Négy ország, egy nemzet – tehetséges fiatalok táboroztak Tatán a művészetek jegyében

Huszonegyedik alkalommal rendezte meg Tata Város Önkormányzata a Tatai Tehetséggondozó Művészeti Tábor néven ismertté vált együttlétet, amikor a felvidéki Szőgyénből, az erdélyi Szovátáról, a vajdasági Magyarkanizsáról érkeznek fiatalok a közös testvérvárosba, hogy a tatai fiatalokkal együtt, egy héten át alkossanak a művészetek jegyében.

A tábornyitó ünnepségen Michl József polgármester köszöntötte a vendégeket, művésztanárokat, kísérőket.

Mint elhangzott: „A világon egyedül mi vagyunk az az ország, melyet a saját népe vesz körül – mondta a polgármester, majd azzal folytatta, hogy bár a trianoni döntés szétszaggatta nemzetünket, mégis egymásra vagyunk utalva, egymásra számíthatunk, így a nemzet együvé tartozását erősíti az évente megrendezett tábor is, amikor minden elszakított országrészt 6-6 fiatal képvisel.”

Osgyáni Zsuzsanna, a tatai önkormányzat külkapcsolatokért felelős munkatársa, a tábor szervezője ismertette az egy héten át tartó alkotás témáját, mely a mágia tág fogalma köré épül.

Két szekcióban dolgoztak a gyerekek, a tatai és a testvértelepülésekről érkezett művésztanárok és kézműves foglalkoztatók irányításával.

Voltak kísérőprogramok, művészettörténeti és irodalmi előadások, városnézés, közös fagyizás és fürdés a Fényesen.

Kiállítással zárta kapuit az egyhetes tábor, melynek a Menner Bernát Művészeti Iskola hangversenyterme adott otthont, és ahol megtekinthető volt a hét folyamán elkészült alkotások sokasága.

A szőgyéni gyerekekért a szülők érkeztek és Méri Szabolcs polgármester, aki köszönetét fejezte ki a testvérváros nagyvonalú ajándékáért, mellyel lehetőséget ad a Kárpát-haza tehetséges fiataljainak az együttlétre, színvonalas programokra.

A tábor már több generációs, sok esetben öröklődik testvérről testvérre, sőt már foglalkoztatóként is tértek vissza hajdani táborozók.

Michl József polgármester búcsúzóul utalt a tábornyitón kifejtett gondolatmenetére, mely a magyar nyelv mag szavára utalt, és amelyet a tábor keretét biztosító mágia szó is magába foglal.

Miként a magvetőről szóló példabeszédben a mag, ha nem arany tálcán vigyáznak rá, de elvetik, ahol feláldozva önmagát, meghalva csírát bont és szárba szökkenve termést hoz. Az újszövetségi gondolat kapcsán és a kiállított művészeti alkotások láttán Tata első embere leszögezte: bizonyára a résztvevők fáradságos és önfeláldozó munkájával jöhetett létre a szemet gyönyörködtető eredmény, mely arról árulkodik, hogy tartalmas és munkás hét áll a táborozók mögött.

Minden résztvevő kapott ajándékot, emléklapot, és hazavitte az egy héten át készült alkotásokat. A búcsú percei után bezárta kapuit a művésztábor, mely az együttlét mellett erősítette a nemzeti összetartozást és az elszakított országrészekben élő fiatalok nemzeti öntudatát.

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)