három évtizede elrendelt jeles napon, a betegek világnapján, az egyház kifejezi háláját mindazok iránt, akik a szenvedőkkel és a betegekkel foglalkoznak, s egyben felhívja a hívők figyelmét, hogy imádkozzanak beteg embertársaikért.
Ez túlmutat az egyházon, hiszen ez a rendelkezés a nem vallásos emberekhez is eljut, ezáltal is növelve a betegségekre fordított figyelmet, hangsúlyozva a megelőzés fontosságát. Egyben felhívja a figyelmet a legszegényebbekre, a betegekre, a szenvedőkre, a kirekesztettekre és a mindenkitől elfeledettek szolgálatára.
Ezen a napon a katolikus templomokban, az intézményekben, a kórházakban, a papok kiszolgáltatják a betegek szentségét mindazoknak, akik kérik. A szertartás célja, hogy a szentségek gyakorlása mellett különleges kegyelmeket hozzon mindazok számára, akik a betegség és az öregség nehézségeit élik meg.
A kenet nem csak a halálveszélyben lévők szentsége.
Ezért fölvételét bárki kérheti, aki egészségügyi gonddal küzd, legyen az testi vagy lelki betegség. A szent kenetben való részvétel megismételhető, ha a beteg állapota súlyosbodik, vagy különleges beavatkozás, műtét előtt áll.
-
- A betegek kenetének kiszolgálása (Fotó: Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia)
-
- Kórházlelkészi szolgálat (Fotó: Pixabay.com)
A betegek kenetét a papok szolgáltatják ki liturgikus szertartás keretében. Feladásához a püspök, vagy szükség esetén a pap által megáldott olajat használnak. A szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének (a latin szertartásban) vagy egyéb testrészeinek (a keleti szertartásokban) megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérő, liturgikus imája kísér:
„E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!”
Az emléknap kapcsán papjaink közül sokan vállalják azt a szolgálatot, hogy ellátogatnak a betegekhez, a kórházakba, a szociális otthonokba és kiszolgáltatják a betegek kenetét mindazoknak, akik kérik, és az utolsó kenet szentségét a haldoklóknak.
Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
