Komárom és környéke zsidó lakossága deportálásának 80. évfordulójáról emlékeztek meg ma

Június 9-én az Aranyember utcai zsidó temetőben gyűltek össze a megemlékezők a szomorú évforduló alkalmából a Komáromi Zsidó Hitköszség (KZSH) meghívására. A mártírnapon hagyomány, hogy számot vetnek az elmúlt esztendő történéseivel.

A megemlékezésen tiszteletét tette többek között Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke, Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért Felelős főosztályvezetője, Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a MAZSIHISZ alelnöke, Keszegh Béla, Komárom polgármestere, valamint helyi oktatási, kulturális intézmények vezetői.

A KZSH képviseletében Paszternák András köszöntőjében aláhúzta, a legutóbbi mártírnap óta eltelt esztendőben a hitközségtől függetlenül, vagy velük karöltve számos, a zsidó kultúrát érintő esemény kapott teret a város kulturális és oktatási intézményeiben, illetve több civil szervezet is programjára tűzte a komáromi zsidóság történetét, életét bemutató, feldolgozó eseményeket.

„A múlt és a jelen zsidósága kilépett a Menházból, a zsinagógából, a temetőből” – fogalmazott, hozzátéve, ezen rendezvények „mind jó példák arra, hogy az emlékezés, a hagyományok iránti tisztelet és érdeklődés szélesebb dimenzióban él.” Mint mondta, néhány évtizeden belül a Komáromi Zsidó Hitközség elkerülhetetlenül csatlakozik a szinte teljesen elnéptelenedő, eltűnő közösségekhez. „De nyomok fennmaradnak utánunk, köszönhetően ezen kezdeményezéseknek” – emelte ki. Beszédében utalt a 2023. október 7-ei eseményekre, mely napon a Hamász megtámadta Izraelt. „Ezen nap után nyitott szemmel kell járni. A szavak már kevesek, a tettek határozzák meg a jövőt” – fogalmazott a KZSH koordinátora.

Keszegh Béla polgármester beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen a napon nemcsak általánosságban emlékezünk meg a Komáromból haláltáborokba deportált zsidókról, de emlékezünk rájuk: apákra, anyákra, testvérekre, szomszédokra. „Bocsánatkéréssel tartozunk, nemcsak az elkövetett bűnökért, de azok helyett is bocsánattal tartozunk, akik nem tették meg azt, amit megtehettek volna és csendben voltak akkor, amikor fel kellett volna hívni erre a figyelmet” – mondta. A polgármester úgy vélekedett, mindannyian tartozunk magunknak azzal, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, hogy soha többé ne fordulhasson elő a holokauszthoz hasonló szörnyűség.

Őt követte Fröhlich Róbert főrabbi, aki ünnepi megemlékezésében úgy fogalmazott, emlékezni és emlékeztetni gyűltek ma össze. Bár, mint mondta, emlékezni csak azok tudnak, akikkel megtörtént maga az esemény. „Azok, akik viszont már a háború után születtek, csak a szüleik, azok szüleinek emlékeit ismerik. Ezekből nagyon sokat tudunk, de az emlékek többsége szükségszerűen hamis, de mégis igazak” – jelentette ki.

Mint megjegyezte, lényegtelen, kié az emlék. „A lényeg az, hogy megtörtént. Amire igazán emlékezünk, az a vészkorszak hatása. Másodgenerációs traumákat élünk át, a vészkorszak bennünk tovább él” – fogalmazott. A főrabbi szerint ez a jeruzsálemi szentély lerombolásához hasonló, amit a zsidó közösségek a mai napig gyászolnak, emlékeznek rá és megidézik. „Mert belénk ivódott. A szentély lerombolása kétezer évvel ezelőtt volt, ez pedig mindössze nyolcvan éve” – tette még hozzá.

Az október hetedikei történések kapcsán úgy fogalmazott, az idővel történelmi eseménnyé szelídül, de a holokauszt sosem, mert nemzedékről nemzedékre tovább viszik. „Azért kell emlékezni és emlékeztetni, hogy ez a trauma ne mélyüljön tovább a következő generációkban” – intette az emlékezőket a főrabbi, akik ezt követően elmondták a kaddist.

A mártírnapon közreműködött Rudas Dániel kántor, valamint a Komenský Utcai Alapiskola és a Selye János Gimnázium egy-egy diákja.

A mártírnap a Menházban folytatódott, ahol pontosan délben előbb gyertyákat gyújtottak az áldozatok emlékművénél, majd Vági Zoltán, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár történésze a komáromi zsidósággal kapcsolatban mutatta be legújabb kutatásainak eredményét.

(Szalai Erika)