A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete sokrétű tevékenységének egyik alappillére a hagyomány éltetése. Ennek a törekvésnek szép példája a Hagyományok napja, melynek keretében meghívták dr. Agócs Gergely népzenekutatót, a Hagyományok Háza főtanácsadóját, a Debreceni Egyetem docensét.
A rendezvényt a művelődési házban tartották. Renczés Balázs köszöntötte a vendéget rövid szakmai bemutatóval.
(Fotó: Pulen Nándor)
Agócs Gergely előadásában, melynek címe „Dunának és Amu Darjának egy a hangja”, Ady után a címet azért változtatta meg, mert a magyarok származásának kutatása során a tudósok a finn–ugor rokonság bizonyításakor csupán a nyelvi rokonságot elemezték, a népzenekutatás ezen a vonalon elmaradt.
Az előadó mindjárt az első részben hangsúlyozta, hogy zenénk törzsanyaga Eurázsiában a türk nyelvekkel rokon.
Ezt az állítását sokéves tapasztalat és gyűjtőút anyaga bizonyítja. A népes hallgatóságot vetített képes előadásában videókkal, térképekkel és saját énekkel is meggyőzte.
Rendkívül hitelesen és természetesen adta elő beszámolóját többek között a Kaukázus északi részén élő nogajoknál tapasztaltakról. A zenei anyag összehasonlítása mellett a képek a néprajzi hasonlóságot is tükrözték. A sátor, a sujtásos díszítésű ruházat, a hangszerek, a népi gyermekjátékok ritmusa és dramaturgiája mind bizonyítják a zenei rokonságot.
(Fotó: Pulen Nándor)
Elmondta, hogy a többéves kutatás eredményét számtalan kiadványban jelentette meg. S valójában Kodály Zoltán: A magyar népzene, 1937 c. munkájának gondolatisága ösztönözte a beható kutatásokra, többek között a következők: „A magyarság ma legszélső, idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik. S amint nyelve, bármennyire változott, alapjában ugyanaz maradt: úgy népzenéje máig az onnan magával hozott alapokon nyugszik.”
Továbbá megemlítette Lajtha Lászlót, aki szerint a gyűjtés ott kezdődik, ahová a gyűjtő először visszatér. Ezért is érezte, hogy a kezdeti látogatás a Kaukázus vidékén nem elegendő, hogy többször is meg kell látogatnia az ott élőket, s felvenni a még fellelhető zenei anyagot, hogy összehasonlíthassa a Kárpát-medencében élők zenei örökségével. A Don torkolatvidéke, a Meótiszi ingoványok már a középkori krónikákban is megnevezésre kerültek, tehát mindenképpen fontos irányadás volt.
(Fotó: Pulen Nándor)
A további munkájával kapcsolatban elmondta, hogy még ebben az évben is tervez utat a Kaukázus hegyvidéki régióiban lakó karacsájok, balkárok és kumukok falvaiba, illetve az Al-Dunától az Aral-tóig terjedő területen nomád életformát folytató nogajokhoz, kazahokhoz és karakalpakokhoz, hogy gazdagíthassa a kipcsak-török népdalok felvételeit, valamint ezek magyar megfelelőivel bemutathassa a zenei párhuzamokat.
Végül a jelenlevők az előadóval közösen énekelték a Felültem a kemencére, az A jó lovas katonának, Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, Mély a Dunának a széle és a Megfogtam egy szúnyogot kezdetű népdalokat. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a zenei örökségünk nem fog elveszni, ha ilyen lelkes és odaadó gyűjtők teszik a dolgukat a magyarságért.
(Fotó: Pulen Nándor)
Ezután az alistáli Pántlika zenekar vette át a vezetést, s készítette elő a hangulatot az esti táncházhoz. Az oktatók, Pleva Levente és Kalmár Annabella felcsíki és csallóközi táncokat tanítottak az érdeklődőknek. A Mátyus tánccsoport tagjai mellett az alapiskola Tipegők, Topogók és Höcögők csoportjai is szép számmal eljöttek, sőt nem hiányoztak a Csemadok mellett működő Nyíló Rózsa tánccsoport tagjai sem. A kiváló zene és oktatók mindenkit a körbe csábítottak. Még a legapróbbak is örömmel lépegették a csárdás különféle formáit.
Felsőszeliben a Hagyományok napján sok újat és érdekeset tudhatott meg a közönség a magyar népzene eredetéről, kapcsolódási pontjairól. A táncház is remekül sikerült.
Köszönet a Csemadok Felsőszeli Alapszervezetének és a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat támogatásának. Reméljük, a folytatás sem marad el.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
