Ezen a vasárnapon, a protestáns egyházi rendtartás szerinti Estomihi, maradj velem vasárnapon a nemzetközileg olvasott vezérige így hangzik: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! (Zsoltárok 31,3). Az olasz, katolikus bibliaolvasó kalauz szerint pedig így hangzik e vasárnap fohásza: Tusei il miorifugio, mi liberadall’angoscia – Te vagy a menedékem, megszabadítasz a gyötrelemtől. Mindkét bibliaolvasó kalauz „aranyigéjét” ugyanaz jellemzi: Isten a kőszikla, erős vár, menedék, szabadító.
Jerikó kiszáradt, ide-oda sodort rózsája olykor az életed
Jerikó rózsája vagy másik nevén ördögszekér, igencsak érdekes, figyelemre méltó, a keresztyén élet tekintetében is jelképes értelmet hordozó növény. Csodálatos virágba borulása és az az édes illat, amit olyankor áraszt, amikor vizes talajhoz gurul.
Ha pedig nem hullik egyetlen csepp sem az égből, s a talaj páratartalma elillan, védekezően összegubózik, s olyan lesz, mint egy gömbölyded labda. Egykori szolgálati helyemen, gyülekezetemben valaki azzal kívánt örömet szerezni nekem, hogy átadott egy ilyen kiszáradt rózsát. – Ha majd nagyon égeti valami tiszteletes úr lelkét, tegyen egy tálkára néhány csepp vizet, s helyezze rá ezt a rózsát. Meglepődik, miként nyitja fel kiszáradtnak tűnő szirmait. Ne feledje el: ez a remény, az Isten velünk létének élő illusztrációja. – Igaza volt testvéremnek. Ő is Édesanyjától kapta e rózsát, amit Édesanyja Édesapja hozott magával az Adria partjáról, ahol egykor még a Magyar Királyság haditengerészeténél szolgált Ha jól számolom, ez a jerikói csodarózsa legalább 100 éves.
Változatlanul képes a megelevenedésre. Sokáig ott tartottam lelkészi íróasztalomon. Amikor nehéz napokat adott az Úristen, csak ránéztem, s újra éledt bennem is a remény, a továbbfolytatás eltökéltsége, az élet értelmébe, Istenünk gondviselésébe vetett hitem. Ilyenkor eszembe jutott az is, hogy vajon Izrael népe a 40 évnyi pusztai vándorlásban hányszor talált az úttalan sivatagban prédikáló jerikói rózsára? E sivatagi növény eredeti származási helye Jordánia, Marokkó, Izrael.
Vajon találkozott-e Urunk a pusztában ilyennel, amikor a Kísértő 40 napi ottléte közben rá akarta venni, hogy szolgáljon neki? Fogalma sem volt a sátánnak arról, kivel játssza ezt a kisded műsorát? Vagy nagyon is tudta, miért teszi ezt? Keresztyén embereknek, Jézus-követőknek Jerikó rózsája ezt üzeni: kitartani, megmaradni Urunk mellett a próba, a pusztai, égetően száraz, istentelen, cinikus és hamis időkben is.
Abban a reményben, hogy jön majd az élő Ige, ami éltető vizet hoz nekünk. És kitartani amellett is, hogy Isten Lelke majd ráfú az életünkre, s mint a vízforrás, patakpart, apró víztócsa felé guruló jerikói rózsát, minket is megelevenít jelenléte.
Amikor nehéz óráimban rátekintettem az összeszáradt rózsára, éreztem, hogy valamiképpen az életképességet, a túlélési képességet tartja meg minden létezőben Alkotója, az Úristen. Ilyenkor magam elé vettem Bibliámat, s olvastam az Igét: „A minden kegyelemnek Isten pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni” (1Péter 5,10). Igen, az élet viharai által ide-oda sodort földi jerikói rózsalétünket egyedül és kizárólag Isten fogja megszilárdítani, megerősíteni, megalapozni, biztosítani. Estomihi – maradj velem, Uram!
Sodródjon messze tőlünk a dicsőséges egyház, s maradjon velünk az etikus egyház
E jerikói rózsavalóság és rózsalét, meg szimbolikája foglalkoztatta svájci testvéremet, a már többször idézett református etikaprofesszort, Chr. Stückelbergert, amikor a svéd ENSZ főtitkár, Dag Hammarskjöld emlékének, imanaplójának az ihletésére maga is megírta 211 gondolati ösztönzését, az Útmutatót. Az estomihi, a maradj velem gondolat jegyében feltette a kérdést: tényleg, ki és mi marad velünk? A választ az Ecclesiagloriosa – Ecclesiaethica gondolati versében adta meg. Figyeljünk csak!
„St. Andrews, Skócia legnagyobb katedrálisa a 12. századból való. Cluny, a francia Burgundia katedrálisa a legnagyobb építmény a 13. században Európában. Ma mindkettő épületrom. Olyan templomok, amelyek a politikai-katonai hatalomra, a korrupcióra és a dicsőséghajszolásra épültek. Mára épülettöredékek. Ám az etikakövető, értékátörökítő egyházak a szívekben élnek tovább a hívők millióiban. Meg a nem hívők emlékezetében. Mert ezek a templomok valóban élő kövekből épültek meg, s így fenn is maradnak”.
Túlélő templomlétük tanúságtétel, intés, emlékeztetés vizuális látványmódban: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1Péter 2,5).
Erdélyi és magyar földön is sodródik az ördögszekér
Makkai Sándor erdélyi református püspök is megírta a magyar olvasatú Jerikó rózsája históriáját, 1927-ben megjelent regényében, Az ördögszekér-ben. A kor egyik jeles református intellektusa, Németh László írja e megborzongató „pszicho regényről”: „Akik aggódó izgalommal figyeljük a Trianon utáni magyarság lassú eszmélését, megjegyeztük Makkai Sándor nevét… Voltak, akik a legnagyobb magyar regények közt emlegették, s voltak, akik az erdélyi kálvinistákat féltették püspöküktől. Dühös röpiratok és dühös püspökfiak támadták a fiatal főpapot, aki Bibliafogó kezével a testvér-szerelem leírására vetemedett. Határozottan erkölcsös könyv. Az erkölcsért van. Persze nem úgy, mint a vasárnapi iskolák kegyes tüzecskéi. Nem a mondatai verejtékezik a jó magaviseletet, hanem egész koncepciójából dübörög ki a bűn tragikuma. Az Ördögszekér bátor elgondolású, cingár skrupulusoktól ment könyv. Nem ijed meg a bűn méreteitől, nem nyírbálja hőseit a kispolgárok aggályaihoz. Aki ezt a könyvet elgondolta, annak volt érzéke a héroszi iránt. A Báthory-család századok érlelte kiválóságát és hisztériáját akkumulálta föl az aránytalanul fölnövő Báthory Anna temperamentumába, hogy ezt az indulat söpörte csodálatos gályát egy durva kor szirtjein zúzza rapityává. Amit a könyv elbeszél: az emberfölötti ember társadalmon kívüli pogánysága. Amit az elbeszélés tanít: az erkölcs zord kérlelhetetlensége. Vakmerő.”.
Igen, mert Makkai püspök regénye a sodródó sorsok ördögszekér-históriája. A tegnapi és a mai, meg holnapi hasonló sorsoké. Ezért példázatosan tanulságos a jerikó rózsájának különös túlélő természete. Mert Isten túl-éltető, megújító kegyelméről szól.
Maradj velünk, Urunk, hogy estomihi-léted biztonságossá, reménykedővé tegyen minket, s akkor még a pokol kapui sem vehetnek erőt mirajtunk! ( Máté 16,18)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
